Beszélgessünk

NYÍLT VÁLASZ SETÉT JENŐ BARÁTOMNAK!

2011. augusztus 8. | Bogdán Péter
Bogdán Péter

Bogdán Péter

Kedves Jenő!

Megköszönöm a válaszodat. Valóban igaz, hogy bármiről is vitázunk, nem tudok elképzelni olyan szituációt, amivel a barátságunkat meg lehetne bontani. Annak pedig különösen örülök, hogy úgy válaszoltál a Lutrira, hogy egy csomó olyan kérdést tisztáztál, amelyre a válasz szerintem sokakban a mai napig homályos.

Azt hiszem az különösen jó dolog, hogy a válaszod kitetted a facebook-ra, mert itt volt már az ideje, hogy végre a csoport olvasói olyan levelezést is olvassanak, amely nincs teli gyűlölettel, amelyik nem alázza meg a másikat, hanem pusztán baráti alapon észérvekkel reagál pro és kontra.

Sok minden logikusnak, és bizonyos aspektusokból elfogadhatónak is, tűnik azokból a gondolatokból, érvekből, amiket írtál, de ebben a nyílt válaszban ennek ellenére mégis a saját írásom értelmezésére kényszerülök, mert néhány állításod olyan gondolatot ad a számba, amit én nem gondoltam, aminek nem tudom az okát, de azt hiszem, hogy valószínűleg a kölcsönös félreértések miatt van ez, ezért tételesen válaszolok minden olyan felvetésedre, amire úgy érzem, hogy reagálni kell. Ha másért nem, hát akkor azért, hogy a csoportunk olvasói okuljanak a tekintetben, hogy baráti alapon hogyan lehet kulturáltan véleményt cserélni.

Az első fontos állításod: Jobban örültem volna, ha Péter a jegyzet megjelentetése előtt, és nem utána folytatja le velem a közös beszélgetést, mint ahogy annak is, ha előtte a facebook csoportunkban elolvassa azokat a jegyzeteimet, amelyekben igyekszem a felmerülő kérdéseket megválaszolni és magam is jelentős számú kérdést teszek fel. Meggyőződésem, hogy árnyaltabb és kevesebb tévedést tartalmazó írás született volna.

Mielőtt a Lutri megjelent két héten keresztül kerestelek, de nem tudtalak elérni, persze ez nem jelenti azt, hogy ne ismerném el, hogy felelős vagyok azért, hogy nem vártam addig a Lutri megjelentetésével, amíg el nem értelek.

Abban én is biztos vagyok, hogyha a Lutri megjelenése előtt beszélünk, akkor árnyaltabb lett volna az írás, de azt nem gondolom, hogy kevesebb tévedés lett volna benne, merthogy a válaszodban olyan tévedéseket tulajdonítasz nekem, amit én nem írtam le és nem is gondoltam. Ezért azt gondolom, hogy nagyon szubjektív az, hogy melyikünknek mi a tévedés.

De hogy világosabb legyek, hogy ezt miért mondom, álljon itt egy értelmezése a saját írásomnak a te felvetéseid alapján:

Bogdán Péter jegyzetének egyik alaptétele, hogy a népszámlálás etnikai regisztráció. Ez súlyos félreértés, tévképzet, mint az, hogy a népszámlálás pusztán a cigányokra irányul.

Én nem állítottam Jenő, hogy a népszámlálás etnikai regisztráció. És nem is gondoltam soha, mivel abszolút tisztában vagyok vele, hogy a kettő között mi a különbség, s ezt nem csak a Lutri megjelenése után lefolytatott beszélgetésünkből tudom, hanem már előtte is tudtam. De hát akkor hadd idézzem magam, hogy mit is írtam valójában rólatok:

“Az etnikai alapú regisztráció rossz történelmi tapasztalatairól pedig úgy gondolkodnak, hogy az elmúlt húsz évben, a választások és a különböző pályázatok kapcsán már számtalanszor be kellett vallaniuk a romáknak a származásukat. Amit tagadni egyébként azért sem érdemes, mert a kisebb közösségekben úgyis tudják, ki cigány, még akkor is, ha nincsen róla nyilvántartás, ráadásul a kérdőív névtelen, nem lehet kideríteni, hogy kitől származik az adott nyilatkozat.”

Tehát Jenő azt írtam veletek kapcsolatosan, hogy szerintetek az etnikai alapú regisztrálás már réges régen megtörtént, megtörténik a választások és a pályázatok beadása során, ezért nincs értelme tagadni az etnikai hovatartozást  egy olyan népszámláláson, amelynek a kérdőívei névtelenek, és akkor sincs, ha figyelembe vesszük azt, hogy nem kell regisztrálni minket ahhoz, hogy a kisebb közösségben be tudják azonosítani a származásunkat.

Számomra ez az idézet Jenő arról szól, hogy pontosan interpretáltam, amit már annyiszor leírtatok a facebook-on, hogy tudniillik etnikai regisztráció a választások és a pályáztatások miatt már régen van, s ha attól eddig nem félt senki, akkor még inkább nem kell félni egy olyan népszámlálástól, ami anonim.

Én tulajdonképpen ugyanazt írtam le, amit ti mondotok, hogy ebből hogyan lehetett ennek az ellenkezőjét kiolvasni, tényleg nem értem.

A következő állításod Jenő: A jegyzet másik fontos tétele annak bizonygatása, hogy a cigány kisebbségi önkormányzat nem más, mint egy párhuzamos, etnicizált közigazgatási rendszer, és mi, az „Ide tartozunk! – 2011 Népszámlálás” nevet viselő kampánycsoport tagjai mintegy ezt bővítő etnikai intézményrendszerben tartanánk elképzelhetőnek a cigány emberek és diákok ösztöndíjazását, egészségügyi és munkaerő-piaci ellátását. Ez egy rendkívül nagy tévedése Bogdán Péternek. Ilyet soha nem állítottunk és soha nem mondtunk.

Kedves Jenő! Én ilyet soha sem állítottam és soha sem gondoltam rólatok, de mielőtt ezt bebizonyítanám, hadd legyen itt a következő állításod:

De Péter alapvetően is téved: a cigány kisebbségi önkormányzatok semmilyen közigazgatási jogkörrel és hatáskörrel nem bírnak. Kétségtelen, hogy jelentős ilyen irányú elvárás nehezedett rájuk mind a többségi, mind a cigány közösségek felől, de tény, hogy soha nem volt jogszabályi felhatalmazásuk, kötelezettségük szociális, munkaerő-piaci vagy más szektorális hatósági feladatok ellátására.

Ezután a nekem tulajdonított állítás után azt mondom Jenő, hogy akármennyire is szeretlek, mint barátomat, de nem olvastad el tüzetesen, hogy mit írtam, ugyanis ugyanazt írtam, amit te.

Íme az idézet saját magamtól:

“Amikor az országgyűlés elfogadta a kisebbségi önkormányzati rendszert, mégpedig azért, hogy végre elismerje a magyar állam a nemzetiségek és a cigányság egyenjogúságát, akkor egyenjogúsítás helyett etnicizálták a hazai közigazgatási rendszert. Létrejött egy felsőbbrendű, minden joggal felruházott többségi intézményrendszer, mellette pedig egy kulturális autonómiafélével rendelkező, másodrendű, kisebbségi közigazgatás. Ezt valójában csak a legnagyobb jóindulattal lehet közigazgatásnak nevezni, hiszen jogai lényegesen korlátozottabbak a többségi intézményrendszereknél, ezért alkalmatlan arra, hogy például a romák esetében „közigazgassa” a cigányságot.”

Tehát Jenő!  Én azt írtam, azt üzentem az olvasóknak, hogy 1993-ban azon a jogcímen, hogy egyenjogúsít minket az állam a többségi társadalom tagjaival, létre hozott egy olyan másodrendű kisebbségi álönkormányzati rendszert, ami csak nevében önkormányzati, s csak nevében rendszer, mert az igazából semmilyen jogkörrel és költségvetéssel nem rendelkezik, csak a roma ügynek a politikai gettóba való szorítását szolgálja, az az nem követtem el tévedést, mert ugyanazt írtam le a kisebbségi önkormányzati rendszer impotenciájáról, amivel most te is érveltél a Lutrira adott válaszodban, s szeretném hozzátenni, hogy én nem állítottam azt, hogy a körülötted  lévő emberek ezt a politikai gettót éltetik, hogy ebben képzelik el a romák sorsát, én azt írtam, hogy ha akarjátok, ha nem, s ez az ellenkezőitekre és én rám is érvényes, az állam belekényszerített minket abba, hogy magunkról ne legyünk képesek már gondolkodni pusztán emberként, olyan emberként, akik romaként egyenlőek a nem romákkal, mert az állam azt kínálja fel helyette, hogy minden legyen cigánynak címkézve, s mivel ezt kínálja fel, most már azt is megköveteli, hogy a népszámláláson minél többen valljuk magunkat cigánynak, mert ha nem valljuk, akkor nem tud külön cigánypolitikákat csinálni, s akkor jó ráfázunk.  És azt is írtam, hogy ez még el is fogadható lenne, mert van haszna neki, miért ne lássuk meg a pozitív oldalát, de a JOBBIK benn ül a parlamentben és erősödik. S még ha a népszámlálásból nem is lesz etnikai regisztráció, azt azért mégis tudni fogják, hogy most már nem 190.046 cigányt kell megölni, hanem 325.333-at például.

És én nem mondtam, nem írtam, hogy ti ezt a politikai gettót akarjátok, hogy ezt propagáljátok, hanem azt írtam, hogy ti is kivagytok szolgáltatva az államnak. Ha jót akartok a romáknak, akkor ha akarjátok, ha nem, mindenféleképpen kampányolnotok kell a romák körében a népszámlálás kapcsán, mert ha nem teszitek meg felelős roma értelmiségiekként, akkor az állam elszakítja a köldökzsinórt, s pusztán emberi alapokon alig szorit ki valamit a romáknak. Én nem titeket bíráltalak, hanem az államot azért, amiért ilyen pályára állított minket.

Én nagyon jól el lennék a roma kvótarendszerrel, de mivel úgy is látszik rajtunk, hogy cigányok vagyunk, ezért nem gondolom azt, hogy az államnak ehhez tudnia kellene, hogy pontosan hányan vagyunk. S ha roma ösztöndíjakat biztosítanak, akkor szerintem nem kell tudnia az államnak az összes cigány létezéséről, hanem elég ha csak önbevallásos alapon, civil szervezeteknél azok vallják magukat romáknak, akik igénybe akarják venni a pozitív diszkriminációt.

Én azt gondolom, ha az összes magyar állampolgár szociális paramétereit rögzítik a népszámlálson etnikai hovatartozás nélkül, szociális politikát, lakáspolitikát, egészségpolitikát anélkül is lehet csinálni, a kvótarendszer, meg a pozitív diszkrimináció működhet ugyanúgy önbevallásos alapon, mint eddig.

A következő állításod Jenő: Minthogy Péter legalább 15 éve ismer, ezért elvárható tőle, hogy emlékezzen arra, hogy én minden alkalommal azt képviseltem és képviselem, hogy nem lehet külön cigány egészségügy, cigány oktatás, cigány munkaerő-piac stb. Az elmúlt évtizedekben folytatott tevékenységeink (ide értve a teljes hazai roma mozgalmat) épp arra irányultak, hogy az állam által fenntartott nagy ellátó és szolgáltató rendszerekben a cigány emberek hozzáférése minden más magyar állampolgáréval azonos eséllyel valósuljon meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség az anti-diszkrimináció és hátránykiegyenlítés területén célzott cigány programokra és kapcsolódó forrásokra

Mivel tőled tanultam Jenő sok mindent, mint ahogy fentebb írtam én is ezt gondolom, tehát nem felejtettem el, amit tanítottál, s nem is vádoltalak meg azzal, hogy politikai gettót akarsz a roma ügyet illetően, de azt viszont leírtam, hogy szerintem elméleti alapokon azt, hogy a romák száma emelkedjen a népszámláláson, az indokolja, hogy az állam viszont nem úgy gondolkodik, mint te vagy én, mert amíg mi nem akarunk roma politikai gettót, addig az állam igenis akar. Amíg te abban gondolkodsz, hogy a romák lélekszámának a hivatalos megemelkedése előnyökkel, akár célzott támogatásokkal, pozitív diszkriminációval jár, én meg azt gondolom, hogy az állam arra fogja felhasználni az eredményeket, hogy azt mondja van egy cigány szelete a költségvetésnek, amit megkaptok, a többiről pedig mondjatok le. Én arról beszélek, hogy attól még, hogy te nem akarsz roma politikai gettót, attól még az ellenzőink akarhatnak.

A következő állításod Jenő: Péter jegyzetének harmadik tétele a „náci veszély”. Ennek kifejtése során ok-okozati összefüggést vél felfedezni aközött, hogy, ha a népszámláláson cigánynak valljuk magunkat, „elvisznek a nácik”.

Én nem pontosan ezt írtam. Itt áll az idézet, hogy mit írtam:

“A jelenlegi társadalmi helyzetben a népszámláláshoz kapcsolódó roma kampány: szerencsejáték, lutri. 2014-ben a kormányzás lehet demokratikus, és a maga etnicizáló módján konstruktív romapolitika-félét próbál alkotni a népszámlálási adatok alapján. De 2014-ben a kormányzás lehet antidemokratikus is. Abban az esetben még örülhetünk is, ha „csak” etnicizálnak, és nem roma programokat-pogromokat hajtanak végre, és nem a 2011-es népszámlálási adatok lesznek az utolsó feljegyzések rólunk.”

Tehát azt írtam Jenő, hogy a népszámláláshoz kapcsolódó roma kampány lutri, mert lehet neki nagyon jó vége, amennyiben a gettósító állam konstruktív romapolitika-félét csinál, de az is lehet, hogyha jön a JOBBIK, akkor mondjunk áment az eddigi életünkre.

A válaszod szerint: A népszámlálást úgy állítja be, mintha annak során a személyes adatainkat: nevünket és személyes iratainkat kellene megadnunk, mintha valóban e személyes adatainkkal egy etnikai regisztrációs listába kellene belépnünk, amelyről már leírtam tételesen, hogy miért nem így van.

Mint ahogyan írtam tisztában vagyok azzal, hogy nincsenek adatok, hogy nincs etnikai regisztráció, éppen ezért nem emiatt mondtam, hogy „elvisznek a nácik”, hanem azért, mert nekem már az sem mindegy, hogy 190.046 emberről tudják-e, hogy keresni kell, vagy 325.333-ról.

A következő gondolatodat szintén nagyon fontosnak tartom Jenő: Úgy gondoljuk, hogy a nemzetiségi hovatartozás megvallása a mi esetünkben is ugyanolyan természetességgel kell megtörténjen, mint a többi ember, többi nemzetiség esetében, hiszen minden ember tartozik egy nemzetiséghez. Az identitásunk megvallása számunkra méltóság és a közösséghez tartozásunk köteléke. Mi magunk mondhatjuk magunkról emelt fővel, hogy cigányok/romák vagyunk.

Teljesen egyetértünk, én  be is vallom minden nap, hogy cigány vagyok, sosem tagadtam le, és emelt fővel mondom, hogy roma vagyok, csak nem gondolom azt, hogy a méltóságomnak az a fokmérője, hogy az állam is kipipáljon – még ha regisztrálás nélkül is – öntudatos roma emberként. Én megelégszem azzal, ha a roma közélet és az abba kapaszkodó nyomorúságos sorstársaink tudnak róla. Az hogy az államnak a roma ügy gettósításához kellenek a létszámadatok, az nekem nem tetszik. Ha az általad képviselt ember- és polgárjogi roma politikát alapozná meg, akkor azt mondom, hogy igen. Nekem te vagy a hiteles, nem az állam.

Ez a válaszod is nagyon fontos:

Az elmúlt években garmadával találkoztunk olyan esetekkel, amikor a cigányok érdekében kezdeményezett intézkedéseket és programokat azzal utasították el helyi döntéshozók, hogy „kérem, mi nem tudjuk, mennyien vannak a cigányok”. Az is számtalanszor előfordult, hogy egy-egy helyi cigány önkormányzat vagy szervezet, tárgyalási pozícióit azzal lehetetlenítették el, hogy: „Ön téved, Ön csak annyi cigány embert képvisel, ahányan annak vallották magukat”. Ez pedig rendre alatta volt a helyben élő cigányok valóságos számának! Hiszünk benne, hogy a cigányok számának pontosabb meghatározása a népszámlálás eszközével minden fél érdeke, azaz közös társadalmi érdek.

Erről beszéltem Jenő. Ezt bíráltam és nem titeket. Az állam gettósítja a roma ügyet, ezért produkálni kell a minél magasabb roma lélekszámot a statisztikákban, mert egyébként mehetünk a hetedik határba. Csak én nem fogadom el, hogy a származásomból kiindulva döntsenek rólam. Én azt követelem, hogy kezeljenek egyenrangúan a nem roma állampolgárokkal.

Rendkívül fontosnak érzem a következő megjegyzésed is Jenő: A cigány önkormányzati választások esetében egy ideje már cigány kisebbségi választói névjegyzékben kell magukat regisztrálni a jelölteknek és a szavazni akaróknak. Így volt ez legutóbb 2010 októberében is, amikor már túlvoltunk a sorozatgyilkosságokon, és a szélsőjobboldali erők már benn voltak a parlamentben. Mégsem riogatta senki a cigányokat haláltáborokkal és náci veszéllyel annak ellenére, hogy a névjegyzékben 197.000 fő regisztrálta magát a személyes adatai teljes körével. A névnélküli, azaz anonim népszámlálás mentén néhányan mégis ezt teszik. Vajon miért?

Nekem soha sem tetszett az etnikai alapú regisztrálás a kisebbségi önkormányzati választásokra, ezért mostanáig én azzal tüntettem ellene, hogy egyetlen egyszer sem regisztráltattam magam cigányként, s azért nem, mert a roma ügy gettósításának az egyik eszközét láttam a ckö-kben mindig is.

Teljesen igazad van! 2010. októberében kiabálni kellett volna, de leginkább az első regisztrált választások előtt. És egész egyszerűen bojkottálni a rendszert azzal, hogy egyetlen ckö-t sem kellett volna létrehozni.

Hogy miért nem kiabáltunk 2010. októberében? Hogy a többiek miért nem kiabáltak, azt nem tudom. Én valószínűleg azért, mert még nem ocsúdtam fel a JOBBIK előtörése okozta kábulatból. Belátom, hogy igazad van.   AZONNAL FEL KELLENE SZÁMOLNI AZ ÖSSZES CKÖ-T.

Mivel engem érintő dolgot írtál Jenő, válaszolnom kell a következő felvetésedre:

Néhányan azok közül, akik cigány ösztöndíjakon, mandátumokon és státuszokon, támogatásokon nőttek fel, éltek meg, most azt mondják: ne valljuk magunkat cigánynak. Vajon miért? Vajon a cigány identitás helyzet- és árfolyamfüggő?

Nem arról van szó, hogy a roma identitásom árfolyamfüggő, de az igaz, hogy helyzetfüggő. Ha ösztöndíjat igénylek, arra az állam nem épít etnicizált politikát, de a népszámlálási adatokra bevallottan igen, s mivel a roma politikai gettóval nem értek egyet, ezért az államot negligálom.

A következő felvetésed Jenő ez volt:

Számomra az, hogy cigánynak vallom magamat a népszámláláson, a saját önbecsülésem és közösségvállalásom eszköze. Álláspontom szerint, ha a népszámlálás során többszázezren elhallgatjuk származásunkat az, az egyéni és közösségi önbecsülésünk rovására megy. Vajon melyik az ellenzők által felvetett vagy bármely más problémát kerülhetnénk el?

Számomra is fontos a származásom, s azt gondolom, hogy mivel az állam gettósítja a roma ügyet, valóban a kárunkra megy, ha nem valljuk be a származásunkat nagy tömegével, de attól még ott marad az a kérdés, hogy el kell-e pénzért fogadnom a roma ügy politikai gettósítását az által, hogy a legszemélyesebb adataimat bevallom azért, hogy mások „élvezkedjenek” azon, hogy etnikai alapon a népemnek milyen jövőt szánjanak?

A következő felvetés: Nyilvánvaló, hogy a kirekesztésnek, hátrányos megkülönböztetésnek nem az önbevallás az alapja, hanem elsődlegesen az érzékelés, tehát az, hogy, aki megkülönböztet engem, az minek gondol engem. Mégis néhányan azt mondják, ne valljam magam cigánynak. Vajon miért?

Ez az állításod Jenő csak egy demokratikus országban állja meg a helyét. A történelemben arra van példa, hogy egy náci rendszerben nemzetiségi adatok is a játéktéren mozognak, még ha az csak az összlétszám adata is, regisztráció nélkül.

Az utolsó előtti felvetésed, amire reagálni akarok: Péter jegyzetében azt írja: „még nem jött el annak az ideje, hogy egy roma ember nyíltan beszéljen a származásáról”.

Az eredeti szöveg így hangzik: „A cigány értelmiség egyik fele azért kampányol, hogy minél több roma vállalja fel az identitását, a másik fele viszont azt gondolja, még nem jött el annak az ideje, hogy egy roma ember nyíltan beszéljen a származásáról.”

Ezt azért idéztem ide, mert olyan mintha azt állítottad volna, hogy én állítottam, pedig én csak azt állítottam, hogy mások mit állítanak.

És végül az utolsó bejegyzésed Jenő: Vajon az én barátom, Bogdán Péter tiltakozna-e, ha a népszámláláson kizárólag magyarnak vallhatná magát? Én tudom a választ!

Te tudod a választ, s ebből a levélből már mindenki más is sejti, hogy tiltakoznék ellene, de az ellen is, hogy akár a magyar, akár a roma identitásomról be kelljen számolnom akkor, ha arra politikai gettót építenek.

Azt hiszem minden fontos felvetésedre reagáltam Jenő! Nem tudom, hogy most mennyire voltam érthető, remélem a gondolataim  mindenkihez úgy jutnak el, ahogy én gondolom, aztán majd a reakciókból kiderül, hogy sikerült-e áttörnöm a félreértések falát vagy nem.

Barátsággal barátod: Péter

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink