Jegyzetfüzet

Kockáztatsz, ha vállalod?

2011. július 25. | admin

Ha az utcán vagy beszélgetés során valaki megkérdi tőlem, hogy roma vagyok-e (le sem tagadhatnám), nem gondolkodom a válaszon: Rom som. Sőt: egy ballib cigány! Azt hiszem, ezt fontos tisztázni az elején.

Nem tehetek mást. Nemcsak a színem miatt vállalom a cigányságom/romaságom, hanem a kultúrám felvállalása végett is kiállok az identitásom, az ideológiám mellett. Vagyok, aki vagyok, leszek, aki vagyok: rom/cigány, s nem csak akkor, mikor belépek a házamba. Nem, nem csak akkor, ha kilépek otthonról, akkor is a fejem búbjától a talpamig: roma leszek.

Megállok egy utcaseprő cigány mellett vagy egy koldus cigány mellett, akkor is. És ha feljön hozzám a nyomorba döntött édestestvérem, az öt gyerekkel, akkor is vállalom, őt is meg a feketére égett gyerekeit is.

A vállalásommal az őseim cigányságát (is) hirdetem. A papóm cigányként halt meg, roma hagyományaink szerint virrasztottunk felette, letakartuk a tükröt, a tévét kikapcsoltuk, zene nem szólhatott… Tudom, ennek nincs köze a közvetlenül a vállaláshoz, de azért egy icipicit mégis. Mert ugye egy szájból nem lehet hideget és meleget is fújni, mert összezavarjuk a fiatalokat.

Mikor a századok elsorvasztották a népemet, vagy éppenséggel egy csendőr agyonverte valamelyik roma testvéremet – mert be merészelt menni a városba –, azt a cigányságuk okán/miatt szenvedték el, nem a vállalásuk miatt. Születtek, haltak roma mivoltukban. Én is cigány lettem, sőt a gyerekeimet is cigánynak nevelem.

Az én vállalásom akkor indult el, mikor annak idején elolvastam a történelmünket… Munkám során a gyerekeknek is erről adok tanúbizonyságot: rom som, azaz cigány vagyok, egyenes gerinccel járó roma, aki tudja honnan jött, és hova akar tartani, tartozni.

Péli Tamás azt mondta: két aranypánt van a homlokán, és egyikről sem hajlandó lemondani. Nem mondok le a cigányságomról, de a magyarságomról sem. Jogom van mindkettőhöz. Őseim vére benne van e földben, a szülőföldemben.

Nemrég agyonlőtték Robikát a náci gyilkosok. A vadász tudta hova kell menni: egy cigány telepre. Budán a legszebb utcában is tudja mindenki, hogy hol lakik a cigány. Nem kell nyilatkozni a helyi jegyzőnél, mindenki tudni fogja ki a roma a környéken, ha eljön ismét a porrajmos ideje.

E gondolatok egy vállalásra késztetés, illetve a vállalás ellenzése miatt érlelődtek meg bennem. A vita mára odáig jutott, hogy emberjogi aktivisták és polgárjogi harcosok egymásnak estek egy kérdés kapcsán, holott az előző héten még együtt tüntettek a szabad véleménynyilvánítás mellett. Lám, a politika ismét megoszt…

Tudtunk, hogy eljön az idő, mikor meg kell nekünk is szenvednünk a romaságunk miatt. Az egész életem erről szól: harc a kenyérért, harc a színem miatt, harc, hogy mindezek ellenére humanista maradhassak. Sokszor neheztelünk azokra a híres emberekre, akikről feltételezzük a származásukat, hogy miért nem vállalják egyértelműen cigányságukat a világ előtt. De miért csak a költőink, festőink – vagyis a művészeink, hírességeink – vállalják szabadon a származásukat?

Legyen előjog a vállalás? Nem. Csak őket gyilkolják le? Nem! Csak a cigánytelepeken élőket lőjék halomra? Nem.

Az állam tudja, hogy ki a cigány. Én meg, a mára „integrálódott cigány” várjam meg, amíg kopogtatnak az ajtómon? Hát ezért tanultam? Akkor mostantól utálnunk kell a kutatókat: Keményt, Csalogot, Havast, Ladányit, Fergét, a többieket? Mert hiszen adatokat szolgáltatnak rólunk, szociális térképek születnek a hollétünkről. És a mi kezünk is segít ebben, de lám, akkor nem zavar minket… Hány embert regisztráltál büszkén? Ja, az más volt: helyi kampány, ez meg országos. Azt hiszed, az előző nem az volt?

Szolidáris akarok lenni mindenkivel. De bújjak el, féljek, hogy jönnek értem és a gyerekeimért? Nem vagyok hajlandó. Ha olyan idő jönne el, akkor nem azért fognak elvinni, tömlöcbe, dologházba, vagonba tenni, mert egy népszámláláson vállaltam a származásomat. Hanem azért, mert a világ ismét megvadult.

Megértem mindazok aggodalmát, akik a történelmet idézik fel, s abból vonják le a következtetést, hogy miért is nem jó ha papíron, számítógépen rögzítve vagyon, hogy én cigány vagyok… Ha történelmi környezetbe illesztem a népszámlálást, akkor valós félelemmel tölthet el minket a felszólítás, hogy valld magad ennek vagy annak. Véleményem szerint mást jelentett 1941-ben népszámlálást tartani, és mást jelent 2011-ben megszámolni minket – bár vannak aggasztó jelek.

Az Európai Unió tagállama vagyunk. Tudom, most lehetne ezeregy indokot sorolni a román romák hazatoloncolásától kezdve a szlovák testvéreink fallal körbekerítésig. A Magyar Munka Terve is túl erősen emlékezet Gömbös Gyula kormányának intézkedéseire. Bizony, egy rugóra jár az agyunk, testvéreim.

Meddig lehet bujkálni, és főleg kell-e? Persze, a Statisztikai Hivatalnak van adattára arról, hol található szegregátum az országban, s mennyien laknak ott. És naná, hogy mindenki tudja, hogy zömében romák élnek a „telepszerű lakókörnyezetekben”.

Mindenkinek joga van félni, mindenki önként válaszolhat. Tehát senki ne kényszerítsen egy cigányt sem a vállalásra. Hiteles tájékoztatást várunk, hiteles tájékoztatókat, ez a minimum.

De azért érdekes, hogy a választások ideje alatt nem zavart senkit sem: vállaljam vagy sem?

Tamás Attila

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink