Bogdán Péter blogja

Pedofilok

2011. július 28. | Bogdán Péter

Több megerőszakolt nőt ismerek. Egyikük olyan férfiakat választ akaratlanul is, akikkel verekednie kell, mert végre át akarja élni, hogy egyszer megveri és legyőzi az őt bántó hímneműt.

Az egyik internetes hírportál szerint brutális erőszak áldozatává vált egy romániai kislány. A kilenc éves gyermeket nagynénje csalogatta el magához, azzal, hogy a férje Ausztriában dolgozik, és fél egyedül otthon. Miután a kislány a nő bűvkörébe került, a nagynéni pornófilmeket nézetett vele, majd vibrátorral „előkészítette” a nagy eseményre, ami az volt, hogy telefonált a férjének: jöhet haza, mert a gyermek „készen áll”. A férfi utazott is ezer kilométert, miután azt mondta a főnökének, hogy meghalt az édesanyja. Aztán, amikor haza ért, először végignézte, hogyan erőszakolja meg a felesége a kislányt, majd ő vetette rá magát. Másnap, mintha mi sem történt volna, a gyermeket visszavitték a szülőknek, akinek a szűnni nem akaró vérzését elintézték azzal, hogy kifakadt egy kelése.  A gyerek azonban rosszul lett, kórházba került, és végül minden kiderült. A pedofil férfit azonnal letartóztatták, a feleségét meg csak azért nem vették őrizetbe, mert hét hónapos terhes. A kislány még mindig kórházban van.

Miért történt mindez?  A nagynéni ezt vallotta: „Felhívott a férjem, és megkért, hogy tegyem meg ezt a kislánnyal. Megfenyegetett, hogy ha nem teszem meg, elválik tőlem, én pedig nem akartam elveszíteni.” Ezzel, ugye, azt mondta ki, olyan nagyon kötődik a férjéhez, hogy még a saját testvére gyermekének a tönkretételében is közreműködik, ha a férfi ezt kéri tőle. Hiszen muszáj megtenni, ha nem akarja őt elveszíteni. Ezek után én meg azt szeretném tudni, hogy miért nem akarja elveszíteni? Mi az, ami annyira szorosan köti hozzá, hogy bármit meg lehet csináltatni vele? Még a legembertelenebb, legocsmányabb gaztettet is, azért, hogy még csak véletlenül se hagyja őt el ez a pedofil, beteges állat.

Az ok – többek között – a nagynéni terhességében is keresendő. Adott egy nő, aki feltehetőleg azért hordja a férjével közös gyermeket a szíve alatt, mert rendszeres szexuális kapcsolatban volt vele, és így talán erősen kötődik is hozzá. Ehhez jön még az a körülmény, hogy a férfi Ausztriából hozza euróban a fizetését, tehát az asszony ragaszkodását anyagi okokkal is lehet magyarázni. A férje talán mindkét irányból zsarolta, amikor közölte vele, hogy elhagyja, ha nem segít kiélni pedofil hajlamait. Ebben az esetben a kismama, vagyis a leendő anya egyrészt szembe nézett azzal, hogy elveszítheti a (szerető) férjét, másrészt azzal, hogy netán apa nélkül nő fel a közös gyermekük, és hogy megszűnik a viszonylagos anyagi biztonság. Talán így jutott arra következtetésre, hogy egyszerűbb a pedofil erőszakot előkészíteni, mint ennyi mindent elveszíteni és új életet kezdeni.

Szerintem ennek a nagynéninek nincsen önbecsülése, nincsen tartása. Amikor a férje ezzel a szennyes ötlettel előállt, azt kellett volna mondania, hogy a testvére meg annak a gyermeke fontosabb neki, semmint a férfi nyújtotta talmi biztonság. Ha időben közölte volna a testvérével, hogy mire készül a férj, és ebből rendőrségi ügy és válás lett volna, a bajban is számíthatott volna a családja támogatására, szeretetére, esetleg anyagi segítségére. De az asszony félt a nehezebb megoldástól, vagy nem volt elég bátor, intelligens, hogy mindezt végigcsinálja. Viszont túlságosan önző. Annyira féltette, óvta önmagát, hogy közben tönkretett egy kilencéves kislányt, ráadásul a saját vérét. Persze, a gyermekkel való „vibrátoros kalandja” sincsen rendben, mert ha neki nem tetszett volna ez a „játék”, akkor nem csinálta volna végig, ezért az is elképzelhető, hogy a férje pedofil hajlama nem is volt annyira idegen neki.

Ami a férjet illeti, szent meggyőződésem, hogy soha sem volt a klasszikus értelemben vett, felnőtt nőkhöz vonzódó, heteroszexuális férfi. Szerintem mindig is látens pedofil volt, aki eddig nem élhette ki a beteges vágyait, de sajnos, talált magának egy olyan nőt, aki alkalmas volt arra, hogy segédkezzen egy gyermek megrontásában. Hogy valójában mennyire beteg ez az ember, arra abból lehet következtetni, hogy még a munkahelye elvesztését is vállalta a pedofil aktusért. Mert bizonyára számított arra, hogy valamikor kiderülhet, az édesanyja mégsem halt meg. Ráadásul képes volt ezer kilométert utazni haza, ami valószínűleg annyiba került, hogy azért már egy luxus szajhát is vehetett volna magának. De neki nem egy felnőtt nő kellett, hanem a beteges vágyainak a csillapítása, azt pedig a felesége közreműködésével kapta meg a szülőhazájában.

A neje hárító vallomásának van egy olyan olvasata, mintha a férj lenne minden rossz forrása, de az igazság valójában az, hogy a választás szabadsága mindig adott. Mindig mondhatunk nemet, de az asszony ezt nem tudta megtenni. Ugyanolyan sáros ebben az egyébként is szennyes történetben, mint a párja.

Hogy a gyermek mit élhetett át, azt csak azok tudhatják, akik már keresztülmentek valami hasonló szörnyűségen. Én csak azt tudom, hogy iszonyatos dolog történt. Gondolhatunk a félelemre, a sokkra, a fájdalomra, a felnőttekbe, a rokonokba vetett bizalom elvesztésére, a tönkretett gyermekkora és a tönkretett felnőttkorra. Mertnem kérdés, hogy néhány óra alatt szétrombolták a kislány felnőttkori szexuális életét és gyermekvállalási képességét. Mekkora lelki erő kell majd neki ahhoz, hogy tinédzserként legyen annyi bátorsága, hogy merjen még bárkit is szeretni?

Több megerőszakolt nőt ismerek. Egyikük olyan férfiakat választ akaratlanul is, akikkel verekednie kell, mert végre át akarja élni, hogy egyszer megveri és legyőzi az őt bántó hímneműt. De eddig még mindig a férfiak győztek.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink