Bogdán Péter blogja

Ki a nemzeti hős?

2011. november 19. | Bogdán Péter

Orbán Viktor gazdasági döntései racionálisabbak, merészebbek, mint a baloldaliaké, liberálisoké, ezért akár nemzeti hőst is csinálhatnánk belőle. Csak azért nem fogom ezt tenni, mert én a „demokrácia gyermeke” vagyok. Még mindig szabad államban szeretnék élni, és inkább vállalom az adósságot, mint a diktatúrát.

A 20. század végi rendszerváltáskor sokan tisztában voltak már azzal, hogy hatalmas adóssággal küszködik az ország. Akkoriban egyértelmű volt, hogy a szocialista típusú gazdasági berendezkedést át kell alakítani kapitalistává, mert a tartozását csak akkor tudja kifizetni Budapest, ha a törlesztés előtt beindul a pénztermelés. Az Antall-, majd a Horn-kormány privatizált mindent, amit lehetett, hogy ezzel is gyorsítsa a kapitalizmus érkezését, illetve, hogy betömködjék a költségvetési lyukakat, de ez nem igazán volt elegendő. Horn Gyula későn döbbent rá arra, hogy a társadalmat annál is jobban meg kell nyomorgatni, mint ahogyan azt Antall József tette a gazdasági szerkezetátalakítással. És miként az első szabad kormány belebukott az életszínvonal radikális csökkenésébe, úgy Horn Gyula miniszterelnöksége is ráment arra a Bokros-csomagra, ami lassan pályára állította a magyar gazdaságot.

Orbán Viktor az első kormányzása idején pontosan tudta, hogy folytatnia kell az utat a Bokros Lajos által kijelölt pályán, de a ciklusa közepén mégis eresztett a nadrágszíjon. Úgy gondolta, hogy nem elég a választások előtt egy évvel osztogatni. Biztosra akart menni, ezért két évvel korábban kezdte. Csak arra nem számított, hogy a népnek nem elég a pénz. Demokráciát is akart, ezért elzavarta őt. Meg hát azért is, mert Medgyessy Péter a nyugdíjkorrekciós ígéretével előre lefizetett több millió embert, aztán a kétszer száznapos programjával az ország többi társadalmi rétegét is. Ismert bankszakemberként csak arról nem beszélt Medgyessy, hogy tisztességtelen és gátlástalan volt a száznapos politika, mert úgy elszaladt tőle a költségvetés, hogy ma már az Orbán Viktorral közösen gyakorolt áldatlan tevékenységüknek köszönhetően terjed a fasizmus. Az a fasizmus, ami Gyöngyöspatán nyomorítja a romákat, Tatárszentgyörgyön pedig egy ötéves roma gyermeket ölt meg, hogy a többi áldozatról most ne beszéljünk.

Medgyessy Pétert pontosan azért buktatták meg Gyurcsány vezetésével, mert tudták, hogy mennyire rossz gazdaságpolitikát folytat, és azt várták, hogy az utód majd ráncba szed mindenkit. De a – ma talán börtön előtt álló – ex-miniszterelnök nem szedett ráncba senkit, mert tudta, hogy Orbán Viktor megint diktatúrával kísérletezik majd. Ezért úgy döntött, hogy hagyja az államadósságot tovább nőni, átveri az országot, és ha esetleg megint miniszterelnök lesz, akkor majd végre meghozza a fájdalmas döntéseket. Csakhogy egy olyan miniszterelnök ne akarjon az igazmondás bajnokaként feltűnni, aki előtte másfél évig hazudott. Méghozzá olyan nagyokat, hogy azzal megint Orbán Viktor karmaiba taszította a magyarságot, a romákat meg egy lehetséges népirtás közelébe. Jelenleg Gyurcsány Ferenc azon dolgozik, hogy a népet megmenekítse a diktatúrától, és ezt Orbán Viktor is tudja, ezért igyekszik minél előbb lecsukatni őt. A regnáló miniszterelnök pontosan tudja, hogy egy Gyurcsánnyal való miniszterelnök-jelölti vitában megbukna, hiszen Orbán Viktort még az a Medgyessy Péter is legyőzte, aki sokszor még beszélni sem tudott rendesen, hát akkor Gyurcsány Ferenc, akinek nem kell a szomszédba mennie szónoki képességért.

Az elmúlt húsz év arról szólt, hogy Orbán Viktor a kisebbségi komplexusai és nagy magyar identitása miatt nemzetvezető akart lenni, megerőszakolt egy országot, míg a baloldaliak, liberálisok igyekeztek ezt hárítani vagy semlegesíteni, persze sikertelenül. Közben az államadósság úgy az egekbe szökött, hogy már az unokáink is nyögik majd. Persze, ez csak minket zavar, miközben halálra dolgozzuk magunkat. A politikusok, akik húsz éve acsarkodnak egymásra, arra ügyeltek, hogy meggazdagodjanak, és hogy közülük csak kevesen kerüljenek börtönbe. Az MSZP holdudvara és Gyurcsány Ferenc a magyar demokrácia azon sírját igyekszik most betemetni, amit egyébként a Gyurcsány vezette MSZP az SZDSZ-szel és az Orbán Viktor vezette FIDESZ-szel megásott, csak az a probléma, hogy Orbán Viktor még most is rácsap az MSZP és holdudvara, illetve Gyurcsány Ferenc kezére.

Orbán Viktor eldöntötte, hogy ő fogja rendbe tenni a magyar gazdaságot, és talán tehet is érte valamit. Végre – húsz év után – akad egy miniszterelnök, aki hangosan ki meri mondani, hogy meg kell nyomorítani minden társadalmi réteget, ha ki akarjuk fizetni az államadósságot, és azt is tudja, hogy nem kellenek a banki kölcsönök. Csak az a probléma ezzel, hogy az őt hatalomba helyezőket és hatalomban tartókat viszont nem nyomorgatja, miközben azoknál több pénz van, mint nálunk, szegényeknél összesen. Igaz, a dúsgazdagokhoz nem is nyúlhat, mert azok fizetik a választási kampányokat, az agymosó reklámfilmjeiket.

Az országgyűlésben szélsőjobbosok és ál-liberálisok ülnek az ellenzék soraiban, meg olyan szocialisták, akikben annyi erő sincs, mint egy gombában. Közben persze siratják a magyar demokráciát, a szegényeket, de arról nem beszélnek, hogy ha ismét kormányra kerülnének, akkor nekik is ugyanazt kellene tenni, mint Orbán Viktornak. Legfeljebb azzal a különbséggel, hogy nekik a gazdagokat is meg kellene adóztatniuk. Mi pedig ismét azon tanakodhatunk, hogy a két rossz – a demokráciát féltő impotens baloldal, illetve az offenzív diktatúrát építő, de az adósságot csökkentő jobboldal – közül kit válasszunk.

Ki a nemzeti hős 2011-ben? Az a Gyurcsány Ferenc, és az az MSZP, amely kézzel-lábbal védi a magyar demokráciát, és közben átveri a lakosságot? Mert miközben sajnálják őket, nem beszélnek arról, hogy nekik is hasonló utat kellene bejárniuk, ha életet akarnának lehelni a magyar gazdaságba. Vagy az az Orbán Viktor, aki azt mondja, hogy ha belegebedtek, akkor is kifizetjük minden adósságotokat? Ti fogtok nyomorogni a gyermekeitek és az unokáitok helyett, és kétszer is gondoljátok meg, hogy tényleg el akartok-e zavarni megint. Mert Orbán Viktort nyilván nem érdekli, hogy a nép folyamatosan jólétet akar, ugyanúgy, mint a Kádár-rendszerben, és ehhez ugyanúgy hiteleket kellene felvenni, mint a szocializmus idején.

Orbán Viktor ennek a mentalitásnak megálljt parancsol, és azt mondja, hogy most már véget ért a jóléti államok kora, most már munkaalapú gazdaság kell, és inkább törleszt. Ha majd lázad a nép, akkor megregulázza. A lázadók vezetőit börtönbe zárja, és megteremti a maga autokratikus egyeduralmát. Mivel Vona Gábort sem tűri meg ellenfélként, esetleg odasóz a szélsőjobbnak is, és így életben maradhatnak a hazai cigányok. Cserébe viszont le kell mondanunk a demokráciáról. Hiszen mi más is lehet a konklúzió? Orbán Viktor választási jelszava szerint a tett az első, a szó a második. Azaz, hiába beszél a demokrácia tiszteletben tartásáról, arra nem kell odafigyelni, de arra igen, hogy a döntéseivel a jogállamot bontja le.

Orbán Viktor gazdasági céljai racionálisabbak, döntései merészebbek, mint a baloldaliaké, liberálisoké, ezért akár nemzeti hőst is csinálhatnánk belőle. Csak azért nem fogom ezt tenni, mert én a „demokrácia gyermeke” vagyok. Még mindig szabad államban szeretnék élni, és inkább vállalom az adósságot, mint a diktatúrát. Egy diktatúrában nincsen perspektíva, a demokráciában viszont van arra esély, hogy egyszer a baloldal is képes lesz bátor gazdasági lépéseket tenni, és a jogállamiság eszközeivel megálljt parancsolni – például a terjedő fasizmusnak.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink