Bogdán Péter blogja

Fogyás szenvedés nélkül

2011. november 15. | Bogdán Péter

Hosszú évek alatt kiderítettem, hogy mi az a módszer, amellyel könnyedén, sport nélkül, minimális, még bőven elviselhető, egy-két órás éhezéssel, vagy akár éhezés nélkül is tíz kilókat lehet fogyni.

Hatvanöt kilót fogyott a Fekete Vonat énekesnője, Mohamed Fatima – közölte a napokban egy internetes bulvárlap. A hír szerint Fatimának nem sikerült a feleslegessé vált bőrt sporttal feszessé tenni, ezért egy ötórás plasztikai műtét során felvarrták a mellét, implantátumot kapott, és eltávolították a problémát okozó bőrt is.

Egyre gyakoribbak az ilyen történetek, amelyek ehhez hasonló nagy fogyásokról és az azokat követő plasztikai beavatkozásokról szólnak, ez a sztori azonban hátborzongató fordulatot vett. Fatimának ugyanis korábban volt egy olyan műtéte, amikor nem sikerült az altatás, és hallotta, hogy mit beszélnek az orvosok, meg érezte, amint a kés átvágja a bőrét. Szerencsére menet közben mégis elaludt, de amikor magához tért, és számon kérte az orvosokon, hogy mi történt, azt mondták neki, hogy ez lehetetlen. Szerintem Fatima igazat beszélt. Egy gyermekkori balesetem során én is jártam úgy, hogy rosszul érzéstelenítettek, és a műtét utolsó tíz percében tisztán éreztem, ahogy a tű és a cérna belemar a bőrömbe, a húsomba.

Ezek a szörnyű történetek megriasztanak. Különösen azért, mert én is súlyfelesleggel küszködöm, és szeretnék valamit tenni ellene. Hosszú évek alatt kiderítettem, hogy mi az a módszer, amellyel könnyedén, sport nélkül, minimális, még bőven elviselhető, egy-két órás éhezéssel, vagy akár éhezés nélkül is tíz kilókat lehet fogyni. Először akkor lett elegem a súlyomból, amikor 127 kiló voltam. Hogy pontosak legyünk, nem fértem bele a nadrágomba, az ingembe és a tükörbe. Ekkor addig fogyókúráztam, amíg 53-at le nem adtam. A követő tíz évben 93-at híztam vissza, és 2007-re még több, 167 kiló (!) lettem. Nem is voltam a tudatában annak, hogy mit jelent az ilyen nagy tömeg. Ha a szintén súlyproblémákkal küzdő barátom akkoriban nem állít rá a Teleki téri piacon a mázsára, tovább híztam volna, de így – szerencsére – megijedtem. Ijedtemben 13 hónap alatt lefogytam 72 kilót, 2008-ban már csak 95 voltam.

Aztán jött az értelmiségi lét, vagyis a sok ülőmunka. Félig-meddig meg is nősültem. Aki már próbálta, tudja, hogy a páros élet ritkán sorvaszt el. Négy év alatt én is visszaszedtem 30 kilót, majd még 15-öt. Igazából mégsem lehet eredménytelennek mondani a 2007-es fogyókúrát, mert jelen pillanatban is mínusz 50 kilónál tartok. Már odáig jutottam, hogy a közeljövőben pár hónap alatt könnyedén lemegyek 80 kilóra, és a következő harminc évben nem mozdulok el onnan. Ez lesz életem legnagyobb vállalkozása. Isten a megmondhatója, amikor 167 voltam, naponta 10 kilót töltöttem magamba, hogy jól érezzem magam.

Azt hiszem, hogy ennyi jojózás (így hívják a hízás-fogyás hullámzását) után tényleg ismerem a fogyás titkát. A módszer egyszerű. Le kell mondani a kenyérről, kifliről, zsömléről, az édességről (cukorról, csokiról, süteményről), valamint az üdítőkről, különösen az édes szénsavasokról. Abba kell hagyni a nassolást, mert az észrevétlenül pakol fel kilókat a derekamra, combomra. Ezeken kívül (majdnem) mindent meg lehet enni – na persze nem a korábbi mennyiségekben. Hurkát, kolbászt, parizert, szalámit csak roppant óvatosan, zöldséglevest, palóclevest, körtét, almát viszont dögivel. Eszem paprikás krumplit, lecsós tésztát, chilis babot (hogy el ne felejtsem az ízüket, meg azért, mert szeretek játszani a veszéllyel…), paradicsomot, paprikát, uborkát, céklát. Nem kell lemondani a meggyes, epres, barackos joghurtról sem. Rengeteg ásvány- és szódavizet iszom, naponta többször kávézom. És kizárólag hetente egyszer, hétvégén kapok be egy (na, olykor két) szelet süteményt, egy picike csokit.

A lényeg, hogy kell egy mérleg meg egy napló. És kell, hogy az embernek sok munkája, vagy valamilyen más elfoglaltsága legyen, ami leköti órákra, hogy unalmában ne zabáljon. Minden reggel tízkor lemérem magam, és az adatot rögzítem a naplóban. Már az is eredménynek számít, ha 10 dekát fogyok, sőt az is, ha nem nő a súlyom, mert úgy nem nő, hogy előző nap kétszer is ettem. Fél tizenkettő körül aztán eszem, de nem tömöm meg magam, csak annyit veszek magamhoz, hogy a gyomrom ne fájjon, és ne is dagadozzon a sok kajától. A lényeg, hogy a komfortérzetem biztosítva legyen.

Utána elmegyek tanítani, vagy leülök írni. Napközben megiszom egy-két kávét, meg néhány pohár vizet. Persze, este 7-8-ig megéhezem. Jöhet a paprikás krumpli, a lecsós tészta, a chilis bab (ugye figyeltek: nem sokat ám!), paradicsom, paprika, uborka, cékla. De mielőtt nekiülnék a vacsorának, súlyellenőrzést tartok. Ha mondjuk a reggelhez képest már eltűnt az ebéd, akkor nagyobb mennyiséget ehetek másodjára. Szinte bármit, a fent felsorolt kivételektől eltekintve. Ha viszont 60-70 deka súlytöbblet jött össze estére, akkor két óriási almát eszem, vagy sajtot paradicsommal, ami pillanatok alatt eltelít, és jól érzem magam másnap délig.

Előfordul olyan, hogy délben olyan nagy adag levest eszem, zöldséggel, hússal és almával, hogy estére nem leszek éhes. Márpedig, ha az ember nem éhes, akkor ne is egyen megszokásból. Igaz, ez eddig csak egyszer történt meg velem, estére ugyanis mindig megjön az étvágyam. Persze, az is nagyon fontos, hogy az ember nem tud otthon lenni mindig reggel tízkor, mert mondjuk dolgozni jár. (Van ilyen, szerencsére.) Ilyenkor reggel kell mérni magunkat, és bár hajnali ötig nem fogyhatunk annyit, mint délelőtt tízre, ezt az adatot rögzítjük. És betartjuk a dél körüli evést, viszünk magunkkal almát, körtét, bármit, amivel ebédidőben jól tudunk lakni, akár az utcán vagy a buszon is. A lényeg az, hogy az esti evést mindig a reggeli adathoz igazítsuk.

2007-ben úgy fogytam 72 kilót, hogy éheztem 13 hónapon keresztül, mert naponta csak egy 250 kalóriás salátát ettem, és egy fél liter szénsavas üdítőt ittam. A rengeteg koplalás mellett, heti negyven kilométert kellett sétálnom. Most nem sportolok, nincsen rá időm, meg is vénültem. Nincs erőm éhezni, de szerencsére az esetek kilencvennyolc százalékában erre nincs is szükség. Maximum annyit vállalok be, hogy ha éhes vagyok már délután hatkor, a hét órát akkor is megvárom. És nem esek neki a hűtőnek, mielőtt a mérlegre állnék.

Havi 20 kilót is képes vagyok fogyni, ha akarok, de az azt jelenti, hogy napokon át éhezem, és utána egy hónap alatt mindent grammot visszahízok. Most 22 nap alatt 11 kiló 20 dekát fogytam, tehát nem lesz meg a havi 20 kiló. De nem baj, ez a fogyás legalább tartós lesz, mert tudatosan törekszem arra, hogy ne éhezzek. Sokáig azt mondogattam, hogy azért nem merem letenni a cigarettát, mert félek, hogy meghízom. Aztán egy őszinteségi rohamomban bevallottam magamnak, több mint tíz éven át dohányoztam, és mégis elértem a 167 kilót. Vagyis ne áltassuk magunkat: a bagózástól nem fogy le az ember, nyugodtan le lehet tenni. További bizonyíték erre, hogy már 47 napja nem gyújtottam rá, amikor elkezdtem a fogyókúrát, és e jegyzet írásakor a 78. füstmentes napnál tartok.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink