Beszélgessünk

Miért zárt be a Józsefvárosi Roma Szolgálat?

2011. július 30. | kutivili

Csorba Zoltán

Csorba Zoltán

A Józsefvárosi Roma Szolgálat 1997-ben nyílt meg, és idén tavaszig sikeresen működött. Segítette a roma fiatalok felzárkóztatását, egészséges életmódra való nevelését, rendszeres sportolási lehetőséget kínált, zenei továbbképzést szervezett és a sort még folytatható. Eredményei szemmel láthatóak voltak. Megint csak a teljesség igénye nélkül: a Roma Szolgálathoz járó fiatalok sikeresen leérettségiztek, és átlagban évente ketten továbbtanultak. Volt, aki eljutott a nyelvvizsgáig, akinek pedig szüksége volt rá, „utógondozást” kapott. Ennek ellenére a józsefvárosi önkormányzat tavasszal bezáratta az intézményt. Többször is kerestük a testület egyik képviselőjét, hogy válaszoljon az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre, de hiába. Interjúnk így egyoldalú, mert csak Csorba Zoltánnal, a Józsefvárosi Roma Szolgálat egykori igazgatójával beszélgethettünk a történtekről, és a folytatás lehetőségéről.

Előtte azonban abból a határozatból idézünk, amellyel az önkormányzat megpecsételte az intézmény sorsát: „A Józsefvárosi Roma Szolgálat megszüntetésére az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 91. szakasz (1) bekezdés a)–c) pontjaiban foglalt gazdaságosság, hatékonyság, és eredményesség követelményének érvényesítése érdekében van szükség, a közfeladatnak más módon, illetve szervezeti formában történő ellátásával.”

Sosi: Mit gondol, miért zárták be a szolgálatot?

Cs. Z.: Szerintük sok olyan intézmény működik párhuzamosan, ahol cigánygyerekek felzárkóztatásával foglalkoznak, de persze ez nem így van. A másik indok pedig az volt, hogy nincs szükség szegregációra, azaz elkülönülésre.

Sosi: Mi az, amiben önök mások voltak, mint a többiek?

Cs. Z.: Működésünknek három pillére volt, és a rendszer bevált, hatékonyan működött. Ez a három: az oktatás, a közművelődés és a szociális támogatás. Amikor a gyerekek végeztek az iskolában, rögtön idejöttek. Személyre szabott korrepetálásban részesültek azokból a tantárgyakból, amelyekből kellett, vagy például plusz nyelvórákat kaptak, és sokan letették a nyelvvizsgát. A tanuláson, képzésen kívüli a szabadidőt is hasznosan tölthették az ide járó fiatalok: például vittük őket színházba és kirándulni, és mindenkit arra ösztönöztünk, hogy válasszák az egészséges életmódot. Ha akartak, naponta sportolhattak, és sokan belátták, hogy az edzésekre szükség is van. Aki megérdemelte, ösztöndíjat kaphatott. De a siker kulcsa a következetesség volt. Véleményem szerint sok hasonló szervezet és iskola ott rontja el, hogy megelégszenek azzal, ha egy roma fiatal eléri a minimumot. Fel sem tételezik, hogy az a gyerek többre is képes lenne. Mi mindig mindenkitől elvártuk azt a maximumot, amire elvileg képes volt. Mondok egy példát. Ha valakinek fizettük a nyelvóráit, akkor következetesen ellenőriztük, hogy jól költöttük-e el a pénzt, vagyis fejlődik-e a gyerek. Sosem elégedtünk meg azzal, ha csak beült valaki a korrepetálásra. Így aztán sok olyan fiatal szerzett nyelvvizsgát, aki ezt korábban el sem tudta volna képzelni magáról. Ezzel a következetességgel nagyon szép eredményeket értünk el.

sosi: Kérek néhány példát a szép eredményekre.

Cs. Z.: A hozzánk járó fiatalok közül minden évben bejutott néhányuk egyetemre, főiskolára. Volt olyan diákunk, aki speciális, gyógypedagógiai iskolába járt. Nehezen ment neki a tanulás, de az volt az álma, hogy előbb-utóbb szakmát szerezzen. Beiskoláztuk, és kutya keményen megköveteltük tőle, hogy teljesítsen. Ha nem álltunk volna mellé, elkallódott volna. De így sikerült – igaz, hat év alatt – eladót faragni belőle. Egyébként sokan szereztek szakmát a segítségünkkel: voltak itt autószerelők, esztergályosok, kárpitosok és mások is.

Sosi: Mi van most azokkal, akik eddig minden nap benéztek ide a suli után?

Cs. Z.: Nem tudom. Nagyon groteszk, pontosabban ijesztő és elkeserítő a helyzet. A fenntartó egy másik intézményben szeretné folytatni a munkánkat. Amikor a szóban forgó hely még csak alakulóban volt, akkor a vezetője megkeresett engem, és kérte, hogy működjünk együtt. Elkérte a már futó programjainkat, és azt is tudni akarta, hogy mit tervezünk. Most, hogy már nincs a Roma Szolgálat, ezt a programot próbálják másolni, egy az egyben. Ezért mondtam, hogy groteszk. Egyébként tőlünk senki nem ment át az új helyre, pedig olyan szakemberekről van szó, akik régóta sikeresen nevelték a hozzánk járó fiatalokat.

Sosi: Mit szóltak a gyerekek ahhoz, hogy többé nem jöhetnek ide egy kis szigorért?

Cs. Z.: Először el sem akarták hinni. Gondoljon bele, mindez áprilisban történt, nem sokkal a tanév vége előtt. Az összes diákunk tanulmányi programja, a tanfolyamok, a nyelvvizsga-felkészítők, főiskolára, egyetemre előkészítő programok szakadtak félbe. Volt olyan diákunk, aki élete egyik legnagyobb megmérettetése, az orvosi egyetemi felvételije előtt állt. Kiborult, zokogott, amikor megtudta, hogy mi fog történni. Azt végképp nem értettük, hogy miért a szorgalmi időszak alatt csinálták ezt a cirkuszt.

Sosi: Lenne ereje újra belevágni, és újból felépíteni ezt az egészet?

Cs. Z.: Mindig keresni fogom a lehetőséget. Az eltelt több mint 16 év alatt rengeteg energiát fektettem a Roma Szolgálatba. De persze mindent kamatostul kaptam vissza, amikor a diákjaink sikereket értek el. Ez misszió, amiben úttörő lehettem. Nagyon szeretném egyszer folytatni.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink