Beszélgessünk

Álmodj szabadon!

2011. augusztus 9. | Nótár Ilona

Cigány gyermekek álmodnak a Balatonnál

Július végén a MÁV balatonkenesei üdülője csaknem kétszáz Borsod megyei, hátrányos helyzetű fiatalnak adott otthont egy hétre. A tábor meghívott vendégei között volt Kökény Attila, a Street Együttes, és az elismert, cigány származású költő Choli Daróczi József is tartott foglalkozást a csoportoknak.

– Én még soha nem láttam a Balatont! – súgja az egyik szendrői kislány a társának a tó partján ülve. – Nekem ez olyan, mint a tenger. Nagyon szép. Ahogy hullámzik és jönnek a hullámok, félelmetes. Azért ez nekem, egy vidéki cigány lánynak, nagyon nagy élmény, biztos, hogy nem fogom elfelejteni soha.

Aznap a Balaton-part feltűnően csendes volt, szinte néptelen, csak azok a táborlakók merészkedtek ki, akiket nem bátortalanított el az eső és az elég erős szél. Kiültek a vörös szikladarabokkal megszórt partra, és egymást ölelve beszélgettek, nevetgéltek. A héten csupán egyetlen alkalommal sütött ki a nap egy kicsit hosszabb időre, akkor el is lepték a táborozók a strandot, nem törődve azzal, hogy a víznek még ideje sem volt átmelegedni. Az esős napokra így is jutott éppen elég közös program. A szervezők gondoskodtak arról, hogy senki ne menjen haza új tapasztalatok nélkül.
Az ország különböző pontjáról érkeztek cigány származású művészek, előadók, oktatók, hogy színesítsék a programot. A mostanában ismertté vált Romani Design két tervezője, Varga Helena és Gyöngyi nemcsak foglalkozásokat tartott a gyermekeknek, de ráadásként a napot nagyszabású divatbemutatóval fejezték be. Néhány szerencsés táborlakó abban is segíthetett, hogy a ruhákat bemutathassa. Alig hétéves kislányt topog a színpad előtt.

– Te is fellépsz?

– Igen. Két ruhát fogok bemutatni.

– Izgulsz?

– Hát. Kicsit. Most csinálok ilyet először. Tudod, az egyik ruha tetszik nekem, szerintem pont nekem való. De a másikban nem érzem valami jól magam.

Meglep magabiztossága, büszkén viseli arcán a színes sminket, jól áll neki, ahogy a kiegyenesített sötét haj kócosan a szemébe lóg. Igazi kis profinak tűnik, miközben kedves bájával mindenkit elvarázsol. Mosolyog mindenkire. A divatbemutatón egyszerűen remekel. Amikor színpadra kell lépnie, legyőzi a félelmét, és parádézik a zenére a tömeg előtt. Határozottan végigmegy a kifutón, kicsit megáll, megpördül, visszasétál. Mintha mindig ezt csinálta volna.

– Ha nagy leszel, mi akarsz lenni?

– Hogy hívják azt, aki a ruhákkal is foglalkozik, meg a sminkkel, meg a hajjal is?

– Stylist. Azt hiszem.

– Akkor én az akarok lenni. Ezt szeretném csinálni. Anyukám azt mondja: van „tílusom”. Látszik az arcán, hogy a most szerzett tapasztalat meghatározó lesz az életében.

Varga Helenát, a kollekció egyik tervezőjét kérdezem.

– Siker? Itt az a siker, hogy bemutatjuk a cigányok szokásait a ruhákkal. Látjuk a fiatalok arcát, ahogy felvillanyozza őket, hogy ezek a ruhák milyen szépek és hordhatóak. Amikor a kis modellek kimennek a színpadra és képviselnek minket, álmokat adunk nekik. És ez nagyon jó dolog.

A tervezők már készülnek a szeptemberi nagyszabású divatbemutatóra, ahol az új kollekciójukat mutatják be. A cél most sem kevesebb: autentikus cigány népművészeti elemeket ötvözni a mai kor ruhaviselési szokásaival.

– Neked mi tetszett eddig a táborban a legjobban? – szólítok meg egy lézengő tizenéves diákot. Éppen képzőművészeti foglalkozásra készül a miskolci Horváth János festőművészhez.

– Nekem? Hát, amikor a Kökény jött énekelni, az szuper volt. El se hittem, hogy itt van velünk. Hogy beszél nekünk, meg válaszol, amikor kérdezzük, meg ilyenek.

– Miért lepődtél meg ezen?

– Hát, mert ő egy híresség. Egy példakép. Másnak képzeltem különben. Azt hittem ő is olyan, mint a többiek. Olyan lenéző, aki nem áll szóba velünk, vidéki cigányokkal… Én a falumon túl nem is nagyon voltam még sehol. Most meg itt vagyok az Attilával. Azt mondta, hogy tanuljak tovább. Különben szeretnék is.

– Hányadikos vagy most?

– Most leszek nyolc.

– És mész tovább?

– Hát igen.

– És mi leszel, ha nagy leszel?

– Azt még nem tudom. Talán énekes. Vagy táncos.

Körülnézek a hatalmas parkban kialakított táborban, látom a központi téglaépületet, feljebb a kisebb faházakat, a domb tetején a hatalmas ebédlőt, büfével. A mindent körülvevő zöldben a bográcsoláshoz előkészített helyeket padok veszik körül, és ha néhány lépést teszek a szállással szemközti kis ösvényen, az egész Balaton látképe bontakozik ki előttem, hallom is, ahogy a víz nagy erővel csapódik a partnak.

Festői szépségű táj ez. Bizonyára nagy élmény a téglavárosból kiszabadult gyermekeknek, akiknek jelentős többsége a mai napig gettókörnyezetben, cigánytelepen, putriban nő fel, a létminimum alatti jövedelemből. Mit adhat egy ilyen tábor ezeknek a gyermekeknek? – kérdezem Káló Károlyt, a Bhim Rao Egyesület elnökét, a tábor főszervezőjét, miközben az ebédlő felé sétálunk. „Ezek a gyermekek Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkeztek, öt település tanodáinak a gyermekei. Hátrányos helyzetű, többségükben roma gyermekek. Ők egy kétéves program részesei, az első év záróeseménye ez a tábor. Hatalmas élmény ez a gyermekeknek. Hiszen itt majdnem kétszáz gyermek, és csaknem ötven segítő – azon túl, hogy teljes ellátásban részesül – láthatja a Balatont, a legváltozatosabb képzőművészeti, felvilágosító és zenei, kommunikációs és sportfoglalkozásokon vehet részt, közismert és nagyra becsült roma és nem roma előadók segítségével. Fontos, hogy a gyermekek jó példákat lássanak maguk előtt, és megértsék, hogy számukra is elérhetőek az elképzelt célok, vágyak. Ezzel erősödik az identitásuk is.”

Legalább százan gyűltek össze a nagyteremben, ahol a Street együttes beszélget a gyermekekkel.

– Tanulni kell! – emeli magasba a kezét a magas, vékony énekes, Kicsi Nyúl. – Lehet, hogy az sem lesz elég, hogy sikeresek legyetek, de anélkül biztos nem fog menni!

A Street Együttese frontembere elmondja, hogy habár ő is szerzett diplomát, nem tud elhelyezkedni a szakmájában, és zenészként megélni sem egyszerű manapság. A gyerekek láthatóan megdöbbennek ezen. A bátrabbak hangot is adnak felháborodásuknak.

– Akkor minek tanuljak? Semmi értelme.

– A tudásért, amit közben megszerzel. Megismersz embereket, gondolatokat, és megismersz új dolgokat – igazítja el a fiatal zenész.

A beszélgetést szinte erőszakkal kell berekeszteni, mert a gyerekek szinte lerohanják a fiúkat kérdéseikkel, kéréseikkel, autogramot szeretnének, leginkább mindenhová. Később a Street fergeteges koncertet is ad. A srácok nagyon kitettek magukért, és a végére minden lány átszellemülten táncolt a színpadon, és velük énekelte: Álmodj szabadon, túl a hegyeken…

– Ti miért tartjátok fontosnak, hogy eljöjjetek ide? – kérdezem az együttes két tagját, Ignácot és Kicsi Nyulat.

– Nem a pénz miatt. Mi ezt teljesen önszántunkból vállaltuk, mert tudjuk, hogy mennyit jelent a fiataloknak a bátorítás. Milyen jó lett volna nekünk is, ha van mellettünk annak idején valaki. Lejöttünk Ignác barátommal, bekapcsolódtunk egy felvilágosító foglalkozásba, és örömmel vettünk részt rajta. Beszéltünk a gyerekeknek a biztonságos szexről és a nemi betegségekről is, hiszen ebben az életkorban kell a legjobban odafigyelni a kamaszokra. Szerintem ránk jobban is hallgatnak, mint a tanárokra…

– Mit ad neked egy ilyen koncert?

– Őszintén? Ilyen lelkes és szerető közönségünk még nem volt. Amikor felmegyünk a színpadra, és ilyen közönségnek zenélhetünk, akkor érezzük igazán, hogy megéri csinálni. Annak meg külön örülök, hogy most a zenélésen túl volt lehetőségünk beszélgetni is a gyerekekkel, bekapcsolódni a foglalkozásokba, hiszen a fiataloké a jövő. Ha ők nem hisznek magunkban, akkor senki nem fog.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink