Beszélgessünk

Örömmel vagyok a szőlő rabszolgája

2011. július 30. | kutivili

Sztojka Kálmánnál jártunk a siklósi borvidéken

Sztojka Kálmán

Sztojka Kálmán

Sztojka Kálmán tizenkét évvel ezelőtt, tizennyolc évesen munkát keresett.  Egy borpince tulajdonosa vette fel arra az idényre segédmunkásnak. A tulaj arra lett figyelmes, hogy az embere olyan lelkesen és precízen dolgozik, ami ritkaság. Kipróbálta Kálmánt a szőlőben, mert azt gondolta, hogy ha azt megszereti, remek szakember lehet belőle. A borász egy egész éven át okította, és szőlészt nevelt belőle. Sztojka Kálmán tizenkét éve a siklósi Tollas pincészet egyik legfontosabb embere, a borász jobbkeze.

Sosi: A kisfiúk általában rendőrök, postások vagy tűzoltók szeretnének lenni. Gyerekként arra vágytál, hogy egyszer majd borpincében dolgozz?

Sz.K.: Nincs nagyon mit mondani a gyerekkoromról, talán nem is szeretnék beszélni róla. Szegények voltunk. De dolgozni mindig szerettem, már gyerekként is. Jó érzéssel töltött el, ha tettem valamit, ha elvégeztem a dolgomat. Pedig szinte csak alkalmi és idénymunkát kaptam, mert semmi állandó lehetőség nem volt. De hát milyen eséllyel indulhatott egy képzetlen roma? Tengődéssel, álmodozással telt el az az idő…

Sosi: …egészen tizennyolc éves korodig.

Sz. K.: Igen, akkor minden megváltozott. Jelentkeztem Tollas úrhoz idénymunkára. Meglepett, amikor 2-3 hónap elteltével azt mondta, hogy ne aprózzam el magam, hanem dolgozzak szőlőmunkásként. Ígérte, hogy segít beletanulni ebbe a nehéz, de szép szakmába. Természetesen igent mondtam, mert nagyon szerettem volna végre megállapodni egy helyen. Ráadásul jóindulatú, rendes embernek láttam, és szinte biztos voltam benne, hogy értékelni fogja az igyekezetemet.

Sosi: Értékelte?

Sz. K.: Bizony. Kivételezett helyzetben éreztem magam, mert rendszeresen kijött velem a szőlőbe, és szinte minden nap megtanított valami újdonságra. Unalmas munkára számítottam, de közben rájöttem, hogy a szőlő nagyon izgalmas dolog. Egy kicsit hasonlít a szerencsejátékhoz: vagy bejön, vagy nem. Ha szerencséd van, akkor a jó Isten sok napot süttet a szőlődre, meghinti egy kevés frissítő esővel, és hosszú, kellemesen langyos őszt hoz. A szőlész csak annyit tehet, hogy metszi a metszenivalót, egész évben gondozza a tőkét, a földet. És ha minden bejön, hiper-szuper szőlőalapanyagod van abban az évben, amiből olyan bort lehet csinálni, hogy az mesél. De végezhetsz akármilyen precíz munkát, ha a természet sok esővel, sőt jégesővel ver, és keveset süt a nap, akkor minden fáradozásod ellenére silány minőséget kapsz. Az volt az első igazán fontos dolog, amit meg kellett tanulnom, hogy itt nem mindig a szorgalmon múlik az eredmény. Ja, és volt még egy lényeges dolog: a szőlőnek rabszolga kell. De én örömmel vagyok a szőlő rabszolgája.

Sosi: Azon kevesek közé tartozol, aki olyasmivel keresi a kenyerét, amit egyébként nagyon szeret.

Sz. K.: Igen, pontosan így van. Csodálatos dolog, hogy alkothatsz. Mert a szőlőművelés és a borkészítés alkotás. Az persze nem mindegy, hogy mi lesz a végeredmény. Remekművet alkotni a legnagyobb öröm, de azt csak néha, a nagy évjáratokban lehet.

Sosi: Neked hányszor adatott meg ez a ritka pillanat? Vagyis melyek a kedvenc évjárataid?

Sz. K.: Amikor elkezdtem ezt az egészet ’99-ben, az szép, kiegyensúlyozott éve volt a szőlőnek. A 2000-es esztendő még szebb és komolyabb volt, igazi nagy borokkal. Aztán a jött a legendás 2003, a bolondul forró nyár emlékével: akkor szinte megaszalódtak a szemek. Abból óriási, rendkívül sűrű borok születtek. A 2006 is nagyon szép volt, de máshogy, ebből az alapanyagból elegáns és visszafogott borok készültek. 2007-ből viszont igazi nagyágyúkat lehetett kihozni. Világraszólóakat. És aztán 2009! Az talán még 2007-nél is szebb. De ezek a borok még túl fiatalok, csak néhány év múlva derül ki, hogyan is fejlődnek. Szóval hat, kivételesen gyönyörű évjáratot élhettem meg, amióta itt vagyok. Viszont a tavalyi esztendő nagyon rossz volt, és a jelenlegivel kapcsolatban sem vagyok túl optimista. Nem jók a kilátások. Szétbombázott mindent a jég, éppen úgy, mint tavaly.

Sosi: Azért reménykedjünk… De térjünk vissza a kezdetekhez. Hogyan alakultak a dolgok, miután a borosgazda, ahogy magát nevezi Tollas Tibor, felismerte a képességeidet?

Sz. K.: Mikor látta, hogy a szőlővel már elboldogulok, szép lassan megtanított a finomhangolásra is, például arra, hogyan kell korlátozni a hozamot. Két évvel később következtek a pincemunkák, de akkora már beleszerettem az egészbe, és szinte semmi más nem érdekelt, csak az, hogyan születik a bor.

Sosi: Mindig jó volt a kapcsolatod a főnököddel? Soha nem ért a munkahelyed hátrányos megkülönböztetés azért, mert roma vagy?

Sz. K.: A főnököm azért alkalmaz ilyen hosszú ideje, mert elégedett a teljesítményemmel, és úgy látom, hogy ez jó példa mások számára is. Sok esetben maguk a romák tehetnek arról, hogy diszkriminálják őket, sokszor azonban nem ők a hibásak. Mindenesetre van egy „titkos” receptem azoknak a romáknak, akik mindig siránkoznak, hogy a nem romák megalázzák őket. Ha van rá lehetőség, akkor szorgalmasan kell dolgozni, pontosnak kell lenni. Nem szabad érzékenykedni, hadüzenetnek venni a környezet minden megnyilvánulását. Lehet, hogy ez keményen hangzik, de nálam bevált. Úgy látom, hogy az összes roma baját egyszerre nem lehet orvosolni, de ha mindenki tesz azért, hogy hasznos ember legyen, akkor érezhető lesz a változás.

Sosi: Egyébként sok roma él itt, Siklós környékén?

Sz. K.: Igen, elég sok. És szinte mindegyiket ismerem, mert a szüretelés jó szezonális munkalehetőség.

Sosi: Több borásszal beszélgettem arról, hogy sok olyan roma család van, amelyik borvidékeken él. Nekik a szüretelés, a szőlőmunka tradíció. Érdekes dologra hívta fel a figyelmemet egyikük. A munkanélküliekkel foglalkozó hivatalok és a roma integrációs programok gyakran olyan szakmákat adnak a romáknak, amivel szinte semmire sem mennek. Viszont szőlőmunkásból a legtöbb helyen hiány van. Még az is elképzelhető, hogy a pincészetek szívesebben alkalmaznák őket tartósan a rövid szüreti időszak helyett.

Sz. K.: Pontosan így van. Sok roma családnak egy-egy idényre ad megélhetést a szőlő, és csak kevesen foglalkoznak ezzel folyamatosan. Mennyivel jobb lenne, ha ezek az idénymunkások kitanulhatnák a szakmát, és nem csak rövid ideig tudnának élni belőle. Persze nem elég a papír, megbízhatóságra és pontosságra is szükség van.

Sosi: Szeretném megtudni, hogyan telik egy szőlész-borász napod.

SZ. K.: Nős vagyok, van két gyermekünk, természetesen ők a legfontosabbak a számunkra. Olyan jó lenne, ha a muzsikálás lehetne a hobbim! Kolompár cigányként nagyon szerettem volna autentikus zenét játszani, de nem tanulhattam. Talán ez a legnagyobb bánatom. Kikapcsolódásként is bor-gálákra, kóstolókra, nyitott pincenapokra járok. A kékfrankos a kedvenc fajtám. Nagyon sokszínű borokat ad itthon, van világos rubin, könnyed, gyümölcsös, meg egészen sűrű, szinte fekete is. Egy átlagos napom úgy telik, hogy délelőtt a családdal vagyok, csak kora délután indulok dolgozni. Kimegyek a szőlőbe, ellenőrzöm a rám bízott területet, majd irány a pince. Itt hordómosás zajlik, fejtés, kóstolóra előkészülés. Este otthon egy-két pohár kékfrankossal lazítok. A legfontosabb cél az életemben, hogy a gyermekeim képzett, egyetemet végzett emberek legyenek.

Sosi: Szeretnéd, ha a gyermekeid szőlésznek, borásznak tanulnának?

Sz. K.: Nagyon!  A szőlő és a bor világa olyan kemény, mint a gyémánt, de legalább olyan szép is. Boldoggá tenne, ha valamelyiknek kedve lenne hozzá. Vennénk egy kis területet és pincét errefelé, ahol élünk, és mindenkinek meglenne a maga feladata. Együtt örülnénk egy kiváló évjáratnak, vagy együtt viselnénk el a kudarcot. És én akkor is kékfrankossal lazítanék esténként, de már a Sztojka családi pincészet kékfrankosával.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink