Beszélgessünk

Kinyílik-e vajon az az ajtó?

2011. augusztus 31. | Forgács Marietta

Jogellenesen különítik el egymástól a jászladányi önkormányzati és alapítványi iskola diákjait – állapította meg június végén jogerős ítéletében a Legfelsőbb Bíróság. Mohácsi Erzsébettel, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány vezetőjével ültünk le beszélgetni nemrégiben, arról, hogy várhatóan mi változik meg a Jászladányban, hiszen a héten ismét beülnek a kisiskolások az iskolapadba.

Hány alkalommal járt Jászladányban az elmúlt évek során az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány?

Nem olyan sokszor, mint azt sokan gondolják. Mi az elmúlt négy évben voltunk csak jelen. Mielőtt pert indítottunk, akkor mentünk, de túl sok értelme nem volt. A szülőkkel addig is tudtunk beszélni. Viszont az iskola és az önkormányzat részéről senkivel sem tudtunk tárgyalni. A mai napig nem is állnak szóba velünk, és be se engednek az iskolába.

Most, az ítélethirdetés előtt is azért mentünk Jászladányban, hogy meghallgassuk a legfrissebb véleményeket. És azt tapasztaltuk, hogy a per hatására most már azért több gyereket vesznek fel az alapítványi iskolába. Három-négy vagy öt gyerek előfordul az alsó tagozatban, de még mindig nem tükrözi a valós arányokat, a települési arányokat.

Szeptembertől mi fog megváltozni a legfelsőbb bíróság határozata alapján? Meg fog nyílni az ajtó a két iskola között?

Igen, a polgármester folyamatosan ezt nyilatkozza, hogy majd elfordítják a kulcsot a zárban. Nyilván nem erről van szó. Ez az ajtó szimbolikus jelentésű. Az a lényeges, mi lesz az ajtó mögött. Hogy mi történik az egyik oldalon, meg mi a másik oldalon, és hogy egyáltalán ne legyen ott ez az ajtó.

A bíróság megállapította a jogellenes elkülönítés tényét, emellett eltiltotta az iskolát a szegregáló gyakorlattól. Nemcsak etnikai alapon, hanem társadalmi, vagyoni helyzet alapján, ami azért fontos, mert eddig ez még nem volt kimondva. Tehát a szegény gyerekeknek nem volt ugyanolyan hozzáférése az alapítványi iskolához, hiába mondják, hogy oda bárkit felvettek, aki jelentkezik. Ez nem igaz. Társadalmi, vagyoni helyzet alapján is megosztották a jászladányi társadalmat.

Ha a tandíjnak nincsen létjogosultsága, akkor mi szükség van arra, hogy legyen alapítványi iskola? Figyelembe véve pláne azt a tényt, hogy tulajdonképpen a fenntartói jogokat az alapítványi iskola felett is az önkormányzat gyakorolja. Ő adja oda az épületet, ő fizeti 100%-ban a rezsit, ő hagyja jóvá a pedagógiai programot, beszámoltatja az iskolát. Minden olyan jogot, amit az alapítványi iskola alapítványának kellene gyakorolnia, azt az önkormányzat gyakorolja.

El tudja látni az önkormányzat a kötelező feladatait az alapítványi iskola fenntartása mellett?

A baj az, hogy az alapítványi iskola fenntartása az önkormányzati iskola rovására megy. Több olyan dokumentumot mutattunk be a peranyagban, ami ezt bizonyítja. Az önkormányzat több millió forintot utalt át az alapítványi iskolának. Ugyanolyan kedvezményeket biztosítanak nekik: ingyen tankönyv, ingyen ebéd az alapítványi iskolába járó gyerekeknek is, és volt olyan, amikor az önkormányzati iskola kérését megtagadták, azzal a válassza, hogy nem támogatják az önkormányzati iskolát, mert az alapítványi iskolát sem tudják.

Gondoltak-e arra, hogy nem jogi úton próbáljátok meg ezt a nézeteltérést elsimítani, hanem hogy esetleg egy pohár sör mellett Dankó István polgármesterrel?

Ez már nem nézeteltérés. Ez olyan komoly probléma itt helyi szinten, ami mindenhol jelen van. Itt a konfliktus Dankó István és Kállai Laci között van, akik annak idején egy osztályba jártak, padtársak, barátok voltak. Ezt kevesen tudják róluk, és azt sem, hogy később mérgesedett el a viszonyuk. Amikor a polgármester úrnak, Dankó Pistának hatéves lett a gyermeke, és be kellett íratni az iskolába, nem akarta, hogy cigány gyerekek közt tanuljon. Így aztán csinált egy iskolát tulajdonképpen a gyerekének, meg a többi önkormányzati képviselőnek.

Az Alapítvány több településen is indított hasonló szegregációs pert: Hajdúhadházon, Nyíregyházán, Miskolcon és Kaposváron is. Milyen eredménye született ezeknek a pereknek?

Eddig még egyetlenegy eljárást, pert sem veszítettünk el, és nem is veszthetünk el, hiszen erről szól a törvény. Mi semmi mást nem csinálunk, csak betartatjuk a jogszabályokat az önkormányzatokkal. És ha ezt tesszük, akkor nem dönthet másképp a bíróság, hiszen az egész jogrendszert áthatja a diszkrimináció tilalma.

Megfigyelhető olyan tendencia, hogy a nyertes ügyek hatására a települési önkormányzatok saját maguk szüntetik meg az elkülönítést?

Néhány példa van már rá, de nagyon kevés. Például Hódmezővásárhelyen, Hejőkeresztúron így történt.

És hogyan tudták meg, hogy a szegregáció megszűnt?

Hát, …nagyítóval keressük, hogy legyen pozitív példa is, amit ajánlhatunk. Perindítás előtt mindig Hódmezővásárhelyt szoktuk ajánlani az önkormányzatoknak. Mindig megpróbálunk először tárgyalásos úton egyezkedni a települési vezetőkkel. Ehhez mi adunk egy mintát, hogy egyszerűbben, könnyebben menjen minden.

Dankó István nem akar Hódmezővásárhelyre menni?

Dankó István azt nyilatkozza, hogy ő nem szegregál, és nekik joguk van ehhez az alapítványi iskolához. Mert van, aki Audit vesz magának, meg van, aki Trabantot. És véleménye szerint lehet választani. Ő az alapítványi iskolát választotta az önkormányzati helyett.

Gondoltak-e arra hogy az alapítvány fizesse a Jászladányban élő cigány gyermekek havi négyezer forintos tandíját?

Természetesen, de nem mi gondoltunk erre először. Már 2001-ben, amikor elindították, volt egy ilyen akció. Azt a Nyílt Társadalom Intézete (OSI, Open Society Institute) finanszírozta. A 102 gyerek tandíját kifizette volna az alapítvány, de nem vették fel őket. Vagyis a cigánygyerekek négyezer forintos tandíja mégsem kellett az alapítványi iskolának, miközben más gyerekektől elfogadják.

Mérföldkő a legfelsőbb bíróság határozat, vagy csak egy pontnak a háborúban?

Itt, Jászladányban mindenképpen el kell hogy induljon a változás. De azt azért hozzá kell tenni, hogy az elhangzott ítélet részítélet volt. A Legfelsőbb Bíróság megállapította a jogsértést, de azt nem tudja előírni, hogyan kell felszámolni a szegregációt. Arra utasított minket, felpereseket, hogy dolgozzuk ki ennek a konkrét, részletes, szakmai tervét. Ezt első fokra, a megyei bíróságra utalta vissza, és a bíróságon keresztül kell majd neki érvényt szerezni. Tehát a bíróság fogja majd – remélhetőleg – kötelezni arra Jászladányt, hogy úgy szüntesse meg ezt az egész helyzetet, ahogy mi leírjuk azt egy szakmai tervben. Csak hát ez még idő kérdése, míg az első fokról eljut a jogerős ítéletig.

Szóval még újabb felvonások várhatók…

De nyilván Jászladány már kötelezhető arra, hogy a sérelmes helyzetet szüntesse meg. Vagyis szeptember elsején valamit produkálniuk kell, különösen hogy kíváncsi lesz rá majd a sajtó is, nemcsak mi.

Az alapítvány képviselői is ott lesznek?

Nyilván. Már ha beengednek minket…, bár egy évnyitó mindig nyilvános.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink