Beszélgessünk

Van-e igény a roma képzőművészek kiállításaira?

2011. október 2. | Nótár Ilona

A hét elején nyitotta meg Szentandrássy István festőművész időközi kiállítását a Kossuth Klubban. A zsúfolásig telt teremben mesélt életéről, bepillantást engedve művészetének útvesztőibe, megosztotta a hallgatókkal élményeit, melyek alkotásra serkentették. Végül közösen tettek sétát a galériában, ahol a művész interaktív tárlatvezetést tartott.

A kiállításon megjelenteket arról kérdeztük, mit adnak számukra Szenty képei. Vajon a mostani, feszültséggel teli időszakban van-e helye egy ilyen kiállításnak, segíti vagy hátráltatja a közös mindennapjainkat.

Kunhegyesi Ferenc

Kiskőrös

Szenty azon kevés ikonok közé tartozik, akikkel még hál’ Istennek lehetőségünk van beszélgetni, találkozni. A találkozás képeivel nem hétköznapi szembesülés a világgal, minden képének kozmikus ereje van. Mindenkori morális példát mutat, mindenféle értelemben, minden ember számára, aki képes befogadni. Szentandrássy kiállításai rendhagyóak, mert a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből jönnek el ilyenkor, és együtt lélegeznek. A kiállítások hidat teremtenek ember és ember között. Szenty mindenképpen a híd szerepét tölti be az emberek között. Rettentő józanul, kíméletlen szeretettel közelít és tart tükröt elénk. Aki csak kapcsolatba kerül vele, úgy érezheti, kapott valamit. Sokkal globálisabban gondolkodik annál, mint hogy a történeteit roma és nem roma viszonyra korlátozná.

Ő nekem nem csupán a mesterem festőként, hanem valódi »embertárs«, a bátyám, a szépapám, számomra ő az őszinte gondolat és mindenekfelett a végtelen, gyermekkori nevetés.

Joka Daróczi János

Budapest

Szerintem szükség van ilyen kiállításokra, hiszen a művészetet mindenki érzi, csak van, aki meg is tudja fogalmazni, ki tudja mondani. Őket hallgatjuk, nézzük, tőlük tanulunk. A művészet nem egy nyelv, amit csak azután érthet meg az ember, hogy behatóan tanulmányozta. Éppen ez a lényeg: itt van például Chaplin. Az ő filmjei magát a világot jelentették, magát az Embert. Szenti képein látható a lovak és az ember közössége, az ekhós szekér, a cigány tánc, a muzsika, a cigány életutak, az arcok… Mindenféle más művészet befogadására, megértésére is igaz, hogy aki ebben élt vagy ért hozzá, aki gyerekként ezt a levegőt szívta magába, annak sokkal könnyebb visszakódolni a mondanivalóját.

Rostás Miklós

Budapest

Nekem a Szenty kiállítás olyan volt, mint egy időutazás. A gyermekkori emlékeim törtek rám, amikor néztem a képeket, olyan erővel, hogy el se mondhatom. Amikor még gyerekkoromban a Kaly Jag együttessel ott voltam a próbákon, Szenty eljött, hogy borítót tervezzenek. Emlékszem a kicsi vonalakra, a ceruzarajzokra, ahogy formálta az alakokat… és most azokat az íveket láttam vissza itt. Nagyon nagy élmény.

Ezek a képek elsősorban a romáknak üzennek, mert olyanok a színei meg a motívumai: a piros, a barna, a tűz, a föld, a szenvedély. Most is úgy van, hogy Szenty körbevezet, és megmutogatja a képeit, de soha nem ő beszél róluk, hanem azt akarja, hogy mi beszéljünk arról, amit mi látunk benne. Aztán persze ő is elmondja, hogy mit gondolt, amikor alkotta a képeket – általában egészen mást, mint amit én gondoltam róla… Hihetetlenül sokat tanulhatunk tőle mi, fiatalok, hiszen, amit ő ad és mutat meg a képein, az maga az élet. Nagy szükség van ilyen kiállításokra.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink