Bogdán Péter blogja

Lehet más a politika?

2011. szeptember 6. | Bogdán Péter

Az utóbbi két évtized végtelenül nagy szabadságában senki nem tett semmi jelentőset a cigányokért. A mérsékeltnek mondott pártok azt üzenték, hogy a demokrácia alkalmatlan a romák ügyének kezelésére, így nem csoda, hogy most a szélsőségesek követelik maguknak a megoldás jogát.

A Nézőpont Intézet augusztusban készített közvélemény-kutatása szerint a Jobbik – igaz, a hibahatáron belül – megelőzte az MSZP-t a biztos szavazók körében, és már az ország második legjelentősebb pártja. Roma értelmiségiként ijesztő azzal szembesülni, hogy a lakosság jelentős hányada egy olyan mozgalmat támogat, amely arra építi politikáját, hogy velem, a családommal, a barátaimmal és a népemmel szemben gyűlöletet szít. Abba pedig jobb nem belegondolni, hogy ha hatalomra jutnának, hogyan sértenék, korlátoznák a legalapvetőbb jogainkat. Nemcsak azért ijedtem meg, mert a Jobbik a vagyonosodása érdekében az én és a hozzátartozóim, a barátaim és a népem bőrére játszik, hanem azért is, mert már volt példa a történelemben az emberek hasonló elállatiasodására. Unom már, hogy túlképzett roma értelmiségiként nem a tudomány szféráiban való kalandozásra kell készülnöm, hanem arra, hogy állattá vedlett embereket próbáljak ismét emberré szelídíteni. Hacsak nem akarok fiatalon egy forró kemencében sütkérezni, vagy golyóval a fejemben elterülni a nyílt utcán, mert a gyilkolás vágyától megrészegült, mozgásra, cselekvésre képes valamik a zsidók, a melegek és a leszbikusok után a romákat szemelték ki prédául.

Vajon kik a felelősek azért, hogy nekem és a népemnek azon kell morfondírozni nap mint nap, hogy ezek a szánalmasan primitív lények mikor érzik majd úgy, eljött az ideje a cigányok tömeges kiirtásának? A válasz egyszerű: Antall József, Boross Péter, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon. A rendszerváltás utáni miniszterelnökök közül egyik sem volt hajlandó arra, hogy összefogjon a romákkal. Nem vették a fáradságot, hogy néhány százezer honfitársukkal szolidaritást vállaljanak. 1990 óta egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a parlamentet rábírják az egyik mulasztásos alkotmánysértésük korrigálására, a nemzetiségek országgyűlési képviseletének megteremtésére.

A felsorolt miniszterelnököknek csak elvétve jutott eszébe együtt dolgozni romákkal a közigazgatásban, és ha összefogtak is néhánnyal – Járóka Líviát, Mohácsi Viktóriát, Berki Juditot, Ürmös Andort, Horváth Aladárt kivéve –, általában a képzetlen, megvásárolható, manipulálható cigány politikusokkal álltak szóba. Ők ugyanis a pénzért hallgattak, és nem követelték a születőben lévő rasszizmus, nácizmus letörését. Az elmúlt több mint húsz évben egyik kormányfőnek sem jutott eszébe, hogy komoly összeget áldozzon a romák problémáinak megoldására. Nem akartak visszavezetni bennünket a munkaerőpiacra, nem adtak elég pénzt a gyermekeink iskoláztatására, a gyógyításunkra. Minden fontosabb volt nekik, mint annak a pár százezer embernek a sorsa, amelyik történetesen nemcsak magyar, hanem roma is.

Persze, a helyzetemért felelős minden párt, amelyik valaha is jelen volt a parlamentben. Az MDF mindig tartott a romáktól. A KDNP-nek sosem szerepelt a tervei között, hogy a keresztényi szeretet jegyében magához ölelje a cigányságot, mert inkább úgy döntött, hogy eljátssza Isten szerepét, megítél eleveneket és holtakat, és hogy Krisztus nevében nem szeretni, hanem büntetni fog. A MIÉP-ről jobb nem beszélni, mert annak mindig is a demokratikus államrendet felforgató, despotikus, fasiszta nézetei voltak, és attól maximum annyit „kaptak” a romák, hogy segített a Jobbiknak megerősödni.

Az MSZP-ről az elmúlt húsz évben kiderült, hogy irtózik a roma értelmiségiektől. Berki Juditot alárendelte egy képzetlen, irányítható roma politikusnak. Horváth Aladárból miniszterelnöki tanácsadót csinált, mert attól már féltek a szocialisták, hogy esélyegyenlőségi miniszter legyen belőle. Inkább Lévai Katalint, majd Göncz Kingát választották helyette, akiknek ismeretlen terep volt a cigányság. Miközben az SZDSZ a két európai parlamenti helyéből az egyikre Mohácsi Viktóriát delegálta, addig az MSZP-ben fel sem merült, hogy cigány EP-képviselője legyen. Fontosabb volt, hogy a saját embereit ültesse be ezekre a helyekre, mint hogy pár százezer cigány sorsán változtasson.

A Fidesszel más a helyzet. Ott sem szeretik a romákat, de mindig számolnak velük. Persze, nem felemelni, hanem megvásárolni akarják őket, hogy aztán segítsenek a hatalomban tartani a pártot. Ezért pedig az egyébként figyelemreméltó Járóka Líviát kaptuk cserébe, akinek révén az Európai Unióban sokszor Horváth Aladár szellemisége érvényesül, de ez is csak kirakatpolitika. Járóka Líviát a Fidesz presztízsbábnak használja Brüsszelben, de annyira már nem tisztelik meg a hazai cigányságot, hogy a magyarországi roma politikát is ő határozza meg. A fideszesek nem tolerálják Horváth Aladár szellemiségét. Brüsszelnek megfelel, de Orbán Viktornak már sok. Otthon ugyanis egy olyan figura kell neki, aki már valószínűleg az ördögnek is eladta a lelkét, mert másképp nem lehetett volna elárulni annyiszor a cigányságot, mint ahogy ezt az ő emberük tette.

Kell-e még magyarázni, hogy miért a Jobbik a második legjelentősebb politikai erő Magyarországon 2011 augusztusában? Nyilván azért, mert a szélsőséges párt felvállalta, hogy végre pótolja az általam bírált miniszterelnökök és pártok romákkal szembeni mulasztásait, azok következményeit. Ezzel csak az a probléma, hogy az utóbbi két évtized végtelenül nagy szabadságában senki nem tett semmi jelentőset a cigányokért. A mérsékeltnek mondott pártok azt üzenték, hogy a demokrácia alkalmatlan a romák ügyének kezelésére, így nem csoda, hogy most a szélsőségesek követelik maguknak a megoldás jogát. Biztos vagyok benne, hogy a Jobbik „le is rendezi” a cigányokat, főleg úgy, hogy az LMP-ben azt fontolgatják: a Fidesz leváltása érdekében még a szélsőségesekkel is össze kellene fogni. Ez persze oda vezetett, hogy az LMP augusztusra veszített a támogatottságából, de tudomásom szerint az egyetlen roma képviselője nem lépett ki a pártból. És ha ez így van, akkor tényleg lehet más a politika?

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink