A hét kérdése: Mit szólnak az emberek az új Magyar Munka Tervhez?

Négyszázezer új munkahely jöhet létre 2012 és 2015 között, ha a kormány július 11-én megszavazza a Magyar Munka Tervet. A nagyszabású program lebonyolításához nyugállományból visszahívott rendőröket alkalmaznak, ezért a Belügyminisztérium hatáskörébe kerül. Az elképzelés szerint tehát például a víztározók, gátak, stadionok építéséhez az állam utaztatja a helyszínre a rászorulókat, és konténerekben elszállásolva, speciális   keretei között dolgoztatja majd őket, kevesebbért, mint a minimálbér összege, és nyugalmazott rendőrök vigyáznak majd rájuk. A kormány elképzelése szerint ezzel csökkenne a munkanélküliség, felértékelődne a munka, a munkahely jelentősége.
A munkaképes roma társadalom több mint ötven százaléka munkanélküli. Egy 2005-ös kutatás szerint (Kertesi Gáboré, megjelent az Élet és Irodalomban) minden ötödik roma, akinek van munkája, azt valamilyen közmunkaprogramnak köszönheti. Ezek alapvető baja, hogy nem emeli ki sorsukból a mélyszegénységben élő embereket, hanem újratermelik a réteget, amelyik eddig is segítségre szorult.

Pásztor Eszter

Bódvalenke

Ezt a törvénytervezetet egyszerűen erkölcstelennek tartom. Az emberi méltóság abszolút megtiprása. Olyan munkahelyeket kellene teremteni, amelyek bevisznek a társadalomba, nem pedig elveszik azt a megmaradt méltóságot is, ami még megvolt. Rengeteg lehetőség lenne Bódvalenkén is – például gombaszárító, gombafeldolgozó üzem, vagy az idegenforgalom –, de nem adnak még beruházásra sem. Pedig volt a faluban három hónap, amikor tudtuk az embereket foglalkoztatni a régi közmunkaprogramban, részben pedig szövetkezeti tagként. Az emberek hihetetlenül boldogok és elégedettek voltak; volt mit enniük, meg tudták venni a boltban a kenyeret és amire szükségük volt. Ki tudták fizetni a villanyszámlát, és büszkék voltak magukra. Jó volt végigmenni az utcán, mert az emberek vidámak voltak. De lejártak a szerződések…

Elviszik a családfőket a feleségeiktől és a gyermekeiktől? Bedugják őket a konténerekbe, és nyugalmazott rendőrök figyelik majd őket? Láttunk már ilyet úgy emlékszem: „Arbeit macht frei”? Hol élünk? Nem tanulunk a történelemből? Minden lehetséges eszközzel tiltakozni fogok a törvény ellen.

Siroki Lászó

Tomor

Az az igazság, hogy nincs sehol munka. Ilyen most az ország. Zenélek, kubikus munkát végzek, mindent, amiből el tudom tartani a családom. Akarok dolgozni, szeretek dolgozni, de errefelé nincsen semmi lehetőség. Szuper lesz az új törvény: szétmennek a családok, lázadás, betörés meg éhenhalás – ez várható. Harmincnégyezer forintért. Én biztos nem vállalnám. Látod, a magyar demokráciában mindent meg lehet csinálni. Én tizenkét éve próbálom felemelni a szavamat magunkért, a romákért a civil szervezeteknél, de hát itt minden csak időlegesen szól, míg a kormányváltás nem jön. Új emberek, új tagok. Mi meg mindenhol kiszolgáltatottak vagyunk. Le kellene jönni a politikus uraknak ide, és megpróbálni itt dolgozni, barna bőrűként, egyből másképpen lenne a gondolkodás…

Kuva Tamás

Szakácsi

Én három hónapja vagyok közmunkán. Itt helyben dolgozom most, de van, hogy felpakolnak minket, és visznek a másik faluba, városba, szemetet szedni, takarítani, fát aprítani. Nem tudok hozzászólni az új közmunkaprogramhoz, mert enni kell adni a családnak. Egy hónapig nem ehetnek zsíros kenyeret. Mit tudunk csinálni? Nekünk nincsen más lehetőség. Nem tudom, mi lesz, ha azt mondják, hogy el kell mennem a családtól. Ha köteleznek, akkor muszáj lesz. Ha nem muszáj, soha nem mennék el, mert ki hagyná ott a családját, de nincs lehetőség semmi másra. Itt már nincs az embernek méltósága. Örülünk, ha eszünk. Ez már rég a kenyérről szól.

Tamás Lászlóné Magdi

Bódvalenke

Az önkormányzatnál dolgozom július elsejétől közmunkán. Gereblyézek, szemetet szedek. Két hónapig lehetek most itt, aztán nem tudom mi lesz velem. Arra várunk, hogy a férjem is ide jöhessen. De ő most nem kellett. Ez is négyórás munka, harminckétezer forintért. A férfiaknak semmi lehetőségük nincs itt falun. Most volt egy kevéske ugyan, mert falut takarítottak, de ennyi. Nekik a legrosszabb. Mi meg főzünk, eladjuk az ételünket, ha így jönnek a faluba, de erre is nagyon sokan vagyunk, nincs annyi vendég. Mit szólok a közmunkaprogramhoz? Remélem, hogy nem ér ide ez a törvény soha. Hallottam róla, beszéltük is, de itt elkerül bennünket minden, nagyon kinn vagyunk mi. Abban bízom, hogy ez sem jut el idáig. Még nem fogadták el, ha jól tudom. Én inkább éhen halnék, nem kellene egy forint se, de nem hagynám el a családomat soha, a gyerekeimet, unokáimat, férjemet. Ez az egész a szegények ellen szól, akik a szociális segélyből élnek. Nem a cigányok ellen, hanem azok ellen, akiknek nincsen rendszeres jövedelmük. Szomorúnak tartom, hogy ilyeneket találnak ki. Ebben a faluban dolgozni akar, a nem cigány is, meg a cigány is. És dolgozik is mindenki, mert amikor volt egy kis munka, mind ott voltunk, csináltuk és örültünk neki. De aztán megint nem volt semmi, és csak várunk, hogy hátha megint lesz valami.