BeszélgessünkKökény Attila blogja

Kökény Attila blogja

2011. július 19. | admin

Éhező rajongók

– Mondom, hogy velem vannak!

– Itt, kérem rend van, művész úr. Nincsenek felírva a listára ezek az emberek. Nekem nem szólt senki róluk.

Na, most szólok, uram. Mondom, velem vannak. Interjút készítenek az újságíró hölggyel.

Még hogy nem szólt nekik senki?! Különben tényleg nem ismerem őket, soha nem is találkoztam velük, de tudom, hogy nagyon szeretik a zenémet. Szóltak, hogy be akarnak jönni a koncertre mindenképpen. Most azért maradjanak le a muzsikálásról, mert nincs annyi pénzük? De sms-re meg volt pénzük, hogy rám szavazzanak. Itt a helyük. Különben én se lehetnék most itt, és nem tudnék énekelni nekik… Ezeknek az embereknek köszönhetek mindent.

– Attila, sietnünk kell, nem nagyon van idő autogramokat osztogatni, mert Pesten már várnak rád…
– Józsi utasítgat már megint, aki egyszerre a sofőröm, szervezőm, kicsit biztonság őröm, meg éppen, ami kell… Jól van Józsikám, egy kicsit hadd jöjjenek mán. Aztán sietünk.

Gyorsan rendbe kell szednem magam. Begombolom a világoskék olasz ingemet. Ajándékba kaptam. Behívtak egy boltba, hogy hordjam a ruháikat. Hordom is, a cd-m borítóján is abban vagyok. Na, jól van. Fajin vagyok. Mehetünk dedikálni, fotózkodni. Jönnek is rendesen az emberek.

A fiatal lányok átnyúlkálnak a padon egy ölelésért. Van egy fura ember, aki folyton mutogat nekem. Semmit nem értek. „Jól van, adok, adom mán…” – mosolygok. Nem érti. Odajön egy újságíró. Elkezd mutogatni neki. Jelbeszéd. Fordít. Okosság. Az asszony hallássérült, ahogy mondják: siket. Fotót akar. Legalább hármat csinálunk. Na. Most már biztos késni fogunk.

Józsi erőszakkal elvisz a színpad háta mögé.

Mindjárt kimegyek a színpadra. „Drága istenem, segíts meg. Dik. Rendesen izgulok. Remélem szeretni fognak. Tényleg milyenek ezek a balassagyarmatiak? Nem is ismerek itt nagyon senkit. Ááááá, hallom, ahogy kiabálják a nevemet. Várnak már. Halleluja!”

Én adtam volna még egy ráadás dalt, de Józsi indulna: nincs mese, menni kell. De azért még néhány aláírásra csak van idő… Írok, odaállok, mosolygok. Már rendesen fáj a szám…

Józsi odaáll a tömeg közelébe az autóval, és rendesen kimenekít a tömegből. Ááá, komolyan mondom, olyan, mint a Több, mint testőrben, csak most én vagyok Whitney Houston, a Józsi meg a testőr…J Az egyik asszony erőszakkal benyúl a kocsi ajtaján, Józsi persze kiabál vele: „Héj, nem, nem!” Elveszem a gyűrött papírfecnit, és uv zöld tintával ráírom a nevem, ami alig látszik a fehér papírdarabomon. Remeg a boldogságtól.

Más világ ez – gondolkodom, amíg Pest felé megyünk. Más világ. Ki hitte volna, hogy engem valaha így fognak szeretni az emberek? Hát én is a cigánysorról jöttem, én is ott szaladgáltam közöttük, és nevelt minket az utca összes anyja. De jó volt. Nem cserélném el ezt a gyerekkort senkiével. Pedig mindössze egy bottal játszottunk egész nap. A fiamnak meg veszek egy ilyen új iPod nyavalyát, egy napja sincs meg neki, elmegyünk enni az étterembe, direkt hesszelem, figyel-e. Hát nem ott hagyja az asztalon? Kérdezem tőle:

„Fiam, hát az iPod hol van?” Amaz meg: „Milyen micsoda?”

Már nem is emlékezett, hogy neki van olyanja, és aznap vettem meg neki! Na, mondom magamba, az anyád mindenit, te gyerek. Le fogom vinni magammal vidékre. Amikor mentem *-be, nem akartam üres kézzel odaállni, vettem nekik két nagy szatyor csokit. Rendesen kimarták a kezemből. Esküszöm, ezek a gyerekek rendesen éheztek arra az édességre. Úgy szerettek, majdnem szét akartak szedni. Megszakadt a szívem értük. Ez itt meg elfelejti az új iPodot. Meg kell tanítanom a gyerekeimet arra, hogy értékeljék, amijük van. Hihetetlen, hogy egy országban élünk, de némelyik vidék olyan, mintha másik országba mennék. Az egyikben este tízkor még McDonalds-ban akarnak zabálni, a másikban azt se tudják, mi az a hamburger. Nincs ez így jól. Elviszem oda a gyermekeimet, hogy lássák, hogy értékeljék mindazt, amit tudok nyújtani nekik.

Na. Végre megérkeztünk Pestre. Jaj, csak ez a telefon ne csörögne folyton. Á, nem bírom én ezeket a modern technikákat…

-          Halló. Sziaaaa. Köszönöm jól vagyok. És ti? Aha. Értelek. Igen, igen… Azért vigyázzatok magatokra. Persze, leszek este a B7-ben. Tíztől… Sziasztok!

Őszintén? Fogalmam sem volt, hogy kik ők. Nem is emlékszem rájuk. De hát nem lehet szemtelen az ember. Miattuk tartok ott, ahol…

Pam, pam, pam, pam, pam, pam, pam, pam, pam…..

Br, brrr, brrr, brrr, brrr – hála Csík Sanyikának már azt is tudom, hogy ez nem csak egy hülyeség. Majd meglátjátok, úgy kiénekelem a magas hangokat, hogy abban hiba nem lesz. Ugye, Sanyikám?

De jó végre kiszállni az autóból. Sok ismerős arc. Jaj, itt van már az én babám is. Aranyom. Mondtam, hogy ne vegyen fel pulóvert. Majd melege lesz. Na. A nagyfiam már csajozik. Hadd csinálja…

Hát most mit mondjak? Összejövünk a bandával az irodába, mindegyiket ismerem évek óta. Hülyülünk, egymásra hangolódunk.

Na elmúlt tíz óra. Tömeg a színpad előtt. Behívják a zenészeket. Játszanak kicsit. Óóóóhohóóó, hallom, engem hívnak. Őrjöng a tömeg. Na, ez az én napom…

Kökény Attila

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink