Jegyzetfüzet

Hosszú az út

2011. november 20. | Forgács Marietta

Péntek este, valamivel 6 óra előtt, Jászai Mari tér. Érkezik a villamos. Felszállok, az üres helyek egyikére leülök. Elő az aktuális könyvet, messze még a végállomás.

Alig tudok elolvasni pár mondatot, érzem, szúrós tekintet szegeződik rám. Felpillantok – éppen az önmegvalósítás útján járnék a könyvben –, egy hölgy méreget. A nagy hideg ellenére a 30 körüli nőnek csak egy pulóverből, és egy melegítőből áll az öltözete, hosszú szőkésbarna haja nem csak szélfútta módon kócos. Rám meredő tekintete ijesztő, zavaros, szinte keresi a bajt.

A Nyugati megálló előtt még bőven akadt hely, mégis közel áll egy fiatal lányhoz. Gyorsan a könyvembe fordítom a fejem, nem olvasok, csak nézem a betűket.

Nyugati. Néhány ember le-, még több felszáll. Egy idős bácsi, néhány táska a kezében, mellém áll. Nem tudom eldönteni róla, hogy hajléktalan-e, vagy csak nem tartja fontosnak a higiéniát. Nagy, barna szövetkabátja lóg rajta, fején kalap, beesett arcán több napos a borosta. Valami azt súgja, ne álljak fel, ne adjam át a helyem. Önző vagyok: hosszú az út Lágymányosig, nehéz napom volt, és szeretnék elmerülni az önmegvalósulás könyv által ajánlott lehetőségébe.

A bácsi mellettem kapaszkodik, hirtelen mellette terem a kócos hajú furcsa nő is. Mögötte meg a segítője egy kapucnis, szakállas, furcsán imbolygó, fiatal srác személyében. Érzem, itt valami készülődik. Táskám az ölemben, gyors ellenőrzés: telefon, kulcsok, pénztárca. Rendben, minden megvan. Nagy sóhaj, de csak halkan, nehogy meghallja.

Inkább csak sejtem, hogy a nő kezével a kabátzsebem felé nyúl. Gyorsan zsebre dugom a kezeimet. Ne kotorásszon ott, ahol nincs helye.

Oktogon. A másik oldalon megürül mindkét hely, a bácsi leül. Vele szemben lehuppan a „segítő”, az imbolygó srác. A kócos is megfordul, a bácsi irányában talál állóhelyet. Úgy tűnik, rájött, nem én vagyok az embere.

– Ajándékot vett a családnak? – kezdi a beszélgetést a részeg srác.

– Igen, ajándék. Mert nekem van családom. Ne nyúljon a táskámhoz! Hallja? – a bácsi nincs ismerkedős kedvében.

A nő már a bácsi mellett áll.

– Jóvanna! Csak meg akartam nézni, mit vett az unokáknak!

– Maga ne nézegesse! Inkább menjen dolgozni!

A nő keze már a bácsi kabátjának zsebeinél matat. Az öreg bőszen kiabál, észre sem veszi, mi történik zsebtájékon.

Körülnézek. Senki nem látja, hogy mi történik itt? Mit csináljak? Bújjak bele a könyvbe? Vagy szóljak?

Király utca. Sokan szállnak fel. A kócos nő eltávolodik, talán más áldozatokat keres. Kezdek megnyugodni. Aggodalmam azonban visszatér a Blaha Lujza térnél.

A bácsi még tovább utazik, a vita éppen Rákosi és Kádár személye körül forog, mely hirtelen átcsap a bácsi nyugdíjának nagyságába. Kócos hajú ismét előkerül.

Lehet, hogy már van egy lopott pénztárca, vagy annak tartalma a zsebében? Az eddig szótlan nő váratlanul beszáll a vitába.

– Mit gizdáskodsz? – néz bele a bácsi arcába.

Vajon érti-e a bácsi a kérdést, de a nő keze már megint a kabát zsebe felé indul.

Mit csináljak? Hívjam a rendőrséget? Vagy én is legyek cinkos, akinek némaságával hagyja megvalósulni a lopást?

–El kéne menni dolgozni. Akkor nem állnának sorba ingyen kajáért – a bácsi sem hagyja magát.

–Ne mondd te meg nekem, mit tegyek! Le vagyok százalékolva. Te megélnél 30 ezer forintból? – vág vissza ingerülten a fiatal szakállas.

Körülöttük senki nem mer odanézni, az utasok mégis minden idegszálukkal figyelnek.

A bácsi kabátzsebében teljesen elmerül a nő keze. Úgy tűnik, célt ér, megvan, amit akartak.

Mester utca. A bácsi érzi, ennek nem lesz jó vége. Idegesen felugrik, és mielőtt az ajtók bezáródnának, maga mögött hagyja a párt. Hogy vajon pénztárcástul vagy anélkül tudott leszállni, nem tudom. Csak remélem, hogy a másik zsebében tartotta.

Megnyugodva merülnék végre könyvembe, de a műsor folytatódik.

– A bort ne hagyd ott! Hallod! B… meg! Gyere már! A bor! Nem érted? – a pár továbbra is diskurálni akar.

– Jóvanna. A k…a anyádat, mér nem veszed el tőlem a táskát?

– Az én anyámat te ne szidjad, mert itt hagylak! Hallod? Ez volt az utolsó, hogy így beszéltél velem!

Boráros tér. Az ajtók kinyílnak.

– Gyere már!

– Itt szállunk le?

Elhalkulnak a hangok. Szinte hallom, ahogy egyszerre szakad fel a többi utasból a megkönnyebbült sóhaj.

Petőfi híd, budai hídfő. Próbáljunk meg a könyvre koncentrálni. Önmegvalósítás. Ez csak úgy megy, ha magunkra figyelünk. A belső hangokra.

Szerémi sor. Elgondolkodom a könyvben leírtakról. Akkor nem is fontos, hogy mi történik körülöttünk? Ne foglalkozzunk azzal, hogy mellettünk éppen lopnak? A könyv tanácsa nem segít, a saját kérdésemre nem tudok választ adni.

Újbuda, végállomás.

Hamar megtanultam a szabályokat. A fővárosi túléléshez ezeket feltétlenül be kell tartani. Első: a pénztárcát, lakáskulcsot és a telefont ne egy helyen tartsam. Második: kabátzsebbe tenni semmit sem szabad, legfeljebb a használt zsebkendőt. Ha valaki mégis odanyúl, úgy kell neki. És a harmadik, szintén nem elfelejtendő szabály: ismeretlenek vitájába ostobaság beleavatkozni. Békítse őket inkább rendőr, s feszültségüket töltsék ki egymáson, de én ne részesüljek haragjukból.

További cikkek a rovatból
Szükségterületen szolgálni – Orsós János
Orsós János tanító, polgárjogi aktivista, integrációs szakértő, jogvédő, a SZEMA (Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt) elnökségi tagja, de ezeknél a titulusoknál sokkal több. Olyan ember, aki mindent megtesz, hogy másokon segítsen, hogy másoknak jobb legyen. Ő is rengeteg segítséget kapott, amíg eljutott oda, hogy ő segíthet másokon. Küzdelmes élete fontosabb állomásainak jártunk utána.
Egy világhírű művész a Blaha aluljáróban
Néhány éve Joshua Bell, korunk egyik legnagyobb hegedűművésze merő kíváncsiságból lement egy washingtoni aluljáróba, és játszani kezdett. Érdekelte, mit szólnak a járókelők ahhoz a hegedűjátékhoz, melyért rendszeresen milliók fizetik ki a méregdrága jegyet a világ legnagyobb koncerttermeiben. A végeredményt tekintve Joshua nem volt túlzottan elégedett a fogadtatásával. Nem úgy, mint a mi Kelemen Barnabásunk, a Blaha Lujza téren.
Zenét komponálni felsőfokon – Pertis Jenőre emlékezve
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok.
Munkaélmények az Unió központjában Munkaélmények az Unió központjában
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.
Világszínvonalú modern improvizációk | Kathy Horváth Lajos
Magyarország egyik legismertebb, modern stílust képviselő komolyzenésze Kathy Horváth Lajos. Már számos fellépésével bizonyította kimagasló és elsöprő erejű tehetségét, vitathatatlan improvizációs képességeit. Elismerései is számosak, legutóbb a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé. Ezért is gondoltuk, hogy alaposabban bemutatjuk a zeneszerző és hegedűművész pályáját.
Egy ikonra emlékezve – Cziffra György
Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy ki a legnagyobb magyar zongorista a huszadik században, tízből alighanem nyolcan azonnal rávágnák Cziffra György nevét.
Szemléletformáló értékek a Docuartban
A közelmúltban tartották az immár hagyományos Romakép Műhely Workshopot a DocuArt moziban. A rendezvény kicsi, barátságos és meghitt teremben zajlott, így könnyebben, és nyitottabban is lehet vitatkozni, beszélgetni a vetítés után. Az esten Szomjas György 1969-ben készült, Tündérszép lány című munkáját vetítették. A kísérleti filmben többek között Földes László Hobo és Baksa Sós János – a mai napig nagyhatású Kex Együttes frontembere – szerepelt.
Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk Tehetség a kortárs irodalomból – Ayhan Gökhannal beszélgettünk
Ayhan Gökhan kedves és szerény jelenség, még előttem is visszafogottan beszél mindarról, amit elért, pedig gyerekkori barátok vagyunk. Végigkísértük, sokszor segítettük egymást életünk különböző szakaszaiban, és baráti elfogultsággal állíthatom, hogy nagyon szép pályát futott be. Már gyermekkorában vonzotta az irodalom.
Egy prímáspéldakép – Czinka Panna
Czinka Panna az egyik legismertebb cigányzenész, sőt az első cigányprímás Magyarországon. A tizennyolcadik században élt lányról rengeteg történet járta. Több magyar írót megihletett, Jókai Mór is beleszőtte alakját egy regényébe. Annak jártunk utána, mennyi igaz a körülötte kialakult legendákból.
Halottkultusz a romáknál
A roma halottkultuszról többféle hiedelem kering. Ezek nagy részében sok a félreértett információ. Annak jártunk most utána, pontosan mik is a jellemzői a roma temetéseknek, a halottra való megemlékezésnek.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink