Bogdán Péter blogja

Lomizás

2011. október 20. | Bogdán Péter

A lomizásra rátelepül az állam. A hazai közigazgatás rájött arra, hogy nemcsak a hazai prostitúciót lehetne megadóztatni, hanem ezt is.

A lomizás számomra mindig is jó hangulatú kalandtúra volt. Tizenéves koromban kezdtem el egy nem roma barátommal. Sosem tudtam, hogy mikor, hová lehet menni, de ő mindig tájékozott volt. Amikor beállított azzal, hogy akkor most mehetünk vadászni, azonnal a nyakunkba vettük a várost, és felforgattunk mindent, amit lehetett. Meg voltunk győződve arról, hogy fantasztikus könyveket fogunk találni. Egy idő után rájöttünk, hogy számunkra plusz hozadéka is van a szelektív hulladékgyűjtésnek. Nevezetesen, hogy lomtalanításkor a papírgyűjtő konténerekbe dobálják a könyveket, így még a keresgéléssel sem kell fáradnunk, mert maguk a lomtalanítók gyűjtötték egy helyre a szépirodalom legremekebb darabjait. Cicerótól kezdve, Weöres Sándor és József Attila kötetein át a kínai filozófiáig, Gorkijig és Tolsztojig mindent találunk kutatásaink során. De a paradicsomi állapot sajnos véget ért, elköltöztem Nógrádból, és éveket kellett várnom, amíg megtaláltam a társaságot, amelyikkel ismét adózhattam a szenvedélyemnek.

Amióta Szigetszentmiklósra települtem, nincsenek olyan nem roma barátaim, akik eljönnének velem egy ilyen kalandtúrára, romák annál inkább. Ettől viszont a kutatások irányvonala részben megváltozott. Én továbbra is a könyveket hajkurászom, de a társaim sokkal szegényebbek, ők elsősorban a használati cikkeket keresik. Aratnak is rendesen, mert komplett kanapétól kezdve, működő tárcsás mosógépen, centrifugán át a hatalmas méretű író- és számítógépasztalokig mindent találnak, még bőven elfogadható állapotban. Nekem is szerencsés fogásom volt legutóbb.

Pár hete Kispesten hirdettek lomtalanítást, aminek a végeredménye – szó szerint – két zsák könyv lett. Benne Gecse Gusztáv Vallástörténetével, amit már évek óta hiába keresek az antikváriumokban. Találtam Örkény egyperceseinek gyönyörű kötésű gyűjteményét, Oscar Wilde-kötetet, az egyetemi képzésben használt, a régi magyar irodalom remekműveit tartalmazó szöveggyűjteményt, német nyelvi tankönyveket, versantológiákat, magyar és külföldi krimiket, William Goldingot, több száz oldalas, illusztrált, díszkiadású görög történelmet, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában hetven-nyolcvan éves regényeket, természettudományos munkákat, és még ki tudja, mi mindent, amiktől boldogabb lettem.

A társaim is sok mindennel gazdagodtak. Rájuk is fért, mert nem igazán tudták volna megvenni a számukra oly hasznos és fontos holmikat. Igazából az ütött szíven, amikor éjszaka, az egyik szeméthegynél miskolci és jászsági romákkal találkoztam. Néhány napra ki kell költözniük a lomok mellé, őrizni, panaszolták. Nincstelenek, és nem engedhetik át másoknak a talált kincseket, mert akkor üres kézzel-zsebbel mennek haza, és nincs miből etetni a kicsiket. Ha viszont napokig szobroznak a fagyban, akkor legalább üzleteket lehet kötni, és remélni, hogy jut valami a konyhaasztalra.

Az éjszakában bolyongva, egy másik szeméthegy tövében nagyon megijedt az egyik kalandor társam. Hirtelen nem tudtam, mi történt. Kiderült, rossz helyre nyúlt. A lomokból ugyanis a hajléktalanok viskót építettek maguknak, és amikor a barátom akaratlanul bontani kezdte, mindketten megijedtek. Félig alva el sem tudták képzelni, mi zajlik körülöttük. Aztán persze minden rendeződött. Mi sajnáltuk, hogy ott kell aludniuk, hogy nem tudnak fedett helyre menni, és hogy felköltöttük őket. Ők meg méla szomorúsággal vették tudomásul, hogy a kuckójuk mások számára megélhetési forrás, amiért bármikor felkölthetik őket.

Látva ezt a mindenkit érintő mélységes nyomort nem is lepődöm meg igazán, hogy a vörösiszap miatt ismertté vált Devecser több mint tíz éve a lomizás hazai fővárosa. A Magyar Narancs már 2004-ben megírta, a településen több százan élnek abból, hogy főleg Ausztriából, de időnként Olaszországból is lomot hoznak be, olykor szétszerelik, szortírozzák, és akár jó minőségű, használt dolgokat árulnak, jóval a piaci ár alatt. „A lomizás miatt – nyilatkozott még 2004-ben a település polgármestere – Devecseren nincs megélhetési bűnözés és munkanélküliség, ami számos feszültségtől, konfliktustól óvja meg az itt élőket, vagyis a cigány és nem cigány lakosság között nincsenek olyan komoly ellentétek, mint másutt.”

Hogy ez az „paradicsomi” állapot a továbbiakban is megmarad-e, abban nem vagyok biztos. Ugyanis már hírek keringenek arról, hogy illegálisnak minősítik a devecseri lomizók kereskedői tevékenységét. Vagyis a lomizásra rátelepül az állam. A hazai közigazgatás felismerte, hogy nemcsak a hazai prostitúciót lehetne megadóztatni, hanem ezt is. És bár az ősi mesterség törvényes keretek közé tereléséből nem lett semmi, úgy tűnik, a lomizók nem ilyen szerencsések.

Devecserben a kezdet kezdetén megjelentek azok a vállalkozási formák, amelyek már akkor, tíz éve is adóztak a lomizás után. Ezeknek az érdekeit sértik a nem adózó új lomisok. Az adót nem fizetők jogosulatlan anyagi előnyre tesznek szert az adózók szerint. Nyilván Devecser önkormányzata is örülne, ha némi iparűzési adó folyna be ebből, ezért a közeljövőben a magánházaknál már nem lehet árulni, csak egy leendő használtcikkpiacon, ahol, gondolom, helypénzt is lehet szedni.

2004-ben a devecseri lomizók még csípőből utasították el az állam ilyen jellegű tapogatózásait, idén viszont, úgy tűnik, a többségük elfogadja az új feltételeket. Nemcsak adózni fognak, hanem kereskedői igazolványt váltanak ki, elszámolnak a portéka származásával, tehát többé-kevésbé kontroll alá kerülnek. Csak azt nem tudom, hogy mi történik azokkal, akik nem tudnak majd megfelelni az államilag kialakított feltételrendszernek? Főleg, hogy kiderült, már Ausztria is szabályozni akarja őket, hiszen osztrák érdekeket is sért a lomizás. Már nem akarják, hogy elvigyék tőlük az egyre értékesebbnek tekintett hulladékot, és magas büntetéssel fenyegetik a szabálysértő magyar lomizókat. Még az autójukat is elvehetik.

Azt hiszem, akiket sarokba szorít a két állam, egyszerűen illegalitásba vonulnak. És ha ők történetesen romák, akkor megélhetési bűnözőkké válhatnak, börtönbe is kerülhetnek. Minek nyomán a hazai szélsőjobb majd elmondhatja, hogy Devecserben is felütötte a fejét a cigánybűnözés. Talán még tüntetést is szerveznek a nácik az „idegenszívű paraziták” miatt. Arról viszont nem hallunk majd, hogy egy eredeti kezdeményezés hogyan hajt pénzt Magyarországnak, hogyan ad munkát az adóhatóság szakembereinek, a használtcikk-kereskedési engedély kiadóinak, a devecseri önkormányzat alkalmazottainak, sőt még egy bizonyos miskolci szervezetnek is. Ennek a szakemberei nemrégiben arról tartottak tájékoztatót Devecserben, hogy az érintett kereskedőknek milyen szabályoknak kell megfelelni, ha továbbra is úgy gondolják, ebből a tevékenységből akarnak megélni.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink