Beszélgessünk

Roma vezetők és cégvezetők találkozása

2011. november 24. | kutivili

A magyarországi cigányság helyzetének megoldásával kapcsolatban sokan gondolják, hogy az olyan komplex probléma, amelyen az állam nem, vagy csak generációk múlva tud javítani. De talán vannak alternatívák a megoldásra, például meg kellene találni azokat a személyeket, cégeket, vállalatokat, akik és amelyek változtatni akarnak ezen a helyzeten, és a lehetőségeik is megvannak erre. Úttörő szerepet vállalt ebben a folyamatban a Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) és a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK). Az általuk szervezett pódiumbeszélgetésen lehetőséget teremtettek arra, hogy vezető roma személyek és a gazdaság vezető képviselői együtt vitassák meg a témát, és kigondolják, hogyan lehetne a legegyszerűbben eredményeket elérni.

 A fórum díszvendége a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, Balog Zoltán lett volna, de ő nem tudott eljönni, ezért helyette az államtitkárság szakmai koordinátorát küldték, valamint Köpeczi Bócz Tamást, a Türr István Képző és Kutató Intézet főigazgatóját. A szakember többször is hangsúlyozta, hogy a cigánysággal kapcsolatos probléma akkor tekinthető megoldottnak, ha már semmilyen kormányzati beavatkozásra nem lesz szükség. Jó kezdeményezésnek nevezte például ezt a tanácskozást, ahol a munkaadó és a munkát kereső egymásra találhat. Véleménye szerint a fejlődés legnagyobb akadálya a mobilitás hiánya, és hogy a romák jó része nem tud írni, olvasni. Az előrelépéshez karriertervet kell készíteni, amiben szerepel a mobilitás megoldása, az oktatás, a munkahelyszerzés, később pedig a folyamatos segítség és mentorálás annak érdekében, hogy a segítség valóban hosszú távú legyen. Ezeket a teendőket foglalja magába a társadalmi felzárkóztatási terv.

A felszólalás után a Cserháti Független Roma Hírügynökség következett: bemutatták „A nagy elbeszélgetés” című filmjüket, amelyben kistelepüléseken élő romák beszéltek a helyzetükről. Borzasztónak és lehetetlennek tartják az életüket, és kifejtik, hogy ők hogyan oldanák meg a problémáikat: hiteles civil romákat kell beültetni a parlamentbe.

A filmbemutató utáni pódiumbeszélgetést Zsigó Jenő szociológus azzal kezdte, hogy kilátástalannak látja a helyzetet, amely ráadásul gyorsan romlik, és véleménye szerint ezt csak egy Marshall-terv (a II. világháború utáni nemzetközi segélyprogram) méretű, állandó támogatással lehetne megoldani. Vagy pedig a magyar kormány – az uniós tagállamok foglalkoztatási adatai ismeretében – kérje, hogy minden ország annyi cigány munkavállalót fogadjon be, amennyit csak tud.

Izsák Rita, a Tom Lantos Intézet igazgatója elmondta, hogy már hat éve dolgozik külföldi szervezetekben, és úgy látja, hogy a roma stratégia eredményessége a demokrácia legfontosabb mérőeszköze lehet. A probléma ott van, hogy még a jól működő programok eredményét is csak generációk múlva lehet érzékelni. Szerinte is jó, ha egy ilyen tanácskozáson találkoznak a munkaadók és a munkavállalók, mert ha ők egymásra találnak, és együtt tudnak működni, akkor a kedvező folyamatok felgyorsulhatnak.

Bársony Katalin, a Romédia Alapítvány ügyvezető igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a romák többségének, még ha képzettebb is, nincs reális képe a munkaerőpiacról. Látni kellene, hogy a fiataloknak mit érdemes tanulniuk, melyek a hiányszakmák. Az együttműködő cégek is segíthetnének az ismeretterjesztésben, a munkanélküliek tájékoztatásában. Ebben természetesen a legnagyobb szerep a roma médiára hárul. Feltéve, hogy van ilyen…

A kormánynak védőernyő szerepe lenne e kérdés megoldásában, de sajnos, már rég nem arról beszélnek, hogy a cigányságnak segíteni kellene – állította Felcsuti Péter, a Magyar Bankszövetség korábbi elnöke. Ezzel Bársony Katalin is mélyen egyetértett, hozzáfűzve, hogy a cigánykérdés biztonságpolitikai kérdéssé silányult. Felcsuti Péter pozitív dolgokról is beszélt, miszerint tud olyan építőipari vállalkozókról, akik felajánlották roma vezetőknek, hogy állást adnak munkanélküli romák számára. Úgy véli a bankszakember, hogy ha ez kicsiben működött, akkor nagyban is működnie kellene.

Paál Péter, a Hewlett-Packard Magyarország Kft. vezérigazgatója szerint túl sokan beszélnek a kilátástalan, lehetetlen helyzetről, miközben a lényeg az, hogy a lehetőségeihez mérten mindenki adjon bele annyit a közösbe, amennyit csak tud. Így lehet csak kimozdulni a jelenlegi helyzetből. Az ő cége például pályázatokat ír ki fiatal romák számára, és megpróbálják felvázolni, hogy a tanulással meddig lehet eljutni. Szemléletváltásra van szükség, arra, hogy minél több roma gyakornokot fogadjanak be a munkahelyekre, és akár a felsővezetők mellé is jelhelyezhetnének roma pályakezdőket.

Vidor Győző, a Xella Magyarország Építőanyag-ipari Kft. ügyvezetője már toborzott roma munkaerőt, és azt tapasztalta, hogy a nem romák nem szívesen dolgoznak együtt velük. Azt találta ki, hogy közös munkával bízza meg őket, amivel sikerült tompítani a feszültséget, és az eredmény is megfelelő volt. Jó lenne, ha ezt máshol is kipróbálnák, ugyanakkor Vidor Győző hangsúlyozta, hogy ezt a problémát először a családok szintjén kell kezelni. Azt tapasztalta, hogy a kistelepüléseken sok olyan roma család él, amelynek tagjait nem motiválja a munka, így először náluk kellene eredményt elérni. Nagy Andrea, a Magyar Telekom HR Kompetencia Központjának igazgatója is követendő példáról számolhatott be, hiszen náluk, mint mondta, jó néhány roma dolgozik. A későbbiekben szívesen részt vennének a roma munkaerőt toborzó programokban, gyakornoki munkakörök felkínálásában, akár vezető pozíciót betöltő személyek mellé is. Zsigó Jenő egyenesen megmentőnek nevezte azt a hozzáállást, amit a felszólaló vállalatvezetők tanúsítanak. „Ha többen, sokkal többen tennének így, akkor az megmentést jelentene a magyarországi cigányság számára, és így nem kellene generációkon keresztül a megoldásra várni” – mondta a szociológus.

A beszélgetés vége felé Paál Péter, a Hewlett-Packard vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy szinte egyáltalán nem érdeklődik a média a tervezett programjaik iránt. „Felhívom a médiumok figyelmét, csatlakozzanak minél többen, hogy ezt az egészet egyre nagyobb volumenben tudjuk sikeresen csinálni, mert ebben a médiának is nagy szerepe van.” A szervezők szeretnék folytatni a most megkezdett párbeszédet, mi pedig megígérhetjük, hogy beszámolunk az újabb fejleményekről is.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink