Komolyan

Túl sokan vannak

2011. október 14. | Fény

Túl sokan vannak a nagycsaládban, ez volt a nem hivatalos indoka egy tápiószelei kisbaba állami gondozásba vételének – állítja Maka István, az édesapa. Első gyermeke alig két hónapja született, de haza azóta sem vihette. Nem volt elég a gondozott terhesség, külön szoba a házban a háromtagú családnak, és hiába vettek meg a baba fogadására mindent, amit a védőnő kért, majd ellenőrzött. Születésekor a kislánynak azonnal ideiglenes hatályú elhelyezését rendelték el a tápiószelei illetékesek.

„Most született a kislányunk, de nem hozhattuk haza a kórházból, mert azt írta a védőnő, hogy nem alkalmas a ház, meg mi magunk sem, hogy a babánkat hazavigyük. Ehelyett csecsemőotthonba vitték” – magyarázza az apuka, ifjabbik Maka István. A húszéves édesapa és az október elején tizennyolcadik életévét betöltő édesanya nyugodtan készült első gyermekük születésére. Mielőtt megszületett a baba, a védőnő a szülők szerint azt mondta, hogy minden rendben van, megtettek mindent, amit csak mondott, most mégis meggondolta magát. A szülők ezt is csak a kórházban tudták meg, mert véletlenül elszólta magát az egyik nővér. Az édesapa naponta járt be a családsegítő szolgálatba, a polgármesteri hivatalba és kérte az indokot, illetve a határozatot arról, hogy miért nem vihetik haza a kislányt, azonban folyamatosan azt az információt kapta, hogy még nincs döntés, nyugodjon meg. A kórházban azonban már arról beszéltek, hogy nevelőszülőket keresnek az akkor néhány napos babának, mondta az édesanya. Végül az osztály főorvosa mondta el nekik, hogy mi áll a védőnő ajánlásában, emiatt pedig a törvény szerint az osztályról nem vihető el a csecsemő. „Azt mondta az orvos, hogy a védőnő szerint felelőtlenek vagyunk, mert a párom két hónapig nem volt terhesgondozáson, és amikor kint volt nálunk, akkor kutyák meg macskák másztak rá, és rászálltak a legyek” – magyarázza István. Az apa azonnal jelezte, hogy több mint tíz alkalommal jártak terhesgondozáson, nincsenek macskáik, a kutyákat nem engedik be a házba, de ha kell, egy rokonuknál lesznek addig, amíg csak szükséges. A legyek pedig időnként beszállnak a lakásba, amikor szellőztetnek, de természetesen vesznek még légyirtót, csak engedjék haza a kislányukat. Ez azonban nem hatotta meg az illetékeseket, akiket ugyancsak szerettünk volna megszólaltatni. Ám Gyáni Éva, a ceglédi Toldy Ferenc kórház orvos-igazgatója megkeresésünkre válaszlevélben tudatta, hogy a konkrét üggyel kapcsolatban nem kívánnak nyilatkozni.

Szociális, anyagi és higiénés okok

A helyi Családsegítő Szolgálat augusztus 12-én készült környezettanulmányában szociális, anyagi és higiénés okok miatt nem javasolta az újszülött hazavitelét. A környezettanulmányban arra hivatkoznak, hogy a tízgyerekes nagycsaládban – ahol a kispapa a legidősebb gyerek – nincs folyamatos tisztaság, szerintük a család csak akkor takarít ki rendesen, ha érkezik hozzájuk valaki. Problémát jelent még, hogy nincsen ajtó a fürdőszobán és a babaszobán, és a szülők dohányoznak a lakásban. Emellett felhívja a Családsegítő Szolgálat a figyelmet arra is, hogy szerintük, mivel Vivien átmeneti gondozásban van, ezért jogszerűen nem tartózkodhat Tápiószelén, és ha ő nincs itt, akkor a baba ellátatlan marad. A párom valóban állami gondozott volt, most lett nagykorú – mondta az apa.

Bagi Éva védőnő augusztus 18-án kelt környezettanulmánya a családgondozó kérésére készült, amelyben a védőnő azonnal megjegyzi, hogy Vivien körülbelül egy éve tartós szökésben van és körözés alatt áll, és a védőnő állítása szerint a fővárosi kollégája is megkereste azzal, hogy a kismama folyamatosan Tápiószelén tartózkodik, és nem működnek együtt vele. Ez azonban némi ellentmondásban van azzal, hogy bár nem közvetlenül nála, de a kismama saját maga is kérte védőnői gondozásba vételét, tanácsadáson megjelent és „rendszeresen jár nőgyógyász által tartott tanácsadásra Budapesten” – állapítja meg a környezettanulmány. Bagi Éva saját, augusztus 9-i családlátogatásáról ebben a dokumentumban így írta le tapasztalatait: az udvarra lépve minden szanaszét volt a portán, a házba lépve „borzalmas bűz és kosz fogadta”. A védőnőnek akkor Erzsébet asszony, a nagymama azt mondta, hogy éppen fürdetés volt. Ottjártakor megmutatták neki a kifestett szobát, a kiságyat, a babaruhákat és a pelenkákat, és megígérték, hogy lesz majd ajtó és szúnyogháló is. Arra is ígéretet kapott, hogy amikor Vivien október elején nagykorú lesz, akkor elköltöznek.

A védőnő ennek ellenére véleményében megjegyezte, hogy bár nem ismeri a Maka családot, szerinte a környezeti feltételek nem adottak az újszülött hazaadásához, így csak akkor javasolja a csecsemő hazaadását, ha a családgondozó is ezt javasolja. Erzsébet asszony elmondta, hogy nem érti, miért írta ezt Bagi Éva, mert szerinte – amennyire csak lehetséges tíz gyerek mellett – rend van, arra azonban tényleg nincs ideje, hogy mindennap nagytakarítást csináljon. Mindennap felsöpör, felmos, kimossa a szennyest, főz, mosogat. Náluk van meleg víz, áram, a gyerekeknek ágy, a kisbabának és szüleinek külön szoba, igaz, nincs mindenhol ajtó, de majd lesz, addig meg függönnyel is el lehet választani a szobát – magyarázza. Erzsébet asszony szerint Tápiószelén olyan családokhoz is hazavihették az újszülötteket, ahol se villany, se víz nincs bent a házban, és a babának nincs kiságya, egész nap babakocsiban fekszik, ezért sem érti, hogy arra az egy-másfél hónapra, amíg a fiatalok házat vesznek, miért nem lehet náluk a család a babával. Arra meg, hogy a védőnő nem ismeri a családjukat, csak annyit mondott az asszony, hogy ők öt évvel ezelőtt költöztek Tápiószelére, azóta Bagi Éva a védőnőjük. Ők a kisgyerekek miatt eljártak hozzá, de a védőnő idén július végéig egyszer sem tette be hozzájuk a lábát, azóta még kétszer volt kint. Ez nem az ő hibájuk, hanem a védőnőé – állítja az asszony.

Szakmaiatlan és embertelen

Szakmailag és emberileg erősen megkérdőjelezhető a védőnő és a családgondozó eljárása – állítja Adorján Emese, korábban a fővárosi XIII., illetve VII. kerület gyermekjóléti szolgálatának szakmai vezetője, esélyegyenlőségi szakértő. „Ez egy gondozott terhesség volt, több mint tízszer látta őt a védőnő, Budapestre jártak nőgyógyászhoz, nem az utcán találtak egy kismamát, akit most láttak először. Érthetetlen, hogy miért a kórházban, elejtett megjegyzésekből, szülés előtt pár nappal kellett megtudnia az anyának, hogy nem viheti haza a gyermekét. A védőnőnek már jóval korábban kellett volna tájékoztatnia a családot, hogy ha azt látja, súlyosan veszélyeztetve lenne a baba. Ebben az esetben viszont már el kellett volna kezdenie a családdal és a családsegítővel közösen megoldást keresni, mert csak a végső esetben emelnek ki egy babát vagy egy gyereket a családjából” – magyarázta Adorján Emese.

Válsághelyzetben lévő terhes kismama gondozása ugyanúgy feladata az alapellátásnak, mint a már megszületett gyermekeké. Vannak törvényes lehetőségek, például anyaotthon, családok átmeneti otthona, de egy sima albérlet is megoldása lehetett volna annak, hogy ne szedjenek szét egy családot Tápiószelén – véli Adorján Emese.  Ebben az esetben az utolsó percig nem mondták meg a szakemberek a családnak a döntésüket, feladatokat szabtak, amiket a család a lehetőségein belül igyekezett teljesíteni. Miután a szülők megvettek minden szükséges holmit, babaruhát, egyéb dolgokat – ezzel lelkileg is felkészültek a baba fogadására –, egyszerűen közölték velük, hogy mégsem vihetik haza a babát.

Adorján Emese segített kérvényt írni a családnak, amiben kitértek arra, hogyha továbbra sem tartják megfelelőnek a házban berendezett és felszerelt külön szobát, akkor kérik, hogy a családok számára átmeneti elhelyezést biztosítsanak, illetve tegyék lehetővé, hogy a babát szoptathassa az édesanya, mert ehhez ragaszkodnak. A tápiószelei önkormányzat válaszul küldött egy határozatot, amelyben közölték, hogy mivel az édesanya Budapestre van bejelentve, ezért az ügy is, tehát a baba ideiglenes hatályú elhelyezése odatartozik, és már át is küldték az iratokat. Az augusztus 30-i keltezésű dokumentumban feltüntették azt is, hogy az anyuka még kiskorú és állami gondozott, aki szökésben van, ezért körözés alatt áll, tehát az ügyében a gyámja illetékes intézkedni.

Vivien, az édesanya még egészen fiatalon került állami gondozásba, miután az édesapja munka közben egy traktorbalesetben meghalt, és az édesanyja nem tudta egyedül nevelni gyerekeit – mesélte el maga a kismama. Három évvel ezelőtt ismerkedett meg Istvánnal, majd később „költözött” Tápiószelére. „Mivel állandóan itt laktam, a nevelőotthonba egy idő után már nem vittek vissza a rendőrök, szerintem azért, mert tudták, hogy itt biztonságban vagyok, meg tartottuk a kapcsolatot a gyámommal is” – mondta Vivien. Hogy miért szökött el állandóan, a kismama csak ennyit mondott: „ők a családom”, majd hozzátette: ha azt látták volna, hogy itt valami baj van, akkor biztosan visszavitették volna a nevelőotthonba. Megkerestük a kismama gyámját is, azonban mivel ezt csak telefonon, illetve levélben tettük, Érsek Lajos nem járult hozzá, hogy az általa adott információkat közöljük.

Vivien nem akart eljönni a kórházból a kisbabája mellől, azonban a szülés utáni ötödik napon két egyenruhás rendőr azzal az indokkal, hogy nincs nála személyi igazolvány, a kismamát elvitte a Ceglédi Rendőrkapitányságra. A kismama úgy tudja, hogy ott felhívták a gyámját és kérte, hogy engedjék el, ezért mehetett haza Tápiószelére. Akkor már hónapok óta nem álltam körözés alatt – mondta a kismama. A Ceglédi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Őr- és Járőrszolgálati alosztályának igazolása szerint Vivient szeptember 4-én két órát tartották bent, majd hazaengedték.

Beluzsárné Belicza Andrea, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta, hogy a rendőrségi törvény lehetőséget ad arra, hogy a személyazonosság megállapításához előállítsanak valakit, majd ezután hazaengedjék. Arra a kérdésünkre, hogy honnan jöhetett a bejelentés, hiszen a kórházban és a gyámügyön, sőt, a védőnő ajánlásában is szerepelnek a kismama adatai, a szóvivő annyit mondott, hogy adatvédelmi okokból ez az információ nem adható ki.

Tíz gyerekkel mosógép nélkül

A Maka család öt évvel ezelőtt költözött Tápiószelére, a szülők tíz gyereket nevelnek, a legidősebb húszéves, a legfiatalabb, Mózes lassan hároméves lesz. „Tudom, hogy soknak tűnik a tíz gyerek, de ha már meg vannak, felneveljük őket, már ha hagyják. Istvánka már ugye felnőtt és maga is apa, és Dávid fiam is lassan betölti a tizennyolcat” – mondta az idősebb Maka István, a nagypapa.

A település szélén álló 113 négyzetméteres házhoz hepehupás földút vezet, a félig kész kerítés mögött álló 80 centiméter vastag, vályog- és vert falú öreg házban három szoba van, plusz nappali, konyha, zuhanyozós fürdőszoba. Az egyik szoba fala kékre festve, a megvetett, de még nem használt piros rácsos gyerekággyal, benne néhány kellék a babának, a padlón szőnyeg, az ablakon függöny – az utóbbi szükségességére a védőnő állítólag külön felhívta a leendő szülők figyelmét. Kinyitható ágy a szülőknek, asztal, szék, az asztalon számítógép. A szobának nincs ajtaja, ahogy a fürdőszobának sincs. Az utóbbi előtt öreg, kopott keverőtárcsás mosógép, centrifuga nincs, csak egy műanyag gyerekkád, amiben öblögetni szokott Erzsébet, Maka István felesége. Két ablakra már került szúnyogháló, de csak apránként tudják beszerezni a családsegítő szolgálat által diktált dolgokat. Legyeket mi is láttunk, de nem a szobákban, csak a nappaliban, a plafon közepén egy körülbelül egy méteres körben. Maka István szerint az lehet ennek az oka, hogy a padláson egy darázsfészek van, nem is mernek felmenni oda, de egyébként ő sem tudja, miért odaszállnak a legyek. A ház berendezése szegényes, de van szekrénysor, benne szépen összehajtogatva a ruhák, vannak asztalok, székek, ágyak. A három szoba egyikében alszanak a nagyszülők a két legkisebb gyerekkel, a gyerekszobában az ifjú szülők, a harmadikban Dávid és az ő barátnője, a mintegy 30 négyzetméteres nappaliban a többiek, azaz hat gyerek. A házhoz hatalmas kert tartozik. „Nagyon tarackos, kell még egy-két év, mire veteményes lehet” – magyarázta a ház ura. A kertben kikötve fekszik az egyik házőrző, a tarackos kertben állítólag hátul másik kettő, bár azokat nem láttuk. Az iskolások lassan érkeznek haza, a gyerekek nem napközisek. Amíg a házban voltunk, Maka nagypapa elszívott egy maguk töltötte cigarettát, Erzsi asszonynak nem volt rá ideje, Mózes folyamatosan az ölében ült.

Makáék előzőleg Budapesten laktak, egy egyszobás, ferencvárosi bérlakásban. „Elismerem, kkoriban voltak nevelési hibáink, volt, hogy lógtak a gyerekek az iskolából, és azt mondták, sokan voltunk abban a kis lakásban, de megtanultuk a leckét” – meséli a idősebb István. Hét évvel ezelőtt ez volt az indok arra, hogy a Maka család gyerekeit állami gondozásba vegyék, még akkor is, ha ezt a gyermekvédelmi törvény nem engedélyezi. A gyermekvédelmi törvény ugyanis kimondja, hogy pusztán anyagi okok miatt nem emelhető ki gyerek a családból. Két évig harcoltak a gyerekeikért, míg végül Tápiószelére költözve úgy kaphatták vissza őket, hogy a gyerekek nevére kellett vásárolni a házat. Miután odaköltözött a család, a gyerekek egy évig utógondozásban részesültek. „A családgondozó még a tűzhelyen rotyogó fazekakba is belenézett, mert tudni akarta, hogy mit főzünk, de aztán letelt az év, és azt hittük, nyugtunk lesz” – meséli Erzsi. Jelenleg a férje van otthon gyesen Mózessel, a feleség munkanélküli. Azért döntöttek így, mert Erzsébet asszony nem roma, és neki ezért szerintük több esélye van munkát találni, szemben a barna bőrű férjével. Gyesből és a kilenc gyerekek után járó családi pótlék, illetve iskolalátogatási támogatásból élnek. Ez összesen havonta olyan 190 ezer forintot jelent, amiből a rezsi költségek: villany átalány havi 10 ezer, vízdíj 3 ezer, fűtés télen havi 30 ezer forint, a gázpalack cseréje havonta 5000 forintba kerül. Így a fűtési időszakban 148 ezer forintot osztanak be 12 fő részére, azonban télen-nyáron napi 7-8 ezer forintot költenek élelemre, csak kenyérből naponta általában 7-8 kiló fogy, emellett mindennap kerül főtt étel az asztalra. A család egyik nagy kedvence a töltött káposzta. A havi összeg azonban csak kimondva sok, de egy tucat embernek éppen hogy elég, pláne, ha azt figyelembe vesszük, hogy füzeteket, ceruzákat, ruhákat is venni kell belőle – magyarázza Erzsébet asszony.

Füstszag és információhiány

„Korábban volt baj a Maka családdal, mert nem mindig voltak megfelelő higiénés körülmények a házukban, ráadásul a gyerekeik mellé sem szívesen ültek az iskolapadban, télen például füstszaguk volt” – mondta a polgármester idén tavasszal, amikor először jártunk Tápiószelén. A család akkor azért keresett meg minket, mert idősebb István szerint a „családsegítőjük” rendszeresen azt mondta, hogy nem engedi meg, hogy ennyi gyerek legyen egy családban, és azt sem, hogy ennyi családi pótlékot kapjanak, ezért mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elvigyék őket állami gondozásba. A család mellett először a polgármesterrel, a jegyző asszonnyal és a település gyámügyi vezetőjével beszélgettünk, majd a családsegítő szolgálatnál vártak minket, végül a helyi cigány önkormányzat képviselőivel találkoztunk. Adorján Emese akkor mediátorként érkezett a találkozókra.

Ezen a találkozón kiderült, hogy a Maka családdal „mostanában már nincs is annyi gond”, a gyerekek járnak iskolába, elég jó tanuló mindegyik, bár tavaly előfordult, hogy egy hetet lógott három gyerek. Időnként érkezett jelzés egyikről-másikról, leginkább a legkisebb iskolásról, aki „rendszeresen rosszalkodik”, születtek jelentések kitört hegyű ceruzáról, egy számmal nagyobb cipőről, füzethiányról. A füstszagú ruhák problémájára is fény derült: a családban nincs automata mosógép, se centrifuga, és a télen is naponta mosott ruhákat az édesanya a fatüzelésű kályha közelébe teregette, hogy hamarabb száradjanak. A család semmilyen segélyt nem kért, amióta Tápiószelén élnek. Csak azt kapják, amit egyébként bárki más is az ő helyzetükben. Úgy tűnt, az egyetlen problémás pont az, hogy a családsegítőjükkel megromlott a Maka család kapcsolata, és ez az információ, illetve többek között az, hogy kézzel mosnak tíz gyerekre, eddig nem jutott el az illetékesekig. Az is kiderült, hogy a család együttműködő, korrigálták az egy évvel azelőtti higiénés hibájukat, viszont a családfő időnként kiabál a hozzájuk érkező családgondozóval – amit a hivatalban nem szeretnek.

Adorján Emese hangsúlyozta: annak ellenére, hogy a családsegítő szolgálatnál munkatársa tudásához képest bizonyára mindent megtett a jó együttműködésért, valamiért mégsem tudta megszerezni a család szimpátiáját. A családsegítő munkatársa kivételével – ő ugyanis nem akart részt venni a megbeszélésen – Adorján Emese szerint mindenki más egyetértett abban, hogy egy olyan család, amelyik már megélte azt, hogy elvitték a gyerekeiket, ha ugyanezzel folyamatosan fenyegetik őket – vagy úgy vélik, hogy ilyen fenyegetés alatt állnak –, könnyen megijedhet, és a családtagok időnként elveszíthetik a fejüket, és kiabálhatnak.

Néhány nappal tavaszi látogatásunk után összeültek az illetékesek az önkormányzatban. Akkor úgy döntöttek, hogy mégsem állítják le a Makáéknak járó családi pótlékot, és másik családgondozót kaptak. De a család számára pozitív döntés ellenére sem engedték meg Istvánnak és Viviennek, hogy hazavigyék a kisbabát.

Nincs olyan passzus a gyermekvédelmi törvényben, ami arról szólna, hogy azért vegyenek el gyerekeket családoktól, mert sokan vannak – mondta Muhi Erika, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédőiroda igazgatója. A jogvédő hozzátette, hogy elkövetkezendő időkben folyamatosan figyelemmel követik a Maka család sorsát.

Miután Vivient a rendőrök elhozták a kórházból, a babát egy XV. kerületi csecsemőotthonba vitték. A kerületi önkormányzat szeptember elsején határozatot hozott a baba ideiglenes hatályú elhelyezéséről, és az édesanyával együtt az I. számú Átmeneti Otthonban működő baba-mama csoportban került, az édesapa szülői jogának szüneteltetésével. Azonban a VIII. kerületben, az Alföldi utcában található befogadó otthon helyett a baba a Fővárosi Önkormányzat Csecsemőket, Kisgyerekeket és Fogyatékosokat Befogadó Gyermekotthonai Központba került a VI. kerületbe, ahol szüleiknek sikerült egy külön megállapodásban rögzíteni, hogy kétnaponta feljárnak hozzá, Vivien ilyenkor legalább kétszer megszoptatja kislányát.

Közben a XV. kerületi önkormányzat szeptember 8-án újabb határozatot hozott, amelyben kimondták, hogy a baba törvényes képviselője mégiscsak az édesapja. Emellett pedig megállapították, hogy a Maka baba ügye mégsem tartozik hozzájuk, hiszen az apa Tápiószelén lakik, így az iratanyagokat továbbították a Pest megyei illetékeseknek, az ügy tehát jelenleg a nagykátai gyámügynél van.

„Amikor október 12-én betöltöm a 18-at, megkapom az életkezdési járadékomat, és abból veszünk házat” – mondta még szeptemberben a kismama. Azt nem tudta, pontosan mennyi pénzt kap, de hozzávetőleg 4 millió forint körüli összegre lesz jogosult. Már kinéztek egy másfél szobás ingatlant, nem messze a nagyszülők házától Tápiószelén. Ebbe tisztasági festés és parkettázás után már be is költözhetnek. Erre ifjabb István szerint négy-öt nap elegendő lesz, azután máris jöhetnek környezettanulmányra a nagykátai gyámügyesek.

Ugyanakkor Nagykáta Városi Gyámhivatala október 10-én döntött a baba további sorsáról. Idősebb István beszámolója szerint egy hetet kaptak arra, hogy a fia és párja bemutassanak egy berendezett házat. Ha ez nem történik meg, az unokája hivatalos gyámot kap, és akkor kezdhetik elölről a küzdelmet a babáért.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink