Cigány hősök ’56-ból
Corvin közi megemlékezés
„Elmentünk a Rudas fürdőbe, onnan jöttünk haza, és akkor már álltak a villamosok. Azt kiabálták, hogy aki magyar, velünk tart. Hát, mondom, én megyek velük, mint a franckarika. Persze, hogy megyek. Mert én egyszerre magyar, meg cigány is vagyok” – mondta Fehér Nándor, aki tizenöt évesen csatlakozott a felkelőkhöz 1956-ban, majd emiatt később két és fél éves börtönbüntetésre ítélték. 1959-ben szabadult.
Kevésszer hallhatunk azokról a romákról, akik a szovjetekkel szembeszálló csapatokban harcoltak, meghaltak vagy megsebesültek, börtönbüntetést kaptak vagy külföldre menekültek. A fegyveres ellenállás központját jelentő budapesti belső kerületekben nagy számban harcoltak romák, szinte minden fegyveres csoportban. Ezt Eörsi László történész kutatása is alátámasztja.
Az esős idő ellenére a Corvin köz megtelt emlékezni vágyó romákkal. Szabó Ilona, Kócos domborműve előtt tisztelegtek az esőben álló emberek, amikor Csík Benedek, a Budapesti Roma Hit Gyülekezete pásztora büszke visszaemlékezésre buzdított. „Krisztus áldozatáról is megemlékezünk, mert meghalt a bűneinkért, és megváltotta az életünket a nyomorúságból. Ezért van ma reménységünk. Fontos, hogy azokat a cigány embereket se feledjük el, akik életüket áldozták a népük szabadságáért” – mondja a pásztor.
Setét Jenő megköszönte mindazoknak a vidékről felutazott romáknak a megjelenését, akik hasonlóképpen fontosnak tartották, hogy elhelyezzék az emlékezés virágát. „Mindenkinek joga van emlékezni a hőseire. Minden magyar embernek tudnia kell, hogy romák sokan harcoltak, és életüket is adták az ellenállás idején. Mi, romák is igényt tartunk arra, hogy október 23-án megemlékezhessünk, és kinyilváníthassuk tiszteletünket történelmi hőseink előtt, és összetartozásunkat.”
A rendezvény szervezői remélik, hogy ezzel az alkalommal hagyományt teremtenek, és minden évben összegyűlhetnek a cigány történelem eleddig kevéssé ismert, tiszteletet érdemlő hőseire emlékezni. A megemlékezést követően a szervezők az önkormányzattal közösen rendezett ünnepségre vonultak, majd nyitott beszélgetésre invitálták az ott maradtakat.














