Bordeaux és Szekszárd között, a huszadik Budavári Borfesztiválon

Idén a megszokottnál is különlegesebb volt a legjelentősebb és leghíresebb honi borfesztivál. Az egyre szebb eredményeket hozó hazai borok mellett a francia kínálatba is belekóstolhattunk. Kiderült például, hogy a legnagyobb presztízsű Bordeaux legendás borait össze lehet mérni a mi szekszárdi remekeinkkel. Ez utóbbiakról a nemzetközi szakértők véleménye egyre inkább az, hogy rendkívül színes, érdekes és komoly italok. Persze, ez csak egy példa, rengeteg lehetőség volt a kísérletezésre, és minden a leleményességen múlott. Sokat beszélgettünk neves borászainkkal és lelkes borkedvelőkkel a rendezvényről, céljáról.

A Budavári Borfesztivál nemcsak itthon vált várt, keresett rendezvénnyé, hanem más országokban is, az idelátogató külföldiek vitték tovább a hírét. Kiderült, hogy leginkább ez a rendezvény vonzza a laikusokat, akik többet szeretnének tudni elméletről és gyakorlatról, az előadások és a kóstolók révén.

Kóstolási tapasztalatra leginkább úgy lehet szert tenni, hogy miközben az ember nézegeti, forgatja, ízlelgeti a nedűt, mesél neki a borász, aki készítette. Mesél a természet kiszámíthatatlanságáról, a szőlő fejlődéséről a tőkén, a legszebb és legtartalmasabb fürtök kiválasztásáról, vagyis mindarról, amit a bor zamatáért, egyediségéért kell tenni. Minden fajtának történelme, minden kortynak története van, és sokakat éppen a borhoz fűződő történetek fognak meg.

Mi magunk először a Miss Kifinomultnak becézett Luka Enikőt látogattuk meg, a soproni borvidék jeles, kifinomult és kedves alakját. Egyedi karakterű élményboraival ő volt a borfeszt egyik legnépszerűbb személyisége, száz is kevés lenne belőle a hasonló eseményeken (mondta valaki, aki nála kóstolt). És ha már a borokhoz kapcsolódó történetekről esett szó, az övé valóban különleges. Édesapja, Luka József, a rendre kitűnő borokat készítő szakember tragikus hirtelenséggel meghalt. Enikő nem sokkal korábban vette át PR menedzseri diplomáját. A gyászoló lánynak rövid ideje maradt azon gondolkodni, hogy mit tegyen. Egyszer csak megjelent a szőlőben, és azóta – bár segítenek a családtagok és a barátok – lényegében minden fontos dolgot ő csinál, a metszéstől a fejtésen át a hordómosásig. Édesapja biztosan büszke lenne rá…

Néhány szót szólni kell Luka Enikő személyes kedvencéről, a 2009-es zweigeltről. Színe közepesnél mélyebb rubin, lilába játszó. Gazdag, csábító illatok, frissen szedett bogyós erdei gyümölcsök, a háttérben némi szamóca, és a hordóból érkező, díszítő vaníliás, fahéjas jegyek. Ízében telt, harapható, de mégis elegáns ízvilág, szeder, meggy, amelyeket a csipkelekvár aromája tesz egyedivé. Sűrű, tartalmas, és különleges ital.

Bár Enikőnél szívesen elidőzik a látogató, csak tovább kell mennünk, hogy minél többet lássunk. Mindegyik nap este nyolc-kilenc óra felé akkora tömeg jött össze, hogy alig lehetett bóklászni. Ez még ha kényelmetlen is, nagyon jó, mert igazolja, hogy egyre többen szeretnék megismerni hazánk borait, a rendezvénynek pedig éppen ez volt a célja.

Amikor eljött az ideje, érdekes kísérletbe fogtunk: kiválasztottuk az egyik különlegességet, a francia Rothschild Lafite egyik több fajtából házasított (cuvée) borát, a remek 2005-ös bordói évjáratból. A Lafite érdekessége, hogy az 1961-es évjáratából árverezték el minden idők legdrágább borát, 269 ezer dolláros, azaz több mint ötvenmillió forintos leütési áron. Ebbe szeretett bele, és lett rajongója a nemes nedűknek a hölgyek örökös bálványa, Julio Iglesias (a spanyol Gedeon bácsi). Az általunk kóstolt 2005-ös is ígéretes évjárat, de még hosszú út áll előtte. Nos, hát ezt a bort hasonlítottuk össze két hazai versenytársával. Először Sebestyén Csaba Grádus cuvée-jével, majd a Matias pincészet cabernet franc-jával. Az összekóstolás előtt ismerkedjünk meg a borászokkal.

Sebestyén Csaba derék, fiatal szekszárdi borász, aki 2011-ben viselheti a Pannónia Aranygyűrűt. Ez az év fiatal szakemberének kiváltsága, és igen nagy elismerés. A Matias pincészet megálmodója Matyi Dezső, az Alexandra Kiadó tulajdonosa. A borászat  szakmai irányítását fiatal villányi borászra, Kiss Gáborra bízta, aki nem hajlandó kompromisszumra, ha a bor minőségéről és egyediségéről van szó. Minden évben kimagasló alkotásokkal állnak elő, amelyek a nemzetközi versenyeken is jó minősítéseket kapnak.

Most pedig jöjjenek a borok.
Rothschild Lafite, 2005: közepesnél mélyebb rubin szín. Illatában erős fa hatás, sok vaníliával, tölgyességgel, amelyek mögött szilvás illatok vannak a háttérben. Ízében érdekes földesség, cseresznye, és itt is a szilvás, füstös asszociációk a meghatározóak. A lecsengése egy kicsit rövidebb a vártnál. Talán néhány év múlva a fa a háttérbe húzódik a gyümölcsök javára.

Sebestyén 2006-os szekszárdi Grádusának színe feketébe hajló mélyrubin, átláthatatlan. Illata percről percre nyílik, itt is érezhető földesség, érett meggy, sőt házi meggylekvár, mély és egységes illatok jönnek elő, a háttérben vaníliás, füstös illat. Ízében határozott, kerek, már összeállt ízkép, sok érett gyümölccsel, legfőképp túlérett aszalt meggyel. Hosszú, tartalmas bor.

A Matias pince 2007-es villányi cabernet franc-jának színe közepesnél mélyebb rubin, de érdekes, opálosan csillogó, fénylő. Csak úgy dőlnek a pohárból az aromák: szeder, bőr érett illata, és a háttérben izgalmas kókusz. Szépen tapad a pohár falára, ahonnan egyenletesen csorog le. Íze telt, selymes, végtelenül gazdag, érett gyümölcsesszencia, leginkább kökénylekvárra és kávéra, valamint feketecsokoládéra emlékeztető ízvilág, amelynek hátterében felbukkannak a hordóból érkező aromák. Könnyű belefeledkezni.

A tesztet két Amerikából érkező borbaráttal végeztük, és elég egységes végkövetkeztetésre jutottunk. Ott és akkor a Matias mutatkozott a legérdekesebbnek és legszínesebbnek. De mielőtt elköszöntünk volna, azt mondták, hogy kóstoljam meg tíz év múlva a bordóit, el fogok ájulni tőle.

szólj hozzá: Budavári borfesztivál