Mítosz blogja

Az életünk és ami benne van

2011. július 13. | mitosz

Hányan teszik fel nap, mint nap a kérdést maguknak, másoknak: Miért dolgozom, mit szeretnék elérni? Én pénzt akarok, hajót, repülőt, Porschét, villát, luxusnyaralást. Ezek annyira elérhetetlenek számomra, hogy éppen a remény visz előbbre, hogy el akarom érni az említett dolgokat. Amikor olvasom a riportot a milliárdos új yachtján megrendezett luxuspartiról, elképzelem, hogy én is ott vagyok, a legszebb nőknek udvarolok, iszom a legjobb pezsgőket, majd lehuppanok egy fotelbe, ahonnan az épp aktuális híreket bámulom egy hatalmas, talán New Yorkban, a Time Square-en is csodálkozást kiváltó képernyőn.

Persze, a valóság más. Ülök a szobámban, megfojt a meleg, nem jutottam előrébb, ma is ugyanaz a program, küldözgetem az önéletrajzom mindenfelé, hátha valahonnan visszahívnak, ami még nem jelenti, hogy fel is vesznek valahová. Meglepően sikertelen vagyok. Tenni kellene már valamit, hogy mindez jobb legyen. De akkor, azt hiszem, forradalmár lennék. Feltüzelném a népet, hogy lázadjon fel, hogy álljon ki mindazért, amit el szeretne érni. Hiszen én is, mint a többiek, tisztességes munkát szeretnék. Olyat, amelyért tisztességes fizetést is kapok, és a pénzből szeretnék álmokat kergetni. Maga a munkához jutás nem csak azért nehéz, mert cigány vagyok. Egyszerűen alig van termelés Magyarországon, értéket nem készítünk, vagy csak keveset, a gazdasági mutatók a béka feneke alatt. Lehet, hogy mozgalmat kellene elindítani, elsöpörni a rendszert, hátha aztán jön a kánaán. Csakhogy ez éppen olyan abszurd, mint a hajó, meg a Porsche, amire vágyom. Álmodozni lehet, forradalmárkodni is, de eszembe jut József Attila rövidke verse:

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.”

A választás egyszerű, marad a jól megszokott jelentkezés a munkára, aztán remény, hogy felhívnak, esetleg írnak, hogy interjúra kell mennem. A realitás viszont az, hogy egy helyre jelentkezők száma többszöröse az általában megszokottnak. Ezek közül pedig igen magas arányban vannak, akik túlképzettek a meghirdetett állásra, mégis szeretnének dolgozni, csakhogy legyen valamennyi jövedelmük.

A munkáltatók aranykorukat élik. Válogathatnak is a jól képzett munkaerőből, de ami vicces, hogy alacsonyan tarthatják a béreket; megtehetik, hiszen akkora a konkurencia. Mindig lesz, aki elvállalja kevesebbért. A legrosszabb az, hogy a munkaerőpiaci kontraszt elidegenít embereket, világokat. Óriásiak a különbségek az azonos munka megfizetésében. Egy logisztikus például Budapesten nettó 200 ezer forintot is kap, ehhez elég egy nyelv tudása és felsőfokú végzettség, míg Szabolcsban ugyanazért már jó, ha bruttó 140, nettó 80 ezret adnak. Pesten egyébként is nagyobb az átlagkereset.

Az élet nem habostorta, mondhatnánk. De a legtöbben, ahogy én is, nem tortát szeretnénk, hanem megbecsülést és a munkáért tisztességes fizetést. A munkáltató persze másként képzeli, neki az az előnye, hogy ő diktálja feltételeket, amit vagy elfogadunk, vagy nem, de a legtöbb munkáltató elvárja azt is, hogy 110% felett teljesítsünk – de legalább kevés pénzért. Ha pedig siránkozunk, sorban állnak a jelentkezők, akik egyből ugranak a helyünkre. Sajnos érdekképviselet nincs vagy csak gyenge, így nem is látható, mi fog történni az következő évtizedben.

Bár kétféle jövőkép is felrémlik. Az egyik, amikor a fiatalok a nyugati országok felé veszik az irányt, ahol könnyebben kapnak állást, ahol majd jó esetben sikerül elérni a vágyaikat is. Idén május elsejétől Németország és Ausztria már megnyitotta munkaerőpiacát a 2004 májusával csatlakozott országok előtt. Így a magyar állampolgár majd minden európai országban vállalhat munkát, korlátlanul. A másik arca ugyanennek a jövőnek azoké, akik itt maradnak. Közülük sokan öregek, betegek, gyerekek vagy munkanélküli felnőttek. Lehet panaszkodni, de nem érdemes. Választani mindig lehet. Például most idehaza kellemes agylágyulást lehet kapni: vagy a hőtől kapunk gutaütést, vagy a politikai szemfényvesztéstől. Mindegy melyiket választjuk, a végeredmény magáért beszél. Gutaütött emberek a metró mélységében, a föld alatt várják egy új nap eljövetelét.

„A következő megálló a Munkanélküliek tere, átszállhatnak a Hajléktalan villamosra, vagy a Mélyszegény trolibuszra.”

Amíg munkát nem kapunk, amiből meg is lehet élni, marad az álom. Hogy egyszer majd, egy hajón, pezsgőt szürcsölgetve morfondírozunk azon, melyik fotelbe süppedve nézzük a híreket a hatalmas kivetítőn.

További cikkek a rovatból
Szerelemről és más démonokról Szerelemről és más démonokról
Melegfelvonulást tartottak Budapest utcáin. Hivatalosan a 16. Budapest Pride Fesztivál alkalmából szervezték a magyarországi leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű közösségek meleg méltóság menetét.
Álmok útján Álmok útján
Egy kerekes szék, 9 hiányzó csigolya, refrén egy altatódalból, amely könnyű álmot ígér, na és Molnár Ferenc Caramel. Hogyan kerül mindez egy terembe, egy színtérre, na meg mi a helyzet a törökszentmiklósi, származását büszkén vállaló roma fiatalemberrel? Nem kell aggódni, nem beteg, sőt. Épp most nyerte meg a Nagy Duett című vetélkedőt partnerével, Trokán Nórával.
Standup gyenge poénokkal Standup gyenge poénokkal
Az est hőse már régóta vicceket szór a tömegnek étek gyanánt. Mi is erre várunk. Reméljük, újra meg újra reménykedünk, hogy egyszer már csak tele lesz a has. Flórián jön, mosolyog, mindjárt beszélni fog a mikrofonba, juj, de jó poénokat puffogtat. Igazi standup-os a srác.
“Egészséges munkakedv, avagy génhibás ösztönök” “Egészséges munkakedv, avagy génhibás ösztönök”
Képzeld, génhibás vagyok. Nem tudom mikor kezeltek, hogyan és miért, nem is emlékszem rá, de Juhász Oszkár, a Jobbik gyöngyöspatai elnöke szerint; „Génhibásnak kell lennie egy cigánynak ahhoz, hogy dolgozni akarjon.”
“Locsolóvers, Gyöngyöspatán jártam, egyenruhást láttam!” “Locsolóvers, Gyöngyöspatán jártam, egyenruhást láttam!”
A helyzet itthon már-már tarthatatlan. Azt érzem, hogy a cigány fiatalok előbb-utóbb agresszívvé válnak, és a provokációra válaszként érvényre juthat az ököljog is. Komoly gond lehet azokon településeken, ahol eddig nem volt cigány és nem cigány közötti ellentét.
„Te vagy a legjobb focizó a világon, Ricsi!” „Te vagy a legjobb focizó a világon, Ricsi!”
Szeretek élni, mosolyogni, de a legjobban talán azt szeretem, hogy vannak terveim, amiket el akarok érni, azokkal az eszközökkel, amelyek mindenkinek adottak egy szabad országban. Nem kérek többet, csak annyit, amennyi mindenki mást megillet: jogot a szabadsághoz, a boldogsághoz, a testi és lelki egészségem megőrzéséhez.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink