Bogdán Péter blogja

Elnyomók és elnyomottak

2011. július 19. | Bogdán Péter

A romákban, kurdokban, észak-írekben, tibetiekben és csecsenekben van egy közös vonás: túlságosan kevesen vannak, ugyanakkor a többséggel való politikai és kulturális szembenállásuk gazdasági érdekeket sért, ezért megpróbálják elnyomni őket.

Gimnazista koromban kezdett tudatosulni bennem, hogy bizonyos emberek nemcsak magyarként tekintenek rám, hanem romaként is. Sőt voltak olyanok, akik el sem tudták képzelni, hogy én is lehetek magyar. Ők kizárólag cigánynak tartottak, egy olyan népcsoport tagjának, amely nem egyenrangú. Eleinte nem nagyon tudtam mit kezdeni azzal, hogy másodrendű vagyok sok rasszista szemében, de aztán az inzultusok, bántások és az erősödő roma értelmiségi réteg arra ösztönzött, hogy fedezzem fel, hogyan lehet szembemenni a másodrendűség átkával. Hogyan lehetek értékes ember, hogyan tudom magamat úgy mutatni, hogy kiderüljön, „magyarcigányként” vagy „cigánymagyarként” képes vagyok hozzájárulni egy demokratikus társadalom építéséhez.

Lassanként tudatosult bennem, hogy a roma identitásom, értelmiségi létem megéléséhez sokkal kevesebb infrastruktúra, lehetőség van, mint a magyar esetében. Roma pedagógusként, ember- és polgárjogi aktivistaként rádöbbentem a cigányokat sújtó szegregáció szörnyűségére, a lakhatási, munka- és egészségügyi gondokra. Közben felfedeztem azt a roma irodalmat, történelmet és képzőművészetet, amelyet csak egy szűk elit ismer ma Magyarországon, és amely nem igazán tud eljutni a többségi társadalom előítéletes rétegéhez. Rájöttem, hogy még sokáig másodrendű leszek, még akkor is, ha időközben egyetemet végzek, diplomát szerzek.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok kevesebb, mint a rasszisták. Az viszont kimondhatatlanul izgatott, hogy kimutathatók-e a gyűlölet, a kirekesztés valódi okai, és ugyanarra jutottam, mint amire már előttem oly sokan: gazdasági okok, anyagi haszonszerzés és önzés miatt leszek mindig másodrendű a saját hazámban.

Gazdasági okok alapján csak gyenge népet lehet elnyomni, és bár nem akarok beletörődni, ha széjjelnézek a világban, igazolva látom a feltételezésemet. Észak-Írország nem lehet az íreké, mert az atomhatalom Nagy-Britannia rajta tartja a kezét. Csecsenföld nem lehet független, még akkor sem, ha már a XIX. század közepe óta folynak érte a harcok, mert az oroszok nem akarják kiengedni a kezükből a földgáz- és olajlelőhelyeket. Ugyanez a helyzet a tibetiekkel, akiket Kína kebelezett be a maga gazdasági érdekei miatt, de beszélhetnék a kurdokról, akiket a törököktől az irakiakig mindenki legázolt. Még a demokratikusnak mondott Spanyolországot is megemlíthetjük, amelynek még csak véletlenül sincsenek olyan tervei, hogy a baszkokat önállósodni engedje.

A romákban, kurdokban, észak-írekben, tibetiekben és csecsenekben van egy közös vonás: túlságosan kevesen vannak. Ugyanakkor a többséggel való politikai és kulturális szembenállásuk gazdasági érdekeket sért, ezért megpróbálják elnyomni őket. Az a szégyenteljes ebben, hogy az elnyomás primitív eszközökkel megy végbe: az diktál, aki gazdaságilag és katonailag erősebb. Az állatvilágban nagyon hasonlóan zajlik, ott is az diktál, aki fizikai erőfölényben van, és neki csak az a fontos, hogy a komfortérzete meglegyen.

Az imént sorolt példákban ott vannak a demokrácia éllovasai, és az autokratizmus felé hajló, diktatórikus rendszerek is. A demokratikus berendezkedésű országokat a diktatórikusok fölé kell helyeznünk, hiszen mindenképpen humánusabbaknak tekinthetők. De például Nagy-Britannia és Kína valahol mélyen nagyon hasonlítanak. Beszélhetnek Londonban bármilyen választékosan, akkor is ugyanúgy gondolkodnak az önzésről, a kizsákmányolásról és az elnyomásról, mint Pekingben.

Még soha nem találkoztam baszkokkal, csecsenekkel vagy tibetiekkel, de mélységesen együttérzek velük. Tisztában vagyok persze azzal, hogy a magyarországi romák és a csecsenek vagy a tibetiek helyzete között jelentős a különbség van, ugyanakkor bizonyos szempontból egy cipőben járunk. A hazai cigányok is majdnem ugyanolyan erőtlenek, mint a felsorolt kisebbségek.

Martin Luther King álma gyönyörű volt. A kiváló lelkésznek nyilván a nyomába sem érek, de azért én is álmodozom arról, hogy Észak-Írországot visszaadják az íreknek, hogy Baszkföld önálló ország lesz, hogy Csecsenföld elszakad Oroszországtól, hogy Tibetből kivonulnak a kínaiak, és hogy a kurdok megalapíthatják Kurdisztánt. A kis és gyenge népeket egyszer csak tisztelni fogják, egyenrangú embereknek tartják majd őket, és úgy élhetnek majd, ahogy csak szeretnének.

Nem arra vágyom, hogy egy önálló roma közigazgatási terület jöjjön létre, mert egyrészt jól érzem magam a saját hazámban, másrészt nincsenek nacionalista elszakadási törekvéseim. Arról viszont álmodom, hogy olyan világban élek, ahol a magyar mellett ugyanúgy megélhetem a roma identitásomat, mindenki értékeli azt, hogy kétféle kultúrának vagyok a fáklyavivője, tiszteletben tartják, hogy a többséghez képest egy kisebb népcsoporthoz is tartozom.

És nem nyomnak el pusztán azért, mert a sorstársaim nem akarnak erővel visszavágni a rasszistáknak, akik nap mint nap az erejükkel kérkednek.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink