Komolyan

Nincs megállás

2011. október 25. | Forgács Marietta

Több mint három éve, hogy nincs szükség vízumra a kanadai kiutazáshoz. Ugyan a hosszabb kint tartózkodás még mindig engedélyköteles, azonban a romák mind a mai napig menedékkérelmek tucatjaival bombázzák a kisebbségek iránt toleráns országot.

Ildi már több mint 15 éve ment ki családjával Kanadába. Őt is a jobb élet reménye csábította ki, mint megannyi más romát az elmúlt években. Tizennyolc évesen pincér szakmát szerzett, de úgy véli, hogy a bőre színe miatt soha nem vették fel sehová, így nem tudott dolgozni. Aztán jött a szerelem, és megszülettek a gyerekek. Harmincon felül pedig elhelyezkedni úgy, hogy előtte még nem dolgozott, szinte lehetetlen feladatnak bizonyult.

Itthon maradt szüleivel és testvéreivel hetente beszél telefonon. Testvérei gyerekeivel közösségi oldalakon beszélgetnek, néha pedig videotelefonon látják is egymást. Nem csoda, a technika halad, de az idősödő szülők úgy vélik, ők már nem tanulják meg a számítógép használatát. Már nem mernek repülőre ülni, de lányuk évente két-három alkalommal hazalátogat Magyarországra.

Van, akinek már Kanada az otthona

Ildi csak egyike azoknak a magyaroknak, akik úgy vélték, többre vihetik Kanadában. Pontos számadatok nincsenek arra vonatkozóan hány magyar él Kanadában, becslések több ezerre teszik a számukat. Pontos adatok híján azt sem egyszerű meghatározni, hogy az ország mely részeiről érkeznek oda a menedékkérők. A Külügyminisztériumban úgy tapasztalják, hogy Miskolc és Pécs, illetve Nyíregyháza környékéről mennek el a legtöbben – adta hírül nemrégiben az MTI.

Ildi az elsők közt volt, aki elindult egy kis német nyelvtudással. „Még 15 évvel ezelőtt hallottunk Kanadáról, hogy érdemes oda kimenni. Nem vártunk sokat, összeszedtünk egy kis pénzt, aztán a két gyerekkel fogtuk magunkat, és kint is voltunk. Akkor még alig hallott valaki Kanadáról. Két hónapig egy táborszerű helyen laktunk, aztán kaptunk lakást is.” Arra a kérdésre, hogy mit vártak az új országtól, mosolyogva reagál. „Nem is tudtuk, mibe vágunk bele, hogy milyen messze megyünk, hogy kapunk-e munkát, hogy a gyerekek hova járnak majd. Kaland volt, de élveztük, és megtaláltuk a helyünket.”

Ildi alkalmi munkákból látja el magát és gyermekét. Időközben elvált a férjétől, a nagyobbik gyermek egy közlekedési balesetben halt meg. A lakás, amelyet 500 kanadai dollárért bérel, nem nagy, 50 négyzetméter körüli.

Ildi öccse meg az unokatestvére később mentek utána, de nem maradtak sokáig. Azt hitték, könnyebb a megélhetés. „Néhány éve ki akartak jönni, mert elegük lett az otthoni nyomorból. Én meg azt mondtam, persze, gyertek. Három hét múlva itt voltak. Beadtuk nekik is a menekültkérelmeket, aztán vártunk. De nem értettek semmit angolul. Nem tudtak elmenni sehova, az angolt meg nem akarták megtanulni.” Fél évig bírták a fiúk a tengerentúlon, aztán úgy döntöttek, mégis visszajönnek Magyarországra.

A hasonló, egyedi kudarcok ellenére az utazási kedv nem csökkent a romák körében. Ezt erősíti meg Balog János, a sajóhídvégi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke is. A településről idén májusban 15-20 család távozott együtt Kanadába. „Többen hallották, hogy milyen jó odakint, aztán egyszer csak futótűzként elkezdték mondani, hogy kiutaznak. A családok most is kint vannak, tartom a kapcsolatot velük, boldogok, elégedettek, eszük ágában sincsen visszajönni, még látogatóba sem. A gyerekek iskolába járnak, a felnőttek is kapnak pénzt azért, hogy angolul tanuljanak” – mondta Balog János

A romák helyzete nem javul

A szakértők szerint romák helyzete az elmúlt évek során mit sem változott idehaza. Az elmúlt húsz évben nem érzékelték a rendszerváltás pozitív hatásait. Bennragadtak abban az egyre mélyebb gödörben, amelyet a munkanélküliség és az iskolázatlanság ásott számukra.

Messing Vera, az MTA Szociológiai Intézetének főmunkatársa is úgy véli, a nagyfokú migrációnak egyik fő oka az itthoni kilátástalanság. „Vannak, akik egyszerűen gazdasági okok miatt mennek el, merthogy itt Magyarországon nagyon sok ember megélhetési viszonyai nagyon nehezek, és főleg nagyon kilátástalanok. A cigány családok bevételének nagy része három forrásból tevődik össze: állami juttatások, alkalmi munkák, illetve rendszeres munkából származó jövedelem. Ebből a háromból adódik össze egy összeg, ami nagyon szegényes, de valamilyen módon lehet vele zsonglőrködni. Ennek a háromlábú széknek két lábát most kirántották. Egyszerűen azt veszik észre, hogy egyre szűkül a megélhetésük, és már gyakorlatilag nincs miből élniük. És valamit csinálniuk kell.”

A gazdasági ellehetetlenülés mellett döntő szerepe volt a kivándorlás növekedésében a Jobbik bekerülésének a Parlamentbe, továbbá a cigányok elleni merényleteknek, és a több településen kialakult konfliktusoknak is. Sok család érezte fenyegetve magát, féltette az életét, és vélte úgy, hogy az az állam nem lép fel eléggé határozottan például a cigánygyilkosságok elkövetői után folyó nyomozás meggyorsítása érdekében.

Jelenleg közvetlen repülőjárat nem jár Budapest és Toronto között. Ugyan idén nyáron volt erről szó, azonban mégis letett róla a lépést fontolgató Air Italy légitársaság egyik leányvállalata. Május 29-én indult volna az első járatpár Toronto Hamilton repülőterére Budapestről, de ez a járat nem szállt fel, mivel az azt szervező kanadai utazási iroda megszüntette a működését. A charter járat hetente egy alkalommal közlekedett volna, elsődlegesen a külföldön élő magyarokat, a magyar rokonsággal rendelkező kanadai állampolgárokat és a turistákat jelölték meg célcsoportnak. Így azonban marad a megszokott indulás Bécsből, vagy a Budapest–Toronto, frankfurti átszállással.

Ott sem egyszerű az élet

B. József is egyike azoknak, akik a vízumkényszer eltörlése után érkeztek szerencsét próbálni a tengerentúlra. A Magyarországon tűzoltóként dolgozó fiatalember nagyon jól érzi magát Torontóban, mert ahogy fogalmazott, nem számít, ki honnan jött, és milyen a bőre színe. Az idehaza szociális munkás diplomával rendelkező roma egyedül az időjárásra panaszkodik. A barátnőjével Torontóban él, 900 dollárért bérelnek egy kétszobás, nappalis családi házat. A menedékkérelmet két éve adták be, azonban határozat mind a mai napig nem született az ügyükben.

Véleménye szerint változatlanul nem ment el a romák kedve a kiutazástól: „Nem tudok arról, hogy megtorpant volna a kiutazás, úgy tudom, rengetegen jönnek. De talán annyi lehet, hogy aki akart, már kijött az elmúlt években, ezért tűnhet úgy, hogy kevesebben indulnak. Nagyon jól érezzük magunkat itt. Minden más itt, nem számít, ki vagy, honnan jöttél és milyen a bőröd színe…”

Véleménye szerint a szociális ellátások összege nem annyira magas, mint ahogyan azt a magyar médiában hallani. „Éppen csak ki lehet belőle jönni. Ha már valaki például cigizik, arra kevés a segély. Kanada ugyanakkor azért jó, mert itt nincs diszkrimináció. Aki akar, itt tud dolgozni. De csak akkor, ha beszéli a nyelvet, anélkül szinte lehetetlen.”

Továbbra is mennek a családok

Az elszántságra szükség is van, hiszen a megkérdezettek mindegyike azt vallja: ott sincs kolbászból a kerítés. Akik most elindulnak, már tisztában vannak azzal, milyen kockázatot vállalnak. Balog János, az Országos Roma Önkormányzat egyik képviselője számos alkalommal volt szemtanúja, hogy a családok minimális pénzzel vágnak a nagyvilágnak. „Régebben még próbáltam lebeszélni őket, de ma már nem is próbálom. Menjenek, ha úgy vélik, ott jobb soruk lesz” – válaszolta a kérdésre, hogy megpróbálta-e lebeszélni a kiutazókat.

Októberben ismét 28 család, vagyis hozzávetőleg kétszáz ember készül indulni Sajóhídvégről és környékéről. Egyszerre akarnak menni, nem marad senki sem itthon a családból – így tudja Balog János.

A Kanadai Migrációs és Menekültügyi Bizottság nemrégiben megkereste az egyik magyarországi roma civil szervezetet. A bizottság, mely a küldő országok helyzetéről készít jelentéseket, a névtelenséget kérő civilszervezettől kért segítséget azon kérdések megválaszolásához, melyek a rendőrök előítéletességére vonatkoznak, a politikai pártok hozzáállására a roma kérdéshez, valamint a roma gyermekek oktatási és családon belüli helyzetére. A jelentés még nem készült el, közben azonban erősödnek a mendemondák, hogy ismét bevezetik a vízumkényszert.

A napokban megjelent Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia talán lehetőséget kínál a romáknak, hogy a jövőjüket idehaza tervezzék meg. A 120 oldalas dokumentum azonban nem tartalmaz konkrétumokat arra vonatkozóan, hogy az állam mekkora összeget tud fordítani a telepfelszámolásra, vagy hogyan kívánja megoldani – a közfoglalkoztatáson kívül – a cigányok munkába állítását. Márpedig nyilván ezek azok a legfontosabb problémák, amelyek miatt a legtöbben útnak indulnak, hogy Kanadában próbáljanak szerencsét.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink