Szerelmes vagyok a feleségembe

Ha mi összeveszünk, mert nem árulok el titkot, hogy nálunk is van olyan, szóval én elmegyek otthonról, vagy nem megyek haza aznap, akkor nemcsak a gyerekeim miatt térek vissza, hanem a feleségem miatt. Mert hiányzik. Szeretem. Vele akarok élni. Csaljam meg? Mert megtehetném. Százezrek várnak rám. Olyan facebookos üzeneteket írnak! Rendesen felkínálják magukat.

Elárulom, ezeket is a feleségem olvassa először, és megbeszéltük, hogy nem ír vissza nekik, figyelmen kívül hagyja. Ő nagyon okos asszony. Ha én megcsalnám, percek alatt híre menne. Egy fénykép a telefonnal, és már kész is. De nekem annyi időm van két fellépés között, amíg eljutok egyik helyről a másikra. Negyven perc a fellépés, és utazás tovább. Meg egyébként se tenném. Most adjak fel mindent néhány percért? Régen csak a pillanatra gondoltam, de már nem így vagyok ezzel. Megyek haza a családomhoz. És nekem ez kell. Ez tesz boldoggá. Ha csak a gyanúja is felmerülne, hogy a feleségem megcsal engem, azonnal elhagynám. Más után nem kellene. De emiatt nem aggódom. Mert nincs miért.
Most nagy dolog előtt állunk. Ha nálunk valami döntést kell hozni a családban, már nem megyünk megkérdezni a szüleinket, mint a régi cigányok. A feleségem se megy az anyjáékhoz. Mi együtt megbeszéljük, és döntünk. Senkire nem tartozik, hogyan. Ezt is szeretem a feleségemben. Hogy ő is ugyanígy gondolkodik.
Kaptam egy lehetőséget, hogy állnák a plasztikai sebészeti beavatkozás költségét nekem vagy egyik hozzátartozómnak. Megkérdeztem az Aranyomat. Neki tizenkét éve, a gyerekek megszületése óta van kötény hasa. Meg a mellimplantátumot is ki kellett volna már cserélni, mert lejárt az öt év, és ez még olyan, amit cserélni kell… Arany nagyon örült neki. Nem kérdezett senkit, csak együtt megbeszéltük. Persze nagyon fél, meg izgul, de hát régi vágya volt ez már neki, hogy eltűnjön onnan, ami nem kell. Gondolom, most sokan a fejükhöz kapnak. De nem kell félreérteni. Nem én mondtam neki, hogy meg kell csináltatnia, mert én így is szeretem őt. Hisz ő a gyermekeim anyja, azért olyan, mert őket szülte. Hogyne szeretném. De tizenkét év óta sötétbe szeretkezünk. Nem láttam őt azóta meztelen. Nem vesz fel bikinit, takargatja magát. Csak most az orvosnál láttam. Szegénykém eltakarta az arcát a két kezével, amikor behívott az orvos engem is… Ha neki jót tesz ez a műtét, örülök, ha meglesz. Habár megmondtam neki, hogyha akár csak az egyik vizsgálaton nem lesz jó az eredmény, azonnal leállítom az egészet. De minden rendben van.
Különben majd lehet látni a tévében is az egészet. A hasplasztikát. A mellműtétből semmit. Nem azért, mert ez nem szokás a cigányoknál, mert ez nem érdekel. Hanem mert az én feleségem melleit ne nézegesse senki rajtam kívül. Szerintem ezzel így lenne a legtöbb ember is. Legalábbis az én baráti körömből, most mindegy, hogy cigány vagy nem, ugyanígy gondolkodnak. A has, az tényleg más. Az csúnya, meg kell csináltatni, hogy mindenki lássa, milyen szép lesz…
Szeptember hetedikén lesz a műtét. Ötórás beavatkozás. Utána hat hétig szigorú ágynyugalom, pihenés kell neki. Én leszek a gyerekkel, egyedül. Én viszem őket iskolába, hazahozom őket, főzök, fürdetek. Kemény lesz, de megcsinálom. Tudok ám főzni, nem is akárhogy. Olyan pörköltet csinálok, hogy párja nincs…