Bogdán Péter blogja

Gyarmatpolitika

2011. augusztus 1. | Bogdán Péter

Szolzsenyicin a Szovjetunió közép-európai terjeszkedési politikájáról azt vallotta, hogy Moszkvának sürgősen le kell mondania róla, mert a gazdaságot annyira megterheli a szovjet hadsereg külföldi állomásoztatása, hogy az állam bármikor csődbe mehet.

Az orosz író mondata azért aktuális, mert augusztusban bedőlhet az amerikai gazdaság, amennyiben a demokraták és a republikánusok nem tudnak megegyezni az adósságplafon megemeléséről.

Sok mindent írtak már arról, hogyan változna meg az USA gazdasági besorolása az esetleges csőd bejelentése után. Azt is rebesgették, hogy az Egyesült Államoknak vissza kellene fognia luxus kiadásait, és hogy a világgazdaság visszazuhanhat egy újabb globális válságba, mert az Európai Unió gyengélkedik, Japán meg most próbálja kiheverni a földrengéseket. De arról senki nem beszél, amit Szolzsenyicin már évtizedekkel ezelőtt tudott egy birodalom terjeszkedési politikájának gazdasági következményeiről. Vagyis arról, hogy az első racionális gazdasági döntés az lenne, ha Washington azonnal kivonulna Afganisztánból és Irakból, ha kilépne a NATO-ból, és ha egy időre feladná a „világ csendőre” szerepét.

Ez nyilván óriási dilemma. Az Amerikai Egyesült Államok egy ilyen lépéssel beismerné, elkövette azt a hibát, hogy modern kori gyarmatosításba kezdett. A demokrácia éllovasaként elkezdte terjeszteni a saját – nyilván humánusnak szánt – politikai berendezkedését a világban, és mellesleg abban reménykedett, hogy piacot teremt az export számára. De ráfizetett, mert azzal nem számolt, hogy például Afganisztán és Irak esetében nem elég csak katonákat küldeni, hanem a két államot fenn is kell tartani további hosszú évtizedeken keresztül. Legalábbis ha nem akarja, hogy az exportált demokrácia diktatúrává vagy polgárháborúk generálójává váljon ezeken a helyszíneken.

Persze, ha véget vetne a gyarmatosításnak, radikális mértékben javulna az ország gazdasági mérlege, merthogy azok a pénzek, amelyek a „világ csendőre” szerep betöltésére, illetve az afganisztáni és iraki demokrácia finanszírozására mennek el, nem folynának ki többé az amerikai költségvetésből.

További következményként viszont Irak a polgárháború szélére sodródna, Afganisztánban megint megerősödnének a tálibok, Koszovó helyzete instabilabbá válna, Tajvan nem tudna úgy dacolni Kínával, mint ahogyan most teszi, és nagyobb lenne a hangja Észak-Koreának és Iránnak is. Ugyanakkor, ha az Egyesült Államok a csődöt választja, akkor is rosszul jár a világ, mert a globális gazdaság ezer szállal kötődik Washingtonhoz. Újabb világméretű recesszió következne, amelynek az első, Magyarországon is kézzelfogható következménye a munkanélküliség és ezzel együtt a társadalmi feszültség növekedése lenne. A mérsékelt politikai erők megbuknának, a szélsőségesek pedig megerősödnének 2014-ben, ami a romák állami eszközökkel történő üldöztetését is jelenthetné.

Egy ilyen helyzetben az Európai Unió katonai szempontból felértékelődhet, és át kellene vennie a „világ csendőre” szerepét. Csakhogy Brüsszel nem annyira erős, hogy helyettesíteni tudná Washingtont. Egy majdnem csődbe ment Magyarországgal és Görögországgal a háttérben – és akkor még a portugálokról, írekről nem is beszéltünk – az Európai Unió örül, ha meg tudja tartani a közös valutát, arról pedig szó sem lehet, hogy milliárdokat költsön belőle rendteremtésre a világ különböző pontjain.

Persze, az amerikai demokraták és republikánusok tisztában vannak azzal, hogy mit kockáztatnak, ezért valószínűleg meglesz a kompromisszumos megoldás. De azt már most látni, hogy hosszú távon rossz vége lesz a történetnek. A mostani megegyezés csak ideig-óráig alkalmas a tűzoltásra.

Ha úgy emelik meg az adósságplafont, hogy az az amerikai állampolgárok megadóztatásával jár, akkor borítékolható, hogy a következő választásokon elbuknak a demokraták. Nem valószínű ugyanis, hogy a gazdasági fellendüléshez szokott amerikaiak megbocsátják Barack Obamának az életszínvonaluk csökkenését. Az sem jön majd jól az afro-amerikai elnöknek, hogy az elszegényedés következtében növekedni fognak az etnikai ellentétek. Az meg az égvilágon senkinek sem jó, hogy egy olyan USA próbálja betölteni a „világ csendőre” szerepét, amely az adósság és az elszegényedés következtében távolodni kezd a demokráciától.

Persze, van másik forgatókönyv is, de az még ezeknél is rosszabb. Ha Washington nem tanul Afganisztán és Irak példájából. Ha megint úgy dönt, hogy nem a saját állampolgárait adóztatja meg, hanem a más nemzetekét. Ha olyan New Deal-szerű programot hajt vége, amely nem arra koncentrál, hogy minél több munkát adjon az amerikaiaknak az állami infrastruktúra építésére, és ezzel az amerikai gazdaság beindítására, hanem továbbra is gyarmatosít az export, a bevétel érdekében. Csak most talán Iránt rohanja le, mivel a két szomszédos államban, Afganisztánban és Irakban már úgyis amerikai katonák fogják közre Teheránt. Vajon eszébe jut-e az Egyesült Államok vezetőinek az, hogy ha megszerzik a perzsa olajkészleteket, akkor abból továbbra is működtethető az USA? Meg, hogy a perzsa piac elég nagy ahhoz, hogy újabb felvevője legyen az amerikai exportnak.

Ezzel csak az a baj, hogy Afganisztánhoz és Irakhoz hasonlóan nyilván Irán esetében is negatívra fordulna a gazdasági mérleg, mert kevesebbet nyerne az Amerika az olajkészletekből, mint amennyibe a perzsa demokrácia fenntartása kerülne. Ráadásul a Barack Obama által Arab Tavasznak minősített észak-afrikai és közel-keleti forradalmak éppen arról szólnak, hogy a muzulmánok nem kérnek az idegen, főleg amerikai felszabadításból, és saját maguk szeretnék rendezni a problémáikat. Ezért az USA-nak nem csak a gazdaságpolitikája dőlt meg, hanem az – a modernkori gyarmatosítást megalapozó – tétele is, amely szerint Washington nem csinál semmi mást, csak exportálja a demokráciát.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink