KomolyanVideók

Szemétálmok

2011. november 11. | Balog Zsolt

Az elmúlt héten a Ferencvárosban lomtalanítás volt. Ebben még nincs semmi különleges, a lomok ugyanúgy megtöltötték az utcákat, nehezítve a járókelők közlekedését, és megmutatták a város elrejtett, csúf életét. De egy rendhagyó kezdeményezéssel felbolydult a kerületi lomisok, a tanodás fiatalok és környékbeli lakosok élete. Három napon keresztül kis mozgó csoportok járták a kerületet, átkutatni a lomhalmokat, majd a megtalált kincseket a Semmelweis Egyetemmel szemközti térre cipelték, s elkezdték egybeszerkeszteni őket, hogy a végén egy hajó elkészültét ünnepeljék. Szemétből hajót, amit utcakölykök építenek fel? Nem tűnt igazán teljesíthető vállalásnak. S mit szólnak majd a környékbeliek, akiknek el kell fogadni a szeméthalmazokat meg a vele járó kellemetlenségeket?

Az egyik szomszéd, aki a közelben lakott, kifejezetten támogatta a kezdeményezést, és adott áramot is, így jó hangulatban, zene mellett a folyt a munka késő estig. Felnőtt és gyermek, cigány, magyar és arab, kerületi és azon túli együtt épített, csinosítgatott, dolgozott.

„Szokták mondani, hogy két sziget között hidat kell építeni, hogy elérjük egymást. Mi úgy látjuk, akkora a tenger, hogy hajó kell, hogy eljussunk egymáshoz. Úgyhogy kijött ide húsz önkéntes ingyen, hogy bevonja az embereket, és együtt építsen, szórakozzon, játsszon három napig” – mondja Balogh Rodrigó, az esemény megvalósítója. Terveik szerint a megmozdulásra minden kerületben sor kerülhetne a lomtalanításra kijelölt napokon, hogy ezzel hívják fel a figyelmet erre kevésre becsült tevékenységre. A lomizást a főváros szeretné megszüntetni annak ellenére, hogy sok család számára ez az legfőbb, néha egyetlen jövedelemforrás. Ilyenkor főként vasat, rezet, fát gyűjtenek. Vannak, akik az ott begyűjtött bútorokat és egyéb használati tárgyakat adják tovább a bolhapiacon. A szervezők javaslata szerint hatékonyabb lenne az erővel való megszüntetés helyett, ha emberibb körülményeket és rugalmas szabályozást szorgalmaznának a döntéshozók. Ezzel fenntartható lenne a lomtalanítás, ami sokaknak a megélhetést jelenti mind a mai napig.

Tevékenykedett ott egy médiacsoport is, ők a Szemétálmok Projekt részeként alakultak meg. Ők folyamatosan interjúkat és riportokat készítettek azokkal, akik részt vettek a nagyszabású építkezésben és azokkal, akik csak külső szemlélői voltak az eseménynek, vagyis a kerületi lakosokkal. „Talán csak egy ember volt, aki nem állt meg, és nem válaszolt szívesen a kérdéseinkre. Nagyon izgultunk, hogyan szólítsuk meg őket, de a végére nem csak egyetlen interjú lett belőle. Tök jókat beszélgettünk, megismertünk olyan embereket, akikkel egyébként soha nem mertünk volna beszélni. Orvost, óvó nénit, mérnököt, tanulót. Nagyon élveztük – meséli a lelkes tizenéves, Dorina, akiről az anyukája fűzte hozzá, hogy nemrég még súlyos pánikbeteg volt, és számára óriási dolog látni, hogy egy ilyen helyzetben most megfelel a lánya…

Körbenézek a téren kialakított kis asztaloknál folyó munkán, figyelem az önkénteseket, akik igyekeznek mindenkit bevonni a munkába. Nem láttam szomorú, gondterhelt vagy dühös embert, csak mosolygó és vidám arcokat. Szemét alapú kitűzők készülnek csakhamar, arany festékkel lefújt fülbevalók, hajódíszek, képek. Készül az ódon kincses ládikó is, amelyet maguk a lomisok ajándékoztak az építőknek. Ugyanis az építők végiglátogatták a lomhalmokat, megbeszélték céljaikat az ott „őrt ülő” gyűjtögetőkkel, akik örömmel segítettek nekik a „kincsek” keresésében, sőt volt, aki csatlakozott a hajóépítőkhöz.

Egy apát pillantok meg, a hajó oldalát festegeti a fiával, szép színes virágokat raknak fel a deszkára, értő mozdulatokkal. Nem a kerületben laknak, mondják, de hallottak a kezdeményezésről. Már az első nap annyira megragadta őket a hajóépítés szelleme, hogy mindhárom nap eljöttek építeni. „Csodálatos – mondja az apuka, és büszkén mutatja a munkájukat. – Minden kerületben ilyet kellene csinálni.”

Aki fázna, egy tea mellett felmelegedhet az egyébként szokatlanul meleg őszi napon, de szendvicset is kap minden munkás. A zsonglőrök mellett egy csapat fiatal bohóckodik. Szaladgálnak, guggolnak, majd hirtelen felállnak, és szaladni kezdenek. Mindenki harsányan nevet rajtuk.

– Mit csináltok ti itt? – érdeklődöm.
– Mi? Játszunk. Amit a legjobban szeretünk. Azért jó egy ilyen alkalom – osztja meg a tapasztalatait Jászberényi Gábor, a játékot vezető tanár –, mert mindenki újra gyerek lehet és játszhat. Szerintem addig vagyunk jól, amíg meg tudjuk őrizni ezt a képességünket.
Készül az álomhajó a szemétből. – Neked mi az álmod?
– Most az a legfőbb álmom, hogy elkészüljön ez a hajó, mindenki örüljön a nap végén, és jól megölelgessük egymást.
Örömmel jelenthetem, hogy Gábor álma estére teljesült, diadalmenettel, igazi dj-zenével. A téren összeverődött emberek felépítették a tízméteres hajót, ami ha nem is szeli át az óceánt, de ott a kilencedik kerületben, biztosan összekapcsolta az embereket, mindenféle megkülönböztetés nélkül.

szólj hozzá: Szemétálmok

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink