Aki reformer, az nyer

Virág Ilona

Legalább is hosszú távon. Vannak emberek, akik hajlandók a dolgok nehezebbik végét megfogni, és kitartóan küzdeni olyan nemes ügyekért, amelyeket a legtöbben kivihetetlennek és nem kifizetődőnek találnak. Felkaptam a fejem, amikor Virág Ilona egyik tervéről hallottam, egy jövőbeni programsorozatról, mely az indiai és cigány kultúrák megismeréséről, közös vonásairól és egyediségéről szólna. És mindezt a két kultúra legkiemelkedőbb előadói ismertetnék meg. Sokat hallottam később arról is, hogy Ilona rengeteget tett, tesz, és a jövőben is szándékozik tenni a cigányság szebb jövőjéért. Rögös úton halad, mégsem hagyja el. Ismerjük meg őt, és mindazt, amit tesz.

sosinet.hu: Ilonka, te folyamatosan olyan ügyekkel foglalkozol idődet és az energiádat nem kímélve, amelyek a hátrányos helyzetű cigányok és nem cigányok felzárkózásának elősegítésével, a cigány kultúra bemutatásával és támogatásával, tehetséggondozással kapcsolatosak. Hallottam, hogy sok az elutasítás, nem mindenki együttműködő, aki megtehetné, és meg is kellene tennie. Hogyan tudsz rendíthetetlenül ezeken az ügyeken dolgozni. Egyáltalán, hogyan csöppentél bele?

Ilona: Éppen a tanulmányaim kellős közepén voltam, de úgy alakult, hogy várandós lettem az első gyermekemmel. Nem sokkal ezután viszont a házasságom megromlott, elváltunk, a szüleimhez költöztem Pilismarótra. Kemény időszak volt ez, onnan is el kellett jönnöm. Eközben megismerkedtem a párommal, vele együtt neveljük azóta is a gyermekeinket. Albérletet senki nem adott ki nekünk a származásunk miatt, így kényszerből az ottani cigánytelepre költöztünk. És lassacskán elkezdtük építgetni a házunkat.
Kemény időszak volt ez, ugyanis onnan is el kellett jönnöm. Eközben megismerkedtem a párommal, akivel azóta is együtt neveljük a gyermekeinket. Albérletet senki nem adott ki nekünk a származásunk miatt, így kényszerből az ottani cigánytelepre kellett költöznünk. És lassacskán elkezdtük építgetni a házunkat. Persze folytattam a tanulást szociális asszisztens szakon, de már levelezőn. Sokaknak tudomására jutott, hogy szociális tanulmányokat végeztem, így egyre többen kerestek fel a telepről, és kértek tanácsot, segítséget különböző ügyintézésekhez. 2002-ben megválasztottak a Roma Vállalkozók Egyesülete elnökének. Ennek a fő profilja, hogy a roma vállalkozók – külső forrásokat bevonva –általános és középiskolai tanulók részére szervezett képzéseket, foglalkozásokat támogatnak. Ezek helyszíne a maróti Művelődési Ház volt, de ha éppen nem volt megoldható, hogy ott tartsuk a foglalkozást, akkor az otthonomba jöttek a gyerekek. Egyenként vagy csoportosan korrepetáltam őket a tárgyakból, amelyekből le voltak maradva, utána pedig társasjátékoztunk, rengeteget beszélgettünk. Így iskola után nem csavargással töltötték az idejüket. Nagy örömöt szerzett, amikor láttam, hogy egy idő után egymást és a környezetüket is motiválták. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezek a törekvések igazán értékállóak, és ezt a fajta munkát küldetésnek tekintem. Később, 2006-ban megalapítottuk a kisebbségi önkormányzatunkat, és megválasztottak elnöknek. Jó néhány komplex tervet álmodtam meg, melyeket sikerült megvalósítani – némelyik jelenleg is tart. Szerettem volna – a Munkaügyi Hivatallal együttműködve – minél több hátrányos helyzetű embert munkalehetőséghez segíteni, képzéseket szervezni azoknak, akik félbehagyták iskoláikat, otthonhoz segíteni az otthon nélkülieket.

sosinet.hu: De nem maradtál csak Pilismaróton…

Ilona: Miközben ezeket a terveket kidolgoztuk, majd szerveztük, az esztergomi CKÖ is felkért, hogy dolgozzak náluk. Itt többnyire a város rehabilitációs programjának adminisztrációs feladataiban segédkeztem, és foglalkoztam az önkormányzathoz érkező ügyfelekkel.

sosinet.hu: Az általad szervezett fesztiválok kapcsán ismertem meg a nevedet.

Ilona: Akkor most menjünk vissza 2006-ra. Abban az évben, december 9-én szerveztük meg először a Kisebbségek Fesztiválját. Az ország különböző részeiről jöttek el hozzánk kisebbségi népcsoportok, hogy bemutassák kultúrájukat. Húsz fellépő csoportunk volt. A fesztivál célja a tolerancia és az egymás iránti tisztelet elmélyítése volt. A kezdeményezés sikere nem maradt el. 2007 nagyon sűrű, és nem kevésbé eredményes év volt, persze nem csak a fesztiválok miatt. Gyermekcsoportunkkal részt vettünk a megyei szintű Ki mit tud-on, ahonnan a gyermekek csupa első és második helyezéssel tértek haza. Közben sikerült társadalmi munkát szervezni a zöldterületeink karbantartására. Jó volt látni, hogy mindenki örömmel csinálta. Sikerült jó néhány személyt képzettséghez és munkához juttatni. Ezen kívül különböző kulturális rendezvényeket szerveztünk, valamint sok-sok adományhoz juttattunk rászorulókat. Év vége felé ruhaadományokat osztottunk szét, a gyermekeknek pedig mikuláscsomagokat.

sosinet.hu: Ebben az évben is van gyűjtés?

Ilona: Igen, idén is szerveztem gyűjtést hátrányos helyzetű gyerekek számára, ez karácsonyig folyamatosan megy. Önkéntes civilek vesznek részt benne. Nagyon jó lenne, ha évről évre egyre többen csatlakoznának hozzá, és ezáltal több embernek szerezhetnénk szép pillanatokat.

sosinet.hu: Akik szeretnének csatlakozni, honnan tudhatnak meg részleteket?

Ilona: Az érdeklődő személyek megtalálnak az ilona701121@freemail.hu email-címen, valamint a +36-30-313-9177 mobilszámon. Örömmel venném, bárki keresne meg.

sosinet.hu: Jelenleg milyen programon dolgozol, és mik a terveid az indiai és cigány kultúrák témájú rendezvénnyel kapcsolatban?

Ilona: Sokat dolgozom az Indiai és cigány kultúrák, vagyis a Tolerancia napja nevű rendezvény szervezésén. Sajnos sok akadályt gördítenek elém, de remélem, ennek ellenére eredményes lesz. Szeretném, ha igazán komoly színvonalú program, sőt programsorozat lenne, olyan kiválóságokkal, mint Mága Zoltán, a Budapest Bár, Kökény Attila, Molnár Ferenc Caramel, és ugyanilyen remek előadókra számítok indiai részről.
Jelenleg egy komplex telep-felszámolási program keretén belül öt család kerülhet szebb és új környezetbe. Sokkal több embernek szerettem volna segíteni, de sajnos nagyon szűk a keret. Meg kell becsülni azt is, ha lépésről lépésre tudunk haladni. Ennek kapcsán szeretném megköszönni Dominek Ferenc közgazdász munkáját. Nagyon sokat segít nekem, ebben és egyéb más programokban is. A támogatottak várhatóan december 15-re beköltözhetnek, és a karácsonyt új otthonukban várhatják. Sokszor belegondolok abba, hogy mennyi mindenen kellett keresztülmennem ahhoz, hogy ezek a fiatal családok új élethelyzetbe kerüljenek. Sokszor éjt nappallá téve dolgozom ezeken a programokon. De amikor a hétéves kisgyerek lerajzolta, hogy milyennek képzeli el a szobáját, és odaírta mellé: „Köszönöm, Ilonka néni” – akkor azt éreztem, hogy kamatostul kaptam vissza a befektetett energiát. Ezek a pillanatok jelentik a motivációt, hogy rendíthetetlenül csináljam ezt az egészet.