FotókKomolyan

Cifra nyomorúság, avagy küzdelem a szegénység ellen

2011. július 16. | Nótár Ilona

Két évvel ezelőtt újjászületett egy Borsod megyei kis falu, Bódvalenke. A többségében romák lakta település vállalta, hogy festményekbe öltözteti roskadozó házait, így tiltakozik a bennük élők szegénysége ellen. Sárkányünnepet is tartottak nemrég, egyrészt azért, hogy turistákat csalogatva némi pénzhez jussanak, másrészt szembe nézzenek a szegénység démonával, és a sárkány mitikus erejével kiűzzék. Vajon megváltozott-e a falubéliek élete a festmények elkészítése óta?

– Bódvalenke egyedülálló a világon. Ez mára teljes bizonyossággal kiderült. Nincs még egy falu, aminek a házfalait teljes nagyságban díszítené elismert cigány festőművészek munkája – vezet körbe minket Pásztor Eszter, akinek az álma teljesült, amikor ez a kezdeményezés megvalósult. Évek óta szívén viseli a falu sorsát, és Bódvalenkén az Európai Műhely Kulturális és Közművelődési Társaság projektvezetőjeként dolgozik.

Az ünnepet azért tartják, mert a sárkány, ami a falu szimbólumává vált, kifejezi a harcot a szegénység ellen. A főút felől, amely kettészeli a falut, csörömpölés hallatszik: egy vászonba öltöztetett sárkány gyermeklábakon szalad végig a falun, közben hullámzik, ide-oda csapkod a farkával. A látványt tapssal hálálja meg a közönség. Míg a sárkány végigjárja az útját, a helyiek elmesélik a „bódvalenkei szörny” történetét. Egy tűzokádóról szól, aki szembeszáll a gonosz szegénységgel, és dicsőséget szerez a nyomorban élő falunak, ahol dolgozni vágyó, tisztességes cigányemberek laknak.

Ez az évszázad legmelegebb napja. A nap annyira tűz, hogy minden szín megfakul, és vakító fehér lesz tőle a táj.  A hőség ellenére azonban összegyűlik a falu apraja-nagyja. A vendég előadóművészek egymást váltják a színpadon, idős-fiatal együtt hallgatja őket. Minket gyerekek vesznek körbe, díszes „farsangi” ruhában, pillangóra festett arccal szaladgálnak körülöttünk. Egy fehér csipkében öltöztetett kislány megfogja a kezem:

– Nem baj? – kérdezi. – Honnan jöttetek?

– Pestről – simogatom meg a fejét.

– Gyertek, egyetek nálunk! Anyám főzött lecsót, vakaróval.

Bódvalenkén a turisták néhány száz forintért igazi cigány ételeket kóstolhatnak, ráadásul a házigazda asztalánál. Ahová a kislány mutat, ott már kisebb tömeg várakozik. A kerítésen fekete tábla, azon a mai menü. Lóca, sparhelt az udvaron, összeeszkábált alkalmi asztal, műanyag terítő és evőeszköz, fehér szalvéta és mennyei illatok. Négy turista már elégedetten falatozik.

– Jöjjön csak, kedves! Egyenek a jó kis vakaróból, meg a lecsóból! Kolbásszal van csinálva – bíztat. – Ez a cigánykenyér – mutatja. – Liszt, szódabikarbóna, szoktunk belerakni egy kis zsírt is. Összegyúrom, hagyom állni egy kicsit, attól lesz szép puha. Olcsóbb is, jobb is, mint a kenyér.

Az egyik vendég bekapcsolódik a beszélgetésbe.

– Nagyon finom! Olyan, mintha pitát enne az ember. – Sebő Judit nem itthon tanult meg magyarul. Szüleivel Franciaországban él, csak néhány napra jöttek haza.

– Ti hogyan jutottatok el ide?

– Tudtuk, hogy lesz ez a fesztivál, azért jöttünk, hogy megnézzük a falut. Franciaországban nem látni ilyet, meg igazából meg akartuk ismerni a romák ünnepét, mert ezzel foglalkozom, a roma problematikát kutatom.

– Mit gondolsz a magyarországi romákról?

– Az első, ami az eszembe jut, a szörnyű diszkrimináció, és a meg nem értettség, ami a kulturális különbségek miatt van.

– Megtudtál valami újat a cigányokról itt, Bódvalenkén?

– Olyan, mint a filmekben, amiket erről korábban láttam. Színes kultúra, finom ételek, örömzene, nagy szegénység és nélkülözés. Igen, mint a filmekben.

Tényleg szürreális a látvány. Valódi műalkotások a roskatag házfalakon. Küzdő Jézusok, hegyeken túl szárnyaló sárkányok, terhes anyák és félig ember, félig a túlvilágról szabadult csodagyerekek, mitikus lények, szárnyaló ménesek.  De a vályogházak repedezett falain, az azokra festett műveken átsüt a mélységes szegénység. Az ideiglenesen az udvarra költöztetett sparhelt hiányzik a konyhából, mert nincs belőle másik.  Fürdőszoba csak itt-ott van, gáz egyáltalán nincs, a komfort nélküli házak egyetlen ékessége a homlokzat, a külső csodavilág. Földutak kötik össze a hepehupás utcákat a hegyoldalon.

„Az asszonykórus konyhája” – áll az egyik drótkerítésen. Kötényben szalad a háza felé a csapat vezetője, Magdi, akivel az utcán futunk össze.

– Hát, itt minden megváltozott, mióta lettek ezek a festmények. Hat éve jöttem vissza a falumba, mert addig Egerbe próbálkoztunk, de nem sikerült. Itt sokkal jobb nekünk. A kórussal már Brüsszelben is jártunk, az Európai Parlamentben. Büszke vagyok magunkra, és erre a napra is. Bízunk Eszterben (Pásztor Eszter a bódvalenkei Sárkányünnep szervezője), hogy intéz nekünk pályázatot, és lesz munkánk, pénzünk, és hogy minden rendben lesz.

Magdi elmesélte, hogy egy hónapja dolgozik az önkormányzatnál, napi négy órában, és harminckétezer forintot keres. A férjének nincs munkája, de abban bíznak, hogy hamarosan rá is szükség lesz majd az önkormányzatnál. Az asszony tart az új közmunka szabályoktól.

– Remélem, hogy nem ér ide ez a törvény soha. Én inkább éhen halnék, nem kellene egy forint se, de nem hagynám el a családomat soha, a gyerekeimet, unokáimat, férjemet. Ez az egész a szegények ellen szól, akik szociális segélyből élnek. Nem a cigányok ellen, hanem azok ellen, akiknek nincsen rendszeres jövedelmük. Szomorú, hogy ilyen törvényeket hoznak. Ebben a faluban dolgozni akar a nem cigány is, meg a cigány is. És dolgozik is mindenki, mert amikor volt egy kis munka, mind ott voltunk, csináltuk és örültünk neki. De aztán megint nem volt semmi, és csak várunk, hogy hátha újra lesz valami.

Toboz Gyula polgármester csendet kér a színpadnál. Felolvassa előre megírt beszédét, de a végén leteszi a szöveget és felnéz.

– Arra törekszünk, hogy ez a falu ne a cifra nyomorúságáról adjon hírt, hanem egy színes kultúráról, jóllakott emberekről, gazdag településről.

A Tárki legfrissebb kutatása (Monitor 2009) szerint 2007-hez képest növekedett a jövedelmi viszonyokból adódó szegénység, különösen a romák körében. Az 2010-es adatok (EU Infotárs kutatás) pedig azt mutatják, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben a gyerekek 84 százaléka olyan háztartásban él, ahol az egy főre jutó jövedelem kevesebb 45 ezer forintnál.

Pásztor Eszter, az ünnep már említett szervezője a bódvalenkei helyzetről beszél.

– Átfogó felmérést készítettünk két éve az itt élők szociális helyzetéről. Mindent összeadva tizenhat ezer forint volt az egy főre jutó jövedelem. Az adatgyűjtést megismételtük, és kiderült, hogy most még szegényebbek az emberek, már csak alig tizenháromezer forint jut egy főre. Ebből nem lehet megélni. Ezt a falut fel lehetne virágoztatni, de nem jönnek a befektetők. A kormányprogramok csak néhány hónapra szólnak, és utána mindenki visszakerül a mélyszegénységbe – magyarázza Pásztor Eszter, akinek határozott véleménye van a közmunka új szabályairól is.

– Ezt a törvénytervezetet egyszerűen erkölcstelennek tartom, ez az emberi méltóság megtiprása. Olyan munkahelyeket kell teremteni, amelyek visszavisznek a társadalomba, nem pedig elveszik azt a megmaradt tartást is, ami még megvolt. Rengeteg lehetőség lenne Bódvalenkén is, például gombaszárító, gombafeldolgozó üzem, vagy az idegenforgalom, de nem kapunk pénzt az induláshoz. Pedig volt három hónap, amikor részben a régi közmunkaprogram jóvoltából, részben pedig szövetkezeti tagként kenyeret tudtunk adni az embereknek. Mindenki boldog és elégedett volt, ki tudták fizetni a villanyszámlát, és büszkék voltak magukra, jó volt végigmenni az utcán. De aztán lejártak a szerződések, és ma megint kenyérgondjuk van az embereknek. Az éhezésről szól ez a történet – panaszolja a szervező, majd kedvenc képére, a szenvedő Krisztust ábrázoló freskóra mutat.

– Hát nem gyönyörű? Ezt látni kell a világnak.

További cikkek a rovatból
A csodamódszer, ami segíthet a romák oktatásában A csodamódszer, ami segíthet a romák oktatásában
Utánajártunk egy legendának. Állítólag van egy módszer, ami a siker titkát jelentheti a hátrányos helyzetű, reményvesztett gyerekeknek, köztük rengeteg roma fiatalnak is. A stanfordi módszert már tizenegy éve alkalmazza és népszerűsíti a hejőkeresztúri iskola igazgatója, Kovácsné dr. Nagy Emese.
“Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít “Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít
"Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít"- hangzik az ismerős dal. A törökszentmiklósi hátrányos helyzetű gyerekeknek már tényleg nem kell mással foglalkozniuk, hiszen egy éve a Cserhaj Biztos Kezdet Gyerekház vette oltalma alá őket.
Sokszínűség és Szilvási-show Sokszínűség és Szilvási-show
Csak körbe kellett nézni a Sátoraljaújhelyi fiúk koncertjén, hogy lássuk, szinte tényleg mindenki vevő a roma kultúrára. Egy távol-keleti hölgy táncolt, húsz méterrel arrébb egy fekete férfi vette videóra a cigányzenészeket és táncosokat.
Kimásztunk a „Gödörből” Kimásztunk a „Gödörből”
No, nem arról van szó, hogy az Athe Sam hat napja alatt sikerült volna megoldani a szervezőknek a cigányság integrációs problémáit, hanem csak fizikailag vette birtokba a fesztivál az Erzsébet teret. De azért egy kis politizálás – vagy annak éppen a hiánya – sem maradt el a szombati napon.
Tisztelet a cigány anyáknak Tisztelet a cigány anyáknak
Első alkalommal szerveztek a roma anyák tiszteletére rendezvényt. A május 29-i esemény helyszíne a Gödör klub volt, szervezői Kalla Éva és Bari Judit. A program része volt: kerekasztal-beszélgetés, fotókiállítás, dokumentumfilm vetítés, valamint egy roma nőkből álló zenekar fellépése.
Így éreznek a rabok Így éreznek a rabok
Börtönben ülők és már szabadultak műveiből nyílt kiállítás a Váltó-sáv Alapítvány budapesti irodájában. Húsz fegyintézetből több mint 200 pályamű érkezett, többségük grafika. A szakemberek azt mondják, hogy megdöbbentően jó alkotások születtek.
A roma népesség kisebb, mint gondolnád A roma népesség kisebb, mint gondolnád
Az ELTE legfrissebb kutatása szerint Magyarországon a lakosság negyede azt hiszi, hogy több mint 4 millió cigány él hazánkban. A megkérdezettek több mint húsz százaléka fél a cigányoktól; ugyanannyian, mint a Magyar Gárdától és az adóhatóságtól összesen.
Roma Médiakép Roma Médiakép
Három fiatal lány vesztette életét január közepén a Nyugati téri West Balkán nevű szórakozóhelyen. A tragédia hajnalán több média romák által elkövetett késelésről számolt be. A sosi annak próbált utánajárni, vajon mi lehet az oka annak, hogy a bűncselekmények elkövetőiről rögtön azt feltételezik: cigányok lehettek.
Carnival Mood Carnival Mood
Ferenc Kunhegyesi is an artist and has been a student of István Szentandrássy for ten years. Ferenc, who is also a successful Roma dancer and radio journalist, is committed to the heritage of the late Roma artist Tamás Péli and want to be a true follower of his teacher Szentandrássy. At the same time,he is looking for his own path. He lives in Kiskőrös, and most recently he has painted works in carnival mood. As he said, he is very much intrigued by what it means to hide behind a mask.
Karneváli hangulatban Karneváli hangulatban
Kunhegyesi Ferenc festőművész, Szentandrássy István tanítványa. A táncosként és rádiósként is sikeres roma fiatalember arra törekszik, hogy mestere méltó követője legyen. A Kiskőrösön élő művész legfrissebb festményein karneváli hangulatot teremt és leginkább most „az álarc mögé bújás” foglalkoztatja.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink