KomolyanVideók

Ha szép szóval nem megy…

2011. szeptember 29. | PoFa

„Régen, amikor ilyen helyzet volt, az öreg cigányasszonyok felvették a legszakadtabb bugyijukat, felhúzták a szoknyájukat és ordibálták, hogy sz…d ki a p…t, a hivatalnokok meg menekültek innen” – meséli egy negyven körüli nő a tizennyolcadik kerületi Kiss Ernő utcában, ahol a múlt héten lakoltattak ki egy családot. Hozzáteszi, hogy nagyon szégyellte magát akkoriban, látva ezeket a cirkuszokat.

Szomszédja elmondja, neki is van tartozása, és ha gond van, bemegy a hivatalba a gyerekeivel (lehetőleg minél rosszabbul felöltöztetve őket), és ha nem megy szép szóval, akkor kiabálva kér segítséget az illetékestől.

Ez a módszer hatásos, bár azért erre aligha képes rá mindenki, hála Istennek. A cigányok megítélése így sem jó Magyarországon, még csak az kéne, hogy mindenki így próbálja érdekeit érvényesíteni.

Eszembe jut, hogy Balog Zoltán felzárkózásért felelős államtitkártól két héten belül kétszer hallottam (egyszer a Gödör Klubban, egyszer a VOLT fesztiválon, Sopronban), hogy ők nem az ügyeskedőket akarják támogatni. „Nem azért akarjuk visszahívni a nyugdíjas rendőröket, hogy a roma közmunkásokat ostorozzák, hanem az igazságosság jegyében hozzuk a döntéseket.”

Lehet, hogy felülről úgy néz ki, igazságos kilakoltatni egy családot, hiszen tény: tartozásuk volt. Ráadásul az 1998-ban elhunyt nagymama nevén volt a lakás. A helyszínről nézve viszont úgy fest, hogy szétszakad egy család, hajléktalanná válnak a most még dolgozó felnőttek, és bizonytalan lesz két kiskorú sorsa. Mi lesz velük, ha a rokonoknál szállásolják el őket? Legrosszabb esetben állami gondozásba kerülnek, márpedig annál embertelenebb és költségesebb megoldás aligha létezik.

Persze, a törekvéssel, hogy ki kell szűrni az ügyeskedőket, nem is lehet vitába szállni. Voltam olyan kilakoltatáson, ahol visszafordult a végrehajtó, mert valaki telefonon mondott valamit. Később többször találkoztam azokkal, akiktől végül nem vették el a lakást, és kiderült, hogy kiadták az önkormányzati lakásukat, ezért vette volna vissza a hivatal tőlük. Egyébként pedig volt saját lakásuk is.

Szóval tényleg akadnak olyanok, aki visszaélnek helyzetükkel, és a szociális ellátó rendszer hibáit kihasználva ügyeskednek. Ez ellen valóban fel kell lépni. Lentről nézve azonban úgy tűnik, hogy visszatér a régi módszer, és aki a hangosabb, az megkapja, amit akar, viszont aki csak csendben bemegy és megígéri, hogy fizet, az ellen keményen fellépnek.

Megér az is egy pár sort, hogyan próbáltak néhányan segíteni a családnak. Volt szervezet, amelynek dolgozója egy nappal a határidő lejárta előtt azzal hitegette a családot, hogy ügyvéddel beszélt, és az mondta, az önkormányzatnak nincs joga a kilakoltatáshoz, mert a nagymama nevén lévő ingatlant a hivatalnak igenis az unoka nevére kellett volna átírnia. Valójában eszük ágában sem volt közvetíteni a szerencsétlenek és a hivatal között, inkább a semmire heccelték az amúgy is bajban lévőket.

Nem mondom, hogy nem fizetnék be a jelenetre, amikor egy nagy szoknyás asszony kioszt egy polgármestert, de hosszú távon az ordenáré jelenetek még a kereskedelmi tévékben sem voltak nyerők, sem Mónikánál, sem Joshi Baratnál. Az ideális mégis csak az lenne, ha önkormányzat megértené a bajba jutottak helyzetét, és méltányos megállapodást kötve megakadályoznák az emberek lecsúszását. Mindez persze naivitás, a szegények fegyvere továbbra is a rafináltság és az erőszakosság marad.

Csak azt nem tudom, hogy aki egyik eszközt sem tudja vagy akarja használni, az hogyan boldogul?


szólj hozzá: Kilakoltatás

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink