Bogdán Péter blogja

Mit lehet tenni mégis?

2011. augusztus 13. | Bogdán Péter

Julia Timosenko már 2010 decemberében tudatta a világgal, hogy politikai összeesküvés készülődik ellene. Ukrajna volt miniszterelnöke kálváriája elején arról tájékoztatta választóit és a nemzetközi közvéleményt, hogy az ország elnöke, legfőbb riválisa nem nézi tétlenül, hogy Kijevben még ő is labdába rúghat, és Viktor Janukovics úgy döntött, hogy koncepciós perben kell eltávolítani őt a közéletből. Akkor talán nem figyelt rá a világ, pedig már látni lehetett, hogy még mielőtt elérnének Julia Timosenkóig, az ukrán főügyészség sorra megvádolja a volt kormányfő egykori politikustársait, vagy olyan nyomást gyakorol rájuk, hogy politikai menedékjogot kérnek Nyugaton.

Elgondolkodtatóak az ukrán főügyészség vádjai. Azt kifogásolják, hogy 2009-ben Julia Timosenko – a kormány felhatalmazása nélkül – Ukrajna nemzeti érdekeivel ellentétes megállapodást kötött a gázárról Oroszországgal, és hogy a széndioxid-kibocsátási kvótából származó bevételek egy részét törvénytelenül a költségvetési kiadások, főleg a nyugdíjak kifizetésére használta. Ezeken kívül emlegetnek még néhány kisebb-nagyobb gazdasági szabálytalanságot is. A vád szerint mindezzel a volt kormányfő, visszaélve a politikai hatalmával, sok százmillió eurós kárt okozott hazájának.

Vajon az ukrán főügyészségnek az elmúlt hónapokban nem volt más feladata, mint hogy azt vizsgálja, mennyire törvénysértőek a jelenlegi ellenzék, a korábbi kormány gazdasági döntései? És teszi ezt úgy, hogy a kutakodásnak véletlenül mindig az a vége, hogy Julia Timosenko politikustársait, illetve magát a volt miniszterelnököt vádolják. Ezt hallva jósolta azt Ukrajna volt miniszterelnöke már hónapokkal ezelőtt, hogy valószínűleg le fogják csukni, és szerencsétlenségére igaza lett: pár hete tényleg kattant a bilincs a kezén a tárgyalóteremben, és harminc rendőr kíséretében szállították fogdába. Az ürügy az volt, hogy az asszony többször is tiszteletlen volt a bíróval, nem volt hajlandó együttműködni, és destruktív magatartásával akadályozta az ellene folyó büntetőper menetét. De most komolyan, mit is lehetne várni egy Julia Timosenkótól?

A volt ukrán miniszterelnök már 2010 decemberében tudatta a világgal, hogy politikai üldöztetésnek van kitéve a saját hazájában. Tudta, hogy hamarosan meghurcolják, és hogy megpróbálnak mindent elvenni tőle, az életét, a karrierjét, a szabadságát, és a legalapvetőbb emberi jogait. Szerintem nem csoda, hogy a nyilvánosság előtt a koncepciós per jogászainak arcába vágta: nem mások ők, csak bábuk Viktor Janukovics kezében. Az meg aztán a cinizmus csúcsa, hogy a kirakatpert levezénylő bíró elvárja Julia Timosenkótól, legyen vak, vesse alá magát az életét megrontó eljárásnak, és tegye ezt úgy, hogy kimutatja a bíró iránt érzett határtalan tiszteletét.

Az egyik hazai internetes lap bunkóságnak minősítette azt, ahogy Julia Timosenko a bírájával viselkedett, én viszont az emberi jogi és polgárjogi harcos attitűd „nélkülözhetetlen kellékeit” látom ebben. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen arról hallani, hogy nem tudni, meddig tartják fogva Timosenkót, és még az is meglehet, hogy egészen a per végéig. Ez is azt erősíti bennem, hogy az asszonynak igaza van, amikor koncepciós eljárást emleget. Nem hiszem, hogy Kijevben vállalnák a már érezhető, és egyre komolyabbá váló nemzetközi nyomást, ha nem lennének biztosak az ítéletben. Azzal pedig, hogy páncélos járművel viszik Timosenkót a bíróságra, és hogy a főváros számos pontjára gyülekezési tilalmat rendelnek el, azzal azt is kimondják: meg akarják akadályozni, hogy a volt kormányfővel szimpatizáló tömeg hangot adhasson a véleményének. Ez már kőkemény napi politika, és ezt látva bebizonyosodik, amit Timosenko már korábban megmondott: Viktor Janukovics a nagymértékben lecsökkent népszerűségét félti tőle. Julia Timosenko ugyanis egyszer már megbuktatta őt…

A történet egyik tanulsága az, hogy Ukrajna még mindig nem a Nyugat, hanem a Kelet előretolt helyőrsége. Julia Timosenko kapcsán eszembe jut az a Tony Blair, aki brit miniszterelnökként egy olyan ország, nevezetesen Irak letámadását támogatta, amelynek nem volt vegyifegyver-arzenálja. Úgy emlékszem, senki nem állt elő azzal az ötlettel, hogy akkor most indítsunk büntetőeljárást ellene, mert visszaélt a politikai hatalmával. Majd rögtön a ma is jelentős politikusnak tartott Gerhard Schröder volt német kancellár képe villan fel, aki, bár elbukott, mégis olyan csinnadrattával vettek tőle búcsút – még az ellenfelei is –, mintha soha egyetlen hibát sem követett volna el.

Nyugtalanító, hogy még mindig ennyire más a nyugati és a keleti politikai kultúra, és hogy minél keletebbre megyünk, annál inkább „demokratúrába” hajlik a demokrácia. Ez különösen azért elgondolkodtató, mert a visegrádi négyek keretében pár napja éppen az a Budapest ítélte el Kijevet Julia Timosenko meghurcolása miatt, amelyik pár hete még arról beszélt, hogy hazánkban nem is egy, hanem két olyan volt kormányfő van, akit felelősségre akarnak vonni.

És ha a hatályos törvények nem elégségesek ehhez, akkor majd újakat alkotnak.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink