Beszélgessünk

GYEREKSZÁJ

2011. augusztus 4. | Nótár Ilona

Buli, dráma, csók

Az első szerelem megtapasztalása az egyik legfontosabb dolog, ami történhet egy ember életében. Úgy él bennem ez a történet, mintha tegnap esett volna meg.

Elsős voltam, vagyis hét és fél éves. Hazafelé tartottam a falunk egyetlen szélesebb utcáján, a főúton. Odajön hozzám az egyik közismert ellenségem, és a szemembe ordítja: „Itt van a Norbi szerelme!” Nem tudom elmondani az érzést, ami hatalmába kerített. Felháborító volt és félelmetes. Megremegett a gyomrom és szédülni kezdtem. Még az sem rendített meg ennyire, amikor a tanító nénink összesúgott mögöttünk, és a testvéremre és rám mutatva tett megjegyzést, mert a tulipános ünneplőruhánkról hiányzott az utolsó gombocska, így szabaddá lett a pici nyakunk. Rosszul esett, ahogy élcelődtek rajtunk szegényeken, de nem szédültem el az érzéstől. De ez? Teljesen új.
Kikértem magamnak a rágalmazást. Honnan veszi ezt a hazugságot? Hát a Norbi mondta neki. Erre én, a csapat női kapitánya mit tehettem volna? Ledobtam a hátamról a megkopott öreg téglatáskát, futásnak eredtem, visszakiáltottam a testvéremnek, hogy vigye haza a motyómat, és loholtam egészen Norbiék házáig. Még jó, hogy a faluban mindenki tudja, ki hol lakik… Norbi épp akkor érkezett a házuk sötétzöld kerítéséhez. Neki rontottam: „Te tényleg szerelmes vagy belém?”

Meglepődött, csak kapkodta a levegőt és pislogott. Izzó vörös lett a tekintete, az arca, még a füle is bele pirult. A szemembe nézett, minden erejét összeszedte, és azt mondta: „Nem.”

Na, onnantól kezdve tudtam, hogy mi örök szerelmesek vagyunk. Már nem csak a csapatért, hanem egymásért harcoltunk az „ellenséges erőkkel”. Ő lett az én védelmező lovagom, akivel soha többé nem beszéltünk szerelemről.

* * *

A minap Balatonkenesén tanítottam. Az egyik órámról késtek a lurkók. Ott ültem árván a sötét folyosón, amikor odajött két kis vagány. Tudhatták, hogy mit tanítok, mert ezzel indítottak:

Én szerelmes vagyok ám – így a tízéves Martin.

Melyikbe? – nevet kilencéves barátja, Szebi.

Hát a Kármenbe, hülye. A másikat már dobtam.

Dobtad? Na mesélj! – kíváncsiskodom.

Hát semmi különös. Már erőszakos volt velem. Nem hagyott békén. Féltékenykedett, meg ilyenek. Meg igazából a másik szebb. Most válasszam a csúnyábbat? – nevet.

Csupán az a fontos ki a szebb?

Hát nekem elég fontos.

De hát nagy a füle! – nevet a másik.

Na, és? Kedves volt veled? – kontrázok.

Mindig ott volt, ahol én. Nem volt egy percem se.

És mit mondtál neki végül?

Hát, elhívtam most este, hogy beszéljünk és mondtam neki, hogy hagyjuk abba, mer ez így má nem jó, hogy nekem két csajom van. Mondta, hogy válasszak. Mondtam, hogy nekem a Kármen kell. Na, akkor kiakadt. Kiabált, meg sikítozott. Tépte a ruháját. Olyanokat csinált, hogy azt hittem, kétszer megverem.

Mivel hozott így ki a sodrából?

Azt mondta, hogy megöli magát, meg hogy nem akar élni. Meg hogy öljem meg, meg ilyen hülyeségek. Odajött a buliba, és ott fesztiválozott. Nagyon ciki volt. És ott volt a másik is. Az meg nézett

És?

Otthagytam. Mit csináljak vele?

Megcsókoltad már Kárment?

Ja, a bulin.

Akkor két csók volt – mondja a spanja –, egy akkor, amikor bementünk a buliba, egy meg bent a bulin.

Szájra puszi?

Ja. Vele még nem csókolóztam.

Én még nem csókolóztam különben eddig – vallja be őszintén a másik.

Szereted Kárment? – faggatom tovább.

Ja.

Mit szeretsz benne?

Hát hogy jó vele beszélgetni, meg szép, meg ilyenek. De ő nem szendrőládi, hanem szendrői.

Akkor ennyi?

Hát úgy néz ki. Mondjuk facebook-on még tudunk dumálgatni. De nem hiszem…

* * *

Hát ez volt az én első szerelmem története. És ilyen az új generációé. Elsőre azt mondanám: sok minden megváltozott azóta. Aztán arra a következtetésre jutok: nem is annyira. Még mindig ugyanaz a dramaturgia: Buli, dráma, csók.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink