Bogdán Péter blogja

Sanda gyanú

2011. augusztus 30. | Bogdán Péter

Bár Pozsonyban még mindig tagadják azokat a vádakat, amelyek szerint az elmúlt években szlovákiai cigány asszonyok kényszersterilizáláson estek át, most kiderült, mégsem tartják olyan rossz ötletnek a roma babák születésének megakadályozását.

A szlovákiai Munka-, Szociális és Családügyi Minisztérium ingyen fogamzásgátlást és sterilizálást ajánl a szegényeknek. A jogszabály mintegy 700 települést érintene, ahol összesen kétszázezren élnek rossz körülmények között. A Felvidéken tevékenykedő Élet Fóruma civil szervezet szerint a rasszizmus határát súrolja ez a javaslat, mert diszkriminatív és főleg a romákat érintené. A liberális Szabadság és Szolidaritás Párt nem zárkózik el a javaslat visszavonásától, és a jelek szerint a kormánykoalíció többi képviselője sem akarja túlfeszíteni a húrt, de azt azért hangsúlyozzák, hogy szerintük jó az ötlet.

Slavomira Selesová minisztériumi szóvivő szerint azért született ez a tervezet, mert az illetékesek járják a telepeket, ahol azt tapasztalják, hogy egy családban akár tíz gyermek is él. Ennyi emberről szinte lehetetlen gondoskodni, viszont a nőknek nincs lehetőségük a fogamzásgátlásra, a férfiak pedig hallani sem akarnak róla. Vagyis a szlovák kormány látszólag védeni akarja a megszületendő apróságokat a nyomortól, de igazából azt mondják ki, hogy a jelenlegi vezetésnek elege van a szegényekből. A romák túlságosan sokan vannak, túlságosan sok a gyerekük, túlságosan sokba kerülnek az államnak, ezért Pozsony elvárja tőlük, hogy fogják vissza magukat, és ne vállaljanak sok gyerekeket.

Persze, a szlovák kormány ezzel azt is kimondta, hogy a szegények másodrendű állampolgárok. Nem élhetnek az alapvető emberi jogaikkal, illetve államilag támogatott fogamzásgátlással, és sterilizálással sújtanák őket azért, mert nem annyira gazdagok, hogy rájuk is vonatkozzanak a nemzetközileg elfogadott alapnormák. Az már csak hab a tortán, hogy – Magyarországhoz hasonlóan – Szlovákiában is roma a legtöbb szegény, és ezért az ingyenes fogamzásgátlási és sterilizálási javaslat, ahogyan azt az Élet Fóruma megállapította, valóban őket érintené a leginkább.

Bár Pozsonyban még mindig tagadják azokat a vádakat, amelyek szerint az elmúlt években szlovákiai cigány asszonyok kényszersterilizáláson estek át, most kiderült, mégsem tartják olyan rossz ötletnek a roma babák születésének megakadályozását. Olyannyira nem, hogy akár a központi költségvetésből is költenének azért, hogy megelőzzék a roma gyermekáldást. Ezzel csak az a baj, hogy ha szociális juttatásnak álcázott emberirtást támogatna Pozsony, akkor az már nem is rasszizmus lenne, hanem a nácizmusba való elhajlás, amit talán mégsem kellene megtenni az Európai Unió közepén.

Nem is értem, hogy mi van az itt élő emberek fejében. Merthogy nem olyan régen még – az első Orbán-kormány idején – Magyarországon is voltak hasonló tervek. 2000 márciusában az egyik országos napilap Szegvári Péterről, a Miniszterelnöki Hivatal akkori közigazgatási és területfejlesztési államtitkárságának titkárságvezetőjéről azt állította, hogy a politikus úgy véli a cigányság körében életkörülményeikhez képest túl magas a szaporulat, ezért azt javasolta, hogy a romákat lássák el ingyenes fogamzásgátló szerekkel.  Persze ezek a tervek nem valósulhattak meg – többek között – a romák ellenállása miatt, amely egyben odáig is vezetett, hogy Szegvári Péter cáfolta a hivatkozott napilap állításait, mert szerinte egy több oldalas előterjesztésből nem korrekten ragadták ki a szavait, közölte, hogy országos roma szervezetekkel kiváló kapcsolatokat ápol, s egyébként elnézést kér azoktól, akiket szándéka ellenére megbántott. A jelek szerint a szlovákiai politikusok azonban nem tudnak erről, mert egyébként elő sem álltak volna egy hasonlóan gusztustalan javaslattal.

A hátamon feláll a szőr, ha elképzelem azt, hogy mélyszegénységben élő kassai cigány vagyok, aki nem pénzben, hanem emberi értékekkel méri a leendő gyermekének az életét. De egyszer csak jön valami őrült elme Pozsonyból, és azt mondja, hogy azért, mert cigány vagyok és szegény, ezen túl állami szinten szabályozzák a hálószobám rendjét. Megmondják, hogy mit tehetek és mit nem a feleségemmel, akit mellesleg mindenkinél jobban szeretek a világon.

Megmondja majd a nejemnek, hogy azért, mert cigány és szegény, ezért minden este be kell vennie egy olyan tablettát, amelyről nem is gondolja, hogy hormonális változást okoz. Vagy azt írja elő, hogy mert romák és szegények vagyunk, menjünk bele az ingyenes sterilizálásba, mert a nem roma és nem annyira szegény többség egyszerűen nem tudja elviselni, hogy nincs pénzünk, és hogy egy kicsit barnábbnak születtünk, mint ők. Mi ez? Hol vagyok? Szlovákiában? Kassán? És ez az én hazám? Egyáltalán, ez az Európai Unió, vagy inkább annak egy silányabb, közép-kelet-európai változata?

Az édesanyámék heten voltak testvérek, mindnyájan mélyszegénységben nőttek fel. De milyen érdekes! Boldogult nagyanyámék a hét testvérnek kiteremtették a ruhát, a tanszereket, a kosztot és a fejük fölé a fedelet. Valóban nem dúskáltak a jóban, de drága nagyanyámék keserves munkája révén a döntő többségük megtanult írni-olvasni, szakmát és jogosítványt szerzett, és úgy alapítottak családot, hogy az ő gyerekeik már középiskolákba járnak, hogy van közöttük érettségizett, és egy doktorandusz tanár-újságíró is.

Mi történt volna, ha a Kádár-rendszerben azt mondják a nagyszüleimnek, hogy jaj, önök szegények is, meg cigányok is, hát sterilizáltassák már magukat. Vagy szedjék a fogamzásgátló tablettát, mert olyan zavaró, hogy egyáltalán léteznek. Kicsit igyekezzenek már kihalni. Valószínűleg most nem gépelném ezeket a sorokat a Sosinet.hu olvasóinak, és tanárként nem segítettem volna eddigi rövid pályafutásom alatt több száz szegény roma és nem roma gyermeknek fejlődni és előrehaladni egy olyan pálya felé, amely boldogabb jövőt ígér nekik is. Ahelyett, hogy a szlovák kormánykoalíció cirkuszolni kezd, mert költségvetési problémái vannak, és rá akarja kenni az egészet a szegényekre, leginkább a romákra, inkább azon kellene gondolkodnia, hogyan tudná elősegíteni a roma értelmiségi réteg kialakulását.

Szlovákiában nem cigánytalanítani kell. Nem kiirtani a roma gyermekek írmagját, hanem munkát adni a szüleiknek. Hogy a szlovákiai romák is adófizető polgárok lehessenek, hogy ki tudják fizetni a rezsijüket, hogy meg tudják venni az ennivalójukat, a ruhájukat, a tanszerüket, hogy a gyermekeikből diplomás szlovákiai roma vezetők lehessenek. Azt gyanítom, hogy – Magyarországhoz hasonlóan – Szlovákiában is van egy olyan társadalmi réteg, amely megijed egy diplomás romától, és amely inkább bűnbakot képezni és irtani akar, semmint barna bőrű értelmiségieket nevelni.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink