Válogatás a Roma Sajtóközpont anyagaiból

A roma Holocaust

2011. augusztus 2. | Roma Sajtóközpont

2011. augusztus 2., kedd – 1944-augusztus 2-án egyetlen éjszaka alatt számolták fel az auschwitzi cigánytábort: azon az éjjelen mintegy 4000 cigányt, köztük nőket és gyerekeket küldtek a gázkamrákba. Ezen a napon emlékezik a világ a roma Holocaust áldozataira. A romák üldözésének a becslések szerint félmillióan estek áldozatul, a Magyarországról deportáltak, vagy éppen helyben kivégzettek számát több tízezerre becsülik.
A hitleri Németországban, valamint a szövetséges és megszállt országokban a cigányok számára is a munkahelyekről való eltávolítással, a nyilvános helyek látogatásának és a vegyes házasságok megtiltásával kezdődött a Holocaust. A náci Németország eleinte bizonytalan volt abban, hogy a cigányokat árjáknak, vagy idegen fajúaknak nyilvánítsa-e: bár nyelvük eredetét vizsgálva kénytelenek voltak megállapítani az árja rokonságot, az 1935 szeptemberében elfogadott, a Birodalmi állampolgárságról szóló törvény a “német vagy fajrokon vérű állampolgárok” kategóriájából a zsidók mellett a cigányokat is kizárta.
A romák körében 1939 októberében Himmler “vándorlási tilalmat” rendelt el, majd, 1942-43-ban elkezdték a cigányok tömeges Lengyelországba deportálását. Hasonló sors várt a romákra Ausztriában, és a kelet-európai országok egy részében is: Lengyelországban, Szerbiában vagy Horvátországban is.
Auschwitzban a cigányok számára külön tábort állítottak fel, ahol mintegy húszezer férfit és nőt tartottak fogva. Mengele és kollégái több “orvosi” kísérletet hajtottak végre cigányokon: kísérleteztek azzal, hogy meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak, hogy a halálra fagyasztott emberek mennyi idő alatt térnek magukhoz, máshol pedig a nőkön különféle anyagok befecskendezésével hajtottak végre sterilizációs kísérleteket. 1945 januárjában 120-140 cigánylányt sterilizáltak a ravensbrücki táborban, a legfiatalabb közülük 8 éves volt. Himmler 1944 nyarán adott parancsot az Auschwitzi cigánytábor likvidálására. 1944. augusztus másodikán mintegy 2000, főként még munkaképes cigányt más táborokba szállítottak, a többieket a gázkamrákba terelték. A cigánytábor lakói – egy lengyel túlélő visszaemlékezése szerint – rendkívüli ellenállást tanúsítottak: “a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk mi történt. A cigányok táborát fényszórókkal világították meg, cigány férfiakat és nőket, gyerekeket SS-ek sorba állították ötösével, hogy a krematóriumba vigyék őket. De szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy ez egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.”
Magyarországon 1944-ben a “zsidókérdés megoldásának mintájára a cigánykérdés megoldása” is elkezdődött: augusztusban a Hadügyminisztérium elrendelte a 18 és 52 év közötti “kóbor”- és “letelepedett foglalkozás nélküli” cigány férfiak katonai munkaszolgálatát, több településen tömeggyilkosságokra került sor. November első napjaiban Vas, Zala, Veszprém, Vas, Baranya, Somogy, Tolna, Komárom, Győr, Sopron, Pest-megyék településeiről, valamint a Felvidék akkor magyar fennhatóság alatt álló településeiről indult el a cigányok összeszedése. Az útirány először a leghírhedtebb gyűjtőhely, a komáromi Csillag-erőd volt, innen internálták később a munkaképes korú férfiakat és a gyermektelen nőket a németországi lágerekbe, a túlélő többiek pedig innen szabadultak. A II. világháború magyarországi roma áldozatainak számáról máig viták folynak a kutatók között, a becslések öt- és ötvenezer között mozognak. Több kutató szerint nagyobb számot valószínűsít, hogy a zsidósággal ellentétben, a cigányok többségét – miután nem volt semmilyen elvehető értékük – dokumentumok nélkül hurcolták el, vagy lőtték bele a falvak szélén sietve megásott tömegsírokba.

A roma Holocaust emléknapjára a Roma Sajtóközpont összeállításával emlékezünk.

Sztojka Istvánné Margit — Csepel

„Aztán kitört a vérhas-járvány, mert összeszedegettük az udvarról a krumpli héjat is. Több mint a fele meghalt, akikkel együtt mentünk ki. Potyogtak, mint a legyek. De akkor is sokan meghaltak, amikor az amerikaiak bejöttek, mert adták a jó ételeket, és ugye a gyomor, meg a belek össze voltak száradva, akkor meg azért haltak meg.”

Tolna megyében, Böcskén születtem ezerkiencszázhuszonhétben. Iskolába nem jártam, írni-olvasni nem tudok. Tizenöt éves voltam, amikor a későbbi férjem lejött pestről Böcskére. A családja lókupeckedéssel foglakozott, de ő muzsikálgatott is, akkor is avégett járt arra. Na, és egymásba szerettünk, megszöktünk, ahogy az a romáknál lenni szokott. Feljöttünk lakni Csepelre, az uramnak a családja mindig is itt lakott, ő is itt dolgozott gyárban. Én meg itthon voltam az anyósommal meg az uram családjával, egész addig, míg el nem vitték az uramat, akkor visszaköltöztem Böcskére. Gyerekünk még nem volt akkor, mert többször elment.
Jött a háború. Azt tudtuk, hogy rengeteg zsidót elhurcoltak, innen Csepelről is. Elvitték az uramat is, leventének vitték Kistarcsára, a gyűjtőtáborba. A németekhez akarták kivinni, de megmenekült: szerette a táborparancsnok, mert sokat muzsikált neki. Ezért, mikor vitték volna őket el, egy kalapot húzott az uram fejébe, és odatolta az öregek közé, akik maradtak. Így menekült meg, mert aztán az oroszok felszabadították a tábort.
(…)
Éppen Kistarcsára mentem volna látogatni az uramat, amikor elhurcoltak. Ha csak egy nappal később jövök, megmenekülök. Az apósomékkal itt laktunk, ebben az utcában, itt szálltam meg. A többi roma a Királyerdőben lakott. Őket is begyűjtötték. Hajnal öt körül jöttek a nyilasok, körülfogták a házat. Azt mondták: egy csajkát, vagy egy lábost vigyünk magunkkal. Bevittek a csepeli rendőrkapitányságra, onnan Óbudára a téglagyárba.
Egy vagy két napig voltunk a téglagyárban. Olyan helyen laktunk, ahol a téglákat melegítik, vagy mit. Vasból voltak olyan forma-szerűségek, abból ettünk, mert nem volt csajkánk. Voltak ott zsidók is, de nem velünk.
Nyilas katonák vigyáztak ránk. Az egyik azt mondta: “na, ezek jók lesznek konzervának”, de mi nem tudtuk még akkor, hogy miről beszélnek.
Akkor még együtt voltunk a férfiakkal. Nők, férfiak, gyerekek. Engem is úgy vettek, mint gyereket, csak ezért nem kaptam később számot a karomba. De a sógornőm már kapott.
Ott még jöhettek minket látogatni. De nekem nem volt hozzátartozóm, anyám Böcskén végig nem tudta, hogy mi lett velem. Egyszer aztán jött a Hitler személyesen, meg a katonák. Bevagonoztak minket, mint a marhákat. Valami sós, büdös valamit adtak enni. Vizet meg egyáltalán semmit. Az emberek odapiszkítottak a vagonba, a halottak tetején aludtunk. Nagyon sokan voltunk, csak romák. Na, aztán egyszer megálltunk Rahoban, ez már Németországban van. Onnan vittek tovább Bergen-Belsen-be. Ahol megálltunk, mindenhol tábor.
(…)
Enni mindig főtt céklát adtak, napjában egyszer. Kenyeret, egy picike darabot, havonta egyszer. Beleesett egyszer a csajkám a forró céklába. Én meg sírva turkáltam a lébe, hogy megtaláljam. Csúnyán felhólyagosodott az egész karom.
Minket nem dolgoztattak, csak a zsidókat. Nem tudom, a férfiaknak mit kellett csinálni, mert akkor már külön voltak tőlünk. Volt, hogy kihajtottak minket mezítláb a hóra és hideg vízzel locsolgattak minket. Én egyszer már nem bírtam kimenni, a tífusz miatt, az őr úgy rávágott puskával a kezemre, hogy néha még most is érzem.
Aztán kitört a vérhas-járvány, mert összeszedegettük az udvarról a krumpli héjat is. Több mint a fele meghalt, akikkel együtt mentünk ki. Potyogtak, mint a legyek. De akkor is sokan meghaltak, amikor az amerikaiak bejöttek, mert adták a jó ételeket, és ugye a gyomor, meg a belek össze voltak száradva, akkor meg azért haltak meg.
(…)
Minket is vittek volna Auschwitzba, ha nem jönnek az amerikaiak. A zsidók valahogyan mindenről tudtak, ők mondták: most már ne bánkódjunk, mert jönnek az amerikaiak. A németek még azon a napon, amikor már érezték, hogy jönnek, megmérgezték az egész ennivalót, hogy egyszerre intézzenek el mindenkit. De a zsidók értettek németül és mondták, hogy senki ne egyen, mert meg van mérgezve az étel.
Bejöttek az amerikaiak, vasárnap volt, soha sem felejtem. Hoztak sok ennivalókat. Nekem volt eszem, nem ettem a sok ételből, először csak teát ittam, sokat. Így nem haltam meg, pedig akkor már csak mászni tudtam a kondérig, mert benne voltam a hastífuszban. Teát ittam, meg azt a finom kekszeket ettem. Na, aztán mindjárt orvosok voltak, kaptunk injekciókat. Megvárták, míg felerősödünk. Akkor aztán vonatra tettek minket. Itthon a Keleti pályaudvarnál jelentkeznünk kellett. Adtak nekünk ilyen ruszki pénzeket, nem nagyon volt értéke.
(…)
Megtudtam, hogy a férjem összeállt egy muzsikus asszonnyal, mert azt hitte, hogy nem jövök haza. De mikor meghallotta, hogy élek, lejött értem Böcskére az anyámhoz. Elhagyta értem az új asszonyát. Visszaköltözünk Csepelre apósom házába, az uram kiváltotta az ipart, drótos meg bádogos volt. Meg járt muzsikálgatni lakodalmakba. Jöttek a gyerekek: tízből négy maradt meg, két fiú, két lány. A többi halva született, meg több vetélésem is volt. Harminchat évet éltem összesen az urammal. Hetvenhétben halt meg.
Utána lett nekem a Mohácsi Gusztáv az élettársam. Az meg tíz évet volt politikai hadifogoly. Utána nem kaptam semmit, pedig ő is deportált volt. Annyit megverték, hogy tüdőrákot kapott.
Tizenöt évet dolgoztam a Magyar Posztóba, meg az IKV-nál nyolc évet takarítottam. Harminckilencezer forint a nyugdíjam. Az élettársam után havi 500 forintot kapok a nyugdíjam mellé, mert nem voltunk megesküdve. Ez nagyon kevés, elmén a lakásra. A lányaim is korán mentek férjhez. Négyen lakunk itt: a fiam, a menyem, a kisunokám, meg én. Nekem dédunokám is huszonkettő van.
(…)
Tavalyelőtt kimentem a parlament elé, a Porrajmos évfordulóra, de már nekem nagyon elegem van ebből az egészből. Azt, amit mi szenvedtünk a táborba, sem Amerika, sem Svájc nem tudja megfizetni.
Roma Sajtóközpont – Roma Holokauszt c. könyv, részlet

További cikkek a rovatból
„Borsod kincsei” – kétszáz hátrányos helyzetű diák táborozik a velencei tónál „Borsod kincsei” – kétszáz hátrányos helyzetű diák táborozik a velencei tónál
Július 14-én, szombaton a „Borsod Kincsei” rendezvényen közel harminc zenés-, táncos-, és egyéb színpadi produkció versenyez, hogy kiderüljön, kik a „kincsei” a tanodahálózatnak.
Tágra zárt ajtó – a jászladányi iskolaügy – videó
Szerző: Roma Sajtóközpont (RSK) – Sárközi Gábor – 2012. január 26. csütörtök Jogellenesen különítik el egymástól a jászladányi önkormányzati és alapítványi iskola diákjait – állapította meg tavaly nyári jogerős ítéletében a Legfelsőbb Bíróság. A Roma Sajtóközpont megnézte, változott-e a helyzet a döntés óta. A hazai iskolai szegregációs folyamatok állatorvosi lovaként jellemzett iskolai elkülönítési tíz éve terítéken van. [...]
Rájuk vár a közmunka: szegény és cigány gyerekek oktatása
Szerző: Roma Sajtóközpont (RSK) – Sárközi Gábor – 2012. január 24. kedd A nyolcvanezer tagot számláló Pedagógusok Szakszervezete tavaly december végén az Alkotmánybírósághoz fordult az új köznevelési törvény és a szakképzési törvény alkotmányellenességére hivatkozva, kérvényezve azok megsemmisítését. A Roma Sajtóközpont Szüdi Jánost, a Pedagógus Szakszervezet szakértőjét, volt közoktatási szakállamtitkárt kérdezte a kifogásaikról. – Az interjú a [...]
Nemzetiségek parlamenti képviselete – halottnak a csók
Szerző: Roma Sajtóközpont (RSK) – Sárközi Gábor – 2011. december 6. kedd Választania kell a nemzetiséginek, hogy a nemzetiségi listára, vagy az országos pártlistára voksol-e majd. Legalábbis ez áll az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény tervezetében. A javaslat elvben rendezné a nemzetiségek parlamenti képviseletét, ám csak néhány kisebbségi ülhet majd a házban. A jelenleg regnáló országos [...]
Lezárult a roma népszámlálási kampány
Szerző: Roma Sajtóközpont (RSK) – 2011. november 21. hétfő Az elmúlt húsz év legjelentősebb roma összefogása, amely erős közösségi aktivitást és szolidaritást generált a cigány közösségekben — hangzott el az  Ide tartozunk! – Népszámlálás 2011 elnevezésű, a népszámlálást népszerűsítő roma civil együttműködési hálózat kampányzáró rendezvényén. „Sokfélék vagyunk, vannak köztünk jobboldaliak, baloldaliak, hívők és nem hívők, az a [...]
Hazudna a Guardian? Jelek szerint nem
Szerző: Roma Sajtóközpont (RSK) – Sárközi Gábor – 2012. február 4. szombat Hazugsággal vádolja a The Guardian brit napilapot a Hír Tv, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap. Azt állítják, Gyöngyöspatán nincs iskolai szegregáció. A brit lap nyilatkozatban áll ki a romák magyarországi helyzetével foglalkozó cikk hitelessége mellett. Úgy látszik, joggal. eredeti megjelenés: hvg.hu A Hír Tv, [...]
Emberi jogok világnapja – a jogvédők szerint romlott a helyzet Magyarországon
Szerző: Roma Sajtóközpont (RSK) – Lakatos Elza – 2011. december 10. szombat Szombaton, december 10.-én van az Emberi Jogok Világnapja.  Romlott a helyzet Magyarországon az emberi jogok területén. A demokratikus jogállamiság mellett az alapvető emberi jogok is veszélyben vannak, azok legfeljebb a kiváltságos helyzetű társadalmi csoportok számára elérhetők Magyarországon – mondják a jogvédők. Szombaton ünneplik világszerte az [...]
Elmaradt Morvai Krisztina „rendhagyó történelemórája” a Gandhi Gimnáziumban
Szerző: Roma Sajtóközpont (RSK) – 2011. november 24. csütörtök Elmaradt Morvai Krisztina Jobbik alelnök, európai parlamenti képviselő előadása ma a Gandhi Gimnáziumban – tájékoztatták a Roma Sajtóközpontot az iskola diákjai. Civil szervezetek az igazgató lemondását követelik. Ahogy arról a Népszava online ma hírt adott, a Gandhi Gimnázium meghívására Morvai Krisztina politikus látogatott a roma nemzetiségi intézménybe. A [...]
A romák is megmutathatják, milyennek szeretnék láttatni magukat
2011. November 25. Péntek: — Két hónappal meghosszabbították a Chachipe Map Nemzetközi Fotópályázat leadási határidejét. A szervezők idén a roma kultúrát, a romák és nem romák együttélését előítéletek nélkül ábrázoló pályázatokat várják, a fődíj ezer euró. A korábbi pályázatok fotói a Chachipe naptáron Hillary Clinton stábjának irodáját is díszítik.
Elmaradt Morvai Krisztina „rendhagyó történelemórája” a Gandhi Gimnáziumban
2011. november 24. csütörtök - Elmaradt Morvai Krisztina Jobbik alelnök, európai parlamenti képviselő előadása ma a Gandhi Gimnáziumban – tájékoztatták a Roma Sajtóközpontot az iskola diákjai. Civil szervezetek az igazgató lemondását követelik.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink