Bogdán Péter blogja

Az ellenségem ellensége

2011. augusztus 18. | Bogdán Péter

Úgy látszik, a magyarországi nácizmusra a hazai politikusok leginkább akkor érzékenyek, ha az nemzetközi visszhangot kap. Amíg a kutya sem törődik vele, addig csak a mi csúnya kis titkunk, ami fölött szemet lehet hunyni.

A Magyar Sziget a szélsőségesség szinonimájává vált. Ezért talán nem meglepő, hogy az elmúlt napokban azért került a politika középpontjába, mert egyes előadói a gerillaharcoktól kezdve, miniszterelnökök meggyilkolásán át, a zsidók és a romák nyílt diszkriminálására, kiközösítésére, ha nem vagyunk szégyenlősek megnevezni: fizikai megsemmisítésére hívtak fel.

A történetnek számos pikantériája van. Az egyik bizarr vonás, hogy a magyar állam évek óta csendben tűri a rendezvény megtartását, és még arról is gondoskodik, hogy hivatalosan biztosítsák a helyszínt.

Senkinek sem akaródzott fellépni a Magyar Sziget ellen addig, amíg a The Sun című brit lap nem közölt egy írást arról, hogy a szélsőséges Brit Nemzeti Párt politikusa, Chris Hurt náci karlendítéssel demonstrálta sajátos politikai nézeteit a verőcei rendezvényen, és ezért a pártja másnap kirúgta őt. Ez valószínűleg kellemetlen lehetett a magyar politikusoknak. Ha a brit szélsőségesek azonnal kinyilvánították, hogy a nácizmus már nem fér meg a berkeikben, akkor valószínűleg a mi honatyáink is rájöttek arra, hogy nekik meg már nagyon régen fel kellett volna lépniük a Magyar Sziget ellen. De valamiért ez nem történt meg. Úgy látszik, a magyarországi nácizmusra a hazai politikusok leginkább akkor érzékenyek, ha az már annyira undorító, hogy nemzetközi visszhangot is kap. Amíg külföldön a kutya sem törődik vele, addig csak a mi csúnya kis titkunk, ami fölött szemet lehet hunyni, még akkor is, ha közben sok százezer zsidó és roma bőrére megy a játék.

Az, hogy a hazai szélsőséges párt elhatárolódott a Magyar Szigeten elhangzottaktól, de nem szakította meg a kapcsolatait az uszító szervezetekkel, olyan, mintha lépett volna egyet előre is, meg hátra is. Ráadásul cinikus, mert olyan szervezeteket bírált, amelyekről a közelmúltban kiderült, hogy a stratégiai partnereik. És ilyenkor mi van? Bírálom, mert nem értek egyet azzal, amit mond. De azért olyan komoly ellentét még sincs közöttünk, hogy szakítsunk. Mert mi nem utasítjuk el úgy a nácizmust, mint a Brit Nemzeti Párt. Akkor igazából kebelbarátok vagyunk. Csak látszólag el kell határolódni, mert még nem mi vagyunk hatalmon, még nem engedhetjük meg, hogy felvállaljuk egymást.

A baloldal úgy döntött, hogy megütközik a szélsőségesekkel, de kételyeim vannak azt illetően, hogy pusztán elvi alapokon harcol a megbélyegzett kisebbségek emberi jogaiért. Szerintem a nemes célok mellett a leendő szavazatok is a szemük előtt lebegnek. Arról nem is beszélve, hogy a Magyar Szigeten többször is elhangzott, Gyurcsány Ferencet szívesen meggyilkolnák, tehát érintettek is az ügyben. És ez csak erősíti a gyanúmat, hogy idén is mélyen hallgattak volna a Magyar Szigetről, ha annak nincs nemzetközi visszhangja. Bár fontosak a kisebbségi szavazatok, azért annyira nem, hogy ellehetetlenítsenek egy ilyen rendezvényt. Maximum a tűzoltásra vállalkoznak, az meg nekem édes kevés, mert az én bőrömet viszik a vásárra, a családommal és a barátaimmal együtt. És ez akkor is igaz, ha elismerem, hogy a baloldal legalább megszólalt, firtatja az ügyet, és nem hagyja elsikkadni. Szó szerint botrányt csinál belőle.

Ami a Fideszt illeti, abban nem csalódtam. Az Európai Unió közepén az emberi jogokra körülbelül ugyanannyira érzékeny a Magyar Sziget kapcsán, mint Gyöngyöspata esetében. Valahogy nekik sem sietős rendet csinálni, mert hogy a Jobbik szavazóbázisát akarják beszippantani. Ahelyett, hogy a zsidókat és a romákat védenék, inkább versengenek a Jobbikkal abban, ki tud jobban rendszabályozni. A baj az, hogy a Fidesz most nem azokkal foglalkozik, akik uszítanak mások ellen, hanem inkább azokkal, akiket a szegénységük miatt lehet kipellengérezni. A Jobbik üti a romákat meg a zsidókat, a Fidesz pedig a hajléktalanokat, mert állítólag túl sok a körükben a bűnöző, és ehhez akkor is ragaszkodnak, ha egyébként a szakértők meg azt bizonygatják, hogy a hajléktalanok inkább áldozatok, mint elkövetők.

A Magyar Sziget annak is köszönheti a létét, hogy a Jobbik és a Fidesz vérre menő küzdelmet folytat a szélsőjobboldali szavazókért. És mivel tőlük remélik a hatalmat, az ő segítségükkel akarnak irányítani, meggazdagodni, egyszerűen eladják a zsidókat is, meg a romákat is. Persze, azzal a különbséggel, hogy a Fidesz szolidabb. Ha Brüsszel rácsap a kezére, akkor hajlandó visszafogni magát, mert sok a veszíteni valója. A Jobbik viszont erőszakosabb, mert nincs még felhalmozva annyi politikai és gazdasági tőkéje, mint a Fidesznek, és ezért többet kell kivennie a közösből.

A probléma csak az, hogy ennek a huzavonának nem az emberi jogok érvényesítése lesz az eredménye, nem a Magyar Sziget betiltása, hanem továbbra is a verőcei rendezvény állami segítséggel történő biztosítása. Arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg ezúttal is eredménytelen lesz a baloldalnak a szélsőségesekkel szembeni fellépése. Napjaink politikája nem a romákról, nem a zsidókról, nem a hajléktalanokról, nem a baloldalról szól, hanem az azokkal ellentétes értékrendszerekről, olyanokról, amelyek nem tűrik a konszenzust. Pedig itt lenne már az ideje, hogy legalább a demokrácia alapköveinek számító emberi jogok érvényesítésében egyezség szülessen a bal- és a jobboldal között. A Fidesznek fel kellene ismernie, hogy az újjászületőben lévő nácizmust egyedül nem tudja legyűrni, és hogy az ellenségének az ellensége a barátja.

Ha másért nem, hát azért, mert a Magyar Szigeten állítólag nem csak Gyurcsány Ferenc, hanem Orbán Viktor meggyilkolása is szóba került.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink