Beszélgessünk

„Itt a szülő lehet a legnagyobb probléma”

2011. augusztus 17. | Forgács Marietta

Nem a gyerekek képességeivel van a probléma, leggyakrabban a környezettel, ahonnan érkeznek – vallja egy pedagógus, a főváros 13. kerületében, Angyalföldön, ahol nyári korrepetálást tartanak cigány és nem cigány tanulóknak. Mert szegregálni nem szeretnének. – riport

Az angyalföldi épület elhanyagoltnak tűnik, de csak kívülről. Megtévesztő a kép. A déli időpontban is sokan jönnek-mennek a kisebbségi önkormányzat családi ház méretű székhelyén. A lépcsőn fiatalok ülnek, beszélgetnek, s azonnal felkínálják segítségüket.

Jakab Sándor a kerületi kisebbségi önkormányzat vezetője régi motoros ezen a területen. Nemcsak a kerületben dolgozik a romákért, de a fővárosi cigány önkormányzatnak is tagja. Az ő ötlete volt valamikor a tanoda elindítása, de sokáig sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem kaptak az arra illetékesektől. Végül három éve a kerületi önkormányzat és a családsegítő központ is úgy ítélte meg: a helyzet tarthatatlan; kell valamit kezdeni a lemorzsolódó, csellengő diákokkal.

– Tudjuk, mik a problémák – kezdi a beszélgetést Jakab Sándor –, szoktam beszélgetni igazgatókkal, kerületi pedagógusokkal. Ha a kerületben kicsit problémás család van, a gyerek nem jár rendesen iskolába, esetleg a családi háttér is olyan, amilyen, az iskola meg nem ért velük szót, akkor megkeresnek engem, hogy próbáljunk már meg valamit csinálni. Ami többé-kevésbé sikerül is.

Az első évben mindössze év végéig szólt a megállapodás a pedagógusok foglalkoztatásáról, hiszen a helyszínt és a szervezési feladatokat a kisebbségi önkormányzat vállalta magára. DE aztán úgy alakult, hogy a nyári felkészítés után a kisdiákok szeptemberben is bejártak órák után a Forgách utcai épületbe. A folyamatos igény miatt tehát kezdtek hosszabb időtartamra tervezni.

– Érdekessége a tanodánknak – folytatja Jakab Sándor –, hogy nem csak cigány gyerekekkel foglalkoznak a tanárok. Szívesen látjuk a nem cigányokat is, hiszen az együtt nevelésnek vagyunk hívei, nem a szegregálásnak.

Amikor az itt tanuló diákok létszámáról érdeklődöm, Jakab Sándor kissé elbizonytalanodik. – Hát, körülbelül, hogy mondjam…. Most az, hogy növekszik vagy csökken… az a 25-30 fő, az megvan. Tehát egyik nap bejönnek, másik nap meg nem…, de azért jövögetnek. Itt a szülő lehet a legnagyobb probléma. Én magam is fel szoktam hívni őket. Ha a gyerek nem jött be, vajon miért nem. Azok járnak rendszeresen, akik belátták, hogyha nem jól teljesít az iskolában, az később neki jelent problémát. Illetve azok, akik nem akarják, hogy ugyanúgy éljen az ő gyerekük, mint ahogy mi éltünk annak idején. Nekik a tanulás az egyetlen, ami dobhat rajtunk. De szoktam mondani a gyerekeknek, hogyha nem szereztek legalább egy szakmát, akkor…! Nem kell mindenkinek diploma, mert egyrészt pénzbe kerül, másrészt, valljuk be, ahhoz azért gógyi is kell.

A kisebbségi iroda folyosóin gyerekek futkároznak, az egyik nagyteremben meg serényen megy a fejtágítás. Két kisfiú a táblánál mélyed bele a szorzás rejtelmeibe, míg a nagyobbak – egyedül vagy tanári segítséggel – íróasztaloknál készülnek az augusztus végi pótvizsgára.

Sándor Gábor – Gábor bácsi, ahogy a diákok hívják – éppen az 1848/49-es szabadságharc összefüggéseit világítja meg Nyisztor Nikolettnek. Mérnöktanárként végzett az egyetemen, majd évtizedekig műszaki tantárgyakat oktatott. A nyugdíjas tanár mind a mai napig szereti a hivatását, hiszen látja, hogy a diákok milyen eredményeket érnek el rövid idő alatt. Bármilyen tantárgyból képes segíteni a nebulóknak, ami nem csoda, hiszen több mint 140 tanulója volt itt az elmúlt évek alatt.

– Az a tapasztalatom, nem biztos, hogy az iskolában kellő mértékben foglalkoznak velük – osztja meg velünk a véleményét. – Itt felkészülnek a másnapi órára, dolgozatírásra. Ez van év közben, és vannak magántanulók is. Jobb ez, mintha az utcán csellengenének az iskola után. Meg sok gyerek amúgy sem tanulna, ha otthon magára van hagyva. Számtalan esetben ez az egyetlen hely, ahol tud tanulni.

Tapasztalatai alapján nem a származástól függ a gyerekek iskolai eredménye. – Nem azon múlik, hogy cigány-e a gyerek vagy sem. Leginkább az befolyásolja őket, hogy milyen az otthoni környezet, és hogy az iskola mennyire törődik velük. Nagyon sok olyan tehetséges gyerekkel találkoztam már itt. Az iskolában kettes tanuló volt, idekerült, és négyes eredménnyel végzett félévkor vagy évvégén. Pont a héten beszélgettem interneten az egyik ilyen volt diákunkkal – meséli Gábor bácsi. – Továbbtanult, most gimnáziumba jár. Büszkén újságolta, hogy 4,6 lett az év végi átlaga, pedig két éve már nem jár ide.

A titok talán a tanítási módban lehet. Az iskolákban sok diákot kell fegyelmeznie a tanárnak a katedráról, itt egyénileg tudnak figyelni mindenkire, és nem az osztállyal szemközt magyarázzák a tananyagot, hanem a diák mellett állva.

Nyisztor Nikolett is ezt szereti a nyári tanodában. A 16 éves középiskolás lány biológiából és történelemből nem tudott megfelelő szinten teljesíteni, ezért kell augusztus végén pótvizsgáznia. Ugyan csak szülői nyomásra jött ide tanulni, de ma már nem bánja. Élvezi a társaságot, és könnyen megy a tanulás is. Már nincs sok hátra a felkészülésből, a tételeket kidolgozta, és egyenként mondja fel őket Gábor bácsinak. A pótvizsga eredményében nem kételkedik, biztos a sikerben, és abban is, hogy szeptembertől sokkal jobban fog tanulni az iskolában – közben tanárára pillant.

Körülnézek még az épületben. Egy kisebb szobában gyerekek interneteznek, a konyhában nagyobbak szelik a kenyereket. Készülnek a délutáni szendvicsek a kisebbeknek, hiszen korgó gyomorral nehezebben megy a tanulás is.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink