Cigánynak lenni vagy nem lenni?

Ahogy tíz évvel ezelőtt, idén októberben is kezdetét veszi a népszámlálás, melynek egyik sarkalatos kérdése, hogy milyen nemzetiségűnek valljuk magunkat. A felmérés most is névtelen lesz, de ebben az évben nem csupán egy nemzetiséget lehet megjelölni, hanem ki mennyit érez magáénak. Az eddigi felmérések Magyarországon nagyon csekély létszámú cigány lakosságot mutattak ki: kevesebb, mint kétszázezret. A szociológusok becslései ennek legalább háromszorosát valószínűsítik. Az interneten megnyílt fórumoknak, az országos tájékoztató kampányoknak köszönhetően talán ebben az évben más mintázatot mutathatnak a népességi adatok.

Tamás Attila

Miskolc

Kettős identitásom van, együtt él bennem a két identitás. A stigmáim miatt le sem tagadhatnám a származásomat. Nem tudok racionálisan gondolkodni ebben a kérdésben, csakis morális alapon. Ha letagadnám a származásomat, akkor megtagadnám az őseimet és a kultúrámat.

Szerintem mindenki döntsön úgy, hogy később a gyermeke szemébe tudjon nézni, és ahogyan értékrendje diktálja. A vállalás önkéntes, és én vállalom, hogy később ő is vállalhassa! A cigányság eljutott abba a lelkiállapotba, hogy nincs mit vesztenie. Úgy gondolom, nagyon sok roma ember a vállalásával egyben tiltakozik is a rendszer ellen. Egyfajta elkeseredett szembenállás ez. Az sem mellékes, hogy Magyarországon egyre több polgárosodott roma él, akik büszkék a kultúrájukra. Ezért ebben az évben biztosan többen fogják vállalni a roma identitásukat.

N. Renáta

Örkény

Őszintén megmondva néha jobb szeretném magam nem romának érezni, mint romának. Mert ha elmegyek valahová cigányként, akkor semmi esélyem, mert mindenhol lenéznek. Ez nem túl jó érzés. De persze nem szégyellem, aki vagyok. Csak félek. Remélem, nem jön valaki géppuskával, és nem lődöz le minket a házunk előtt, a gyerekkel együtt. Itt lakunk Szentgyörgy mellett, ismertük, akiket lelőttek, tudom, miről beszélek. Mi is menekülési tervet csináltunk, hogyha jönnek lőni, hogyan mentsük meg a gyermekeinket.

De különben a testvéremet mindenki ismeri, úgyhogy le se tagadhatnám, hogy cigány vagyok. Mert a testvéremre meg büszke vagyok, őt nem tagadnám el soha. Úgyhogy félek, igen, de vállalom. Aztán lesz, ami lesz…

Suha István

Budapest

Persze én cigánynak vallom magam, és vállalok mindent, ami a kötelezettségem. ­­

Ha az Isten annak teremtett, akkor miért tagadjam meg a fajtámat­­? Én nem félek. Csak Istentől kell félnem, emberektől nem remegek.

Fontos ez nekem, mert a szüleim úgy neveltek fel tisztességesen, normális körülményekben, és nagyon sokat köszönhetek a cigány szüleimnek, hogy ilyen lettem, és ha nem lettek volna cigányok, talán ma nem lennék sikeres a szakmámban.­­ Vállald fel, aminek születtél, soha nem az számít, hogy nézel ki, hanem hogy belül mi van. És akiket megöltek a származásuk miatt? Nem mondom azt, hogy adja a bűnösöknek vissza Isten, amit csináltak, hanem inkább mondom, hogy a jó Isten mindent lát, hall, és nem múlik el az ő büntetésük. Aki cigány, az maradjon cigánynak, aki meg nem meri felvállalni, az keressen olyan országot, ahol nem mondják róluk azt, amit, és nem piszkálják őket­­.