Fehérruhás isten leszek!/23.

A dúla segítsége

Szülésznőnek lenni nehéz feladat. A jó szakember ötvözni tudja a szakmai tapasztalatot és az emberek iránti empátiát. A vajúdás egész ideje alatt, közvetlenül a szülés megkezdésétől egészen amíg a baba az édesanya ölébe kerül, a szülésznő központi feladatot lát el, hasonló kompetenciával, szorosan együttműködve az orvossal. Normál esetben a szülés során nem is vesz részt más egészségügyi személyzet.

Pedig van még egy ember, aki nagyon sokat segíthet egy problémamentes szülés folyamán, sőt már a terhesség első felétől kezdve igazi támasza lehet az egész családnak: Ő a dúla, az asszony társa és segítője a legnehezebb időszakban.

A dúla szó (görögösen doula) annyit jelent: szolgálatában. A szülés körüli „asszonysegítőt” jelenti. A dúla az anyát szülés előtt, illetve közben és utána támogatja és segíti. Végig az anya mellett marad a vajúdás és a szülés során, az állandóság biztonságát nyújtva, hiszen a kórházi személyzet a műszakváltások során cserélődhet. A jó dúla olyan, mint az árnyék: mindenhol jelen van, ahol szükség van rá, de észrevétlen marad. Nem zavarja saját személyisége előtérbe helyezésével a család meghitt hangulatát. Jelenléte a háttérben biztos és megnyugtató.

Ez a fajta megsegítés nem újdonság. Már az ókori Egyiptomban is bábaasszonyok, női segítők támogatásával, a férfiak teljes kizárásával folytak le a szülések.
A romák körében a bábaság intézménye tovább élt, mint a többségi társadalomban, hiszen utazó, vándorló népcsoportként nem állt mindig rendelkezésükre az orvosi segítség. Sok esetben meg sem tudták fizetni, vagy nem látták őket szívesen a város belső részein, nem tudták hogyan bevinni a szülő nőt… A közösségben felértékelődött a nagy szakértelemmel és tekintéllyel bíró bába, akiknek a legtöbb segítséget a szülő nő barátnői nyújthatták és az anyósa. (Dallos Sándor Aranyecset című könyvében részletes ír egy vélhetően roma bábáról, aki Semmelweis mellett lett képzett szülésznő.) A szülés levezetése nem is lehetett férfi dolga, hiszen a női dolgok, a „tisztátalanság” (machime) miatt távol kellett őket tartani a nőktől.

Férfiak csak a XII. századtól vonultak be a szülészet történetébe, és ők is csak a főúri családoknál jelentek meg. (Ott az orvos jelenléte inkább arra szolgált, hogy tanúsítsa az élő utód, vagyis törvényes örökös születését.)

Az apák szüléskori jelenléte a többségi társadalomban csak fokozatosan vált egyre elfogadottabbá és természetesebbé. A roma családok ma már egyre nyitottabbak ez irányban, de csak bizonyos megkötésekkel, a szokások megtartásával.

Manapság sok nő küzd a félelemmel, hogy nem lesz képes „jól” szülni és „jó” anyaként helyt állni, és a régi asszonyi közösségek hiánya miatt a várandós nem mindig kapja meg a szükséges támogatást. A dúla a beszélgetések során segít abban, hogy a várandósban tudatossá váljanak saját elképzelései, és erőt gyűjtsön az előtte álló feladat megvalósításához. A dúla szerepe az első gyermek várásakor talán még erőteljesebb. Hiszen a szülést az ismeretlentől való félelem övezi, ami nem feltétlenül rossz dolog, előre is viheti a szülést. A dúla lehet ugyan társ a babára, szülésre való készülődésben, de nem hoz döntéseket a várandós helyett. A vajúdás alatt maximális figyelmével sok energiát ad az anyának. A vajúdás közben úgynevezett komfort intézkedésekkel segít: ételt, italt ad a kismamának, borogatást készít, masszíroz. Ezek megteremtik azt a légkört, amiben a vajúdó anya biztonságban érzi magát. Így kellőképpen ellazulhat, és átadhatja magát a teste-lelke történéseinek.

Nagyon fontos, hogy a dúla együtt tudjon működni az egészségügyi szakszemélyzettel a kórház szabályai szerint, és ehhez alapvető feltétel, hogy a kórházi személyzet is elfogadja őt. Ebben a különböző kórházak alapállása nagyon eltérő. Vidéken kevésbé tájékozottak szerepükről, Budapesten valamivel elfogadóbbak, látva, hogy nem hátráltatják a szülést, és nem veszélyezteti az ő kompetenciájukat.

A dúla az apa szerepét sem veszi át, inkább kiegészíti – természetesen csakis annyiban és úgy, ahogy azt az anya kéri. Természetesen nem támaszt semmilyen igényt, követelést a szülőpárral szemben, és ha a szolgáltatásait már nem igénylik a szülők, bármikor visszautasíthatják.

Egy 700 szülés adatait feldolgozó statisztika szerint olyan szüléseknél, ahol jelen van dúla, csökken az orvosi beavatkozások szükségessége – az oxitocin (szülést segítő hormon) használata 40%-kal, a fájdalomcsillapítás 30%-kal, a gerincvelői érzéstelenítés 60%-kal, a császármetszés 50%-kal. Lerövidül a szülés időtartama – az anya nyugalma következtében nem szakad meg a szülés folytonossága – és zökkenőmentesebb a szoptatás. A szülés alatt átélt élmények ugyanis befolyásolják a szoptatási készséget. Kevesebb utólagos fertőzést kell kezelni és ritkább a gyermekágyi depresszió előfordulása is. Az anyaszerep kialakulását is segítheti, ha a szülés után a kismama megosztja élményeit a hasonló helyzetben levőkkel. (http://kangaegyesulet.hu/2009/08/30/dulasag/)

Manapság egyre ismertebbé válik a dúlák szerepe, ami annak köszönhető, hogy akik már szültek dúlával, azok általában nagyon pozitív tapasztalatokról számolnak be. Ha a vajúdó biztonságban érzi magát, akkor képes igazán engedni, hogy a szülés ereje magával sodorja, és így minél simábban, magabiztosabban birkózzon meg a vajúdás feladatával.

„Ha az anya jól érzi magát, azt a baba is tudja, így neki is könnyebb” – mondja egy 2005-ben dúlaképzőt végzett kolléga. – „Egy nap az egyik kedves munkatársnőm sírva jött be az AFP-vizsgálat után. Elmondta, hogy épp most közölték vele egy ötperces vizit keretében, hogy az eredmény arra utal, hogy a babája szellemi fogyatékos lehet, és ha gondolja, még elvetetheti. Ott állt ezzel a hírrel, teljesen magára hagyva. Hogyan hagyhat magára egy fiatal anyát az egészségügy ilyen kegyetlenül ebben a helyzetben? Semmit nem mondtak a további lehetőségekről, a vizsgálat tévedési arányáról. De főként: senki nem ült le vele egy kicsit, hogy lelki támogatást adjon nehéz helyzetében.

Hol marad az emberség? – kérdezi a hivatásos dajka, aki több mint száz szülés során segített a vajúdó kismamáknak, fogta kézen őket, látta el őket információkkal. – A szóban forgó baba egyébként megszületett és teljesen egészséges, azóta már iskolába jár. Nekem pedig, ha visszagondolok arra, hogy mi adta a végső lökést a dúlaképzéshez, ez a történet jut eszembe.”

Dúla keresésében segíteni tudnak a Magyarországi Dúlák Egyesületénél (Module), a TAVAM-nál (Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért) és a Várandóskönyvtár szerkesztőségében.