Komolyan

Menekülés a világba

2011. december 9. | Nótár Ilona

Nem olvashat az ember híreket anélkül, hogy ne botlana kivándorló cigányokról szóló cikkbe. Vajon miért akarnak elmenni az országból a romák? És tényleg jobb élet várja őket a távoli országokban?

Építészmérnökként végeztem néhány éve. Miután megszűnt a munkahelyem, keresgéltem a szakmámnak, képzettségemnek megfelelő állást, de fél év után be kellett látnom, hogy Magyarországon bezárulnak a lehetőség kapui előttem. Angliába mentem a családom nélkül, egyedül munkát keresni. Azért mentem oda, mert viszonylag közel van Magyarországhoz, angol a beszélt nyelve, jó gazdasági helyzetben vannak, és innen kaptam néhány ígéretet munkára. Kb. három hét után sikerült is állást találnom a szakmámban. Nagyon élvezem a munkát, nem kíván tőlem nagy erőfeszítést, már a nyelvi akadályok is egyre kevésbé jelentenek gondot. Talán karácsonyra velem lehet a családom is, hiszen csak be kell mennünk az önkormányzathoz, és kapunk lakást. A feleségem feladja az állását, és jön hozzám, a fiam pedig Magyarországon két tannyelvű angol általános iskolába járt, úgyhogy a nyelv számára sem lesz idegen. Természetesen, ha kapnék itthon egy hasonlóan jó, biztos álláslehetőséget, hazajönnék, mert itthon van a családom, a szüleim, a barátaim. De ha nem, kérdés és szomorkodás nélkül Angliát választom – osztotta meg velünk név nélkül egy fiatal roma értelmiségi a saját történetét.

Sztolyka Arina

Sztolyka Arina

Ez a sikertörténet az Európai Unió határain belül zajlott. Sokan próbálkoznak még azzal, hogy az Unió adta szabad mozgás lehetőségeit kihasználva Európában találjanak jobb sorsot maguknak. Ezek egyike Sztolyka Arina, a festőművész, akinek Magyarországon is volt már kiállítása. Mielőtt Stockholm mellé költöztek volna, három évet töltöttek Kanadában. Ott jó esélyük volt, hogy megkapják a menekültjogot, de lányuk krónikus betegsége miatt hazajöttek, hogy itthon gyógyíttassák. Mára már megbánták a hazautazást, de a Kanadában felszedett nyelvismeret mindenkinek a hasznára vált. Most a kertes házuk megvásárlását tervezgetik, és eszük ágában sincs a hazafelé szóló repülőjegy vásárlásán gondolkodni.

„Stockholm mellett, egy kisvárosban lakunk már két éve. Itt élni csodás, csak télen van nagyon hideg. Céget alapítottunk a férjemmel, lakást igényeltünk a szövetkezettől, majd eljöttünk, mindent magunk mögött hagyva. Mi tartott volna otthon? Idegen tettesek felgyújtották a kiskunlacházi házunkat – szerintem fajgyűlölet volt az oka –, elvesztettük mindenünket. Odahaza nem volt számunkra munka, lehetőség, siker. Svédországban a férjemnek jó állása van, a gyermekeink, akik már felnőttek, otthon maradtak, de mindegyiket támogatni tudjuk. Kinek autót, kinek házat veszünk, kinek pénzt adunk. Otthon ezt nem tudnánk megtenni. Minek mennék hát haza.

Menekülés az ismeretlenbe

A kivándorlás azonban egészen más, mint az uniós határokon belüli munkakeresés. Kézdi Gábor szociológus-közgazdász szerint Magyarországon nem annyira súlyos és erős a cigányokkal szembeni előítéletesség, hogy elegendő okot szolgáltasson a potenciális befogadó országok számára a menekült státuszt megadására. Ezt igazolja a kanadai nagykövetség által készített összefoglaló is, mely szerint a Kanadába érkezők mindössze két százalékának a kérelmét fogadták el, a többiekét vagy elutasították, vagy maguk a menedékkérők indultak haza önszántukból. Kézdi arra figyelmeztet, a kisebbségi érzés a határokon túl is megmaradhat, hiszen például Kanadában lehet, hogy nem a cigányságuk, a bőrszínük miatt lesznek kisebbségben, viszont a bevándorló mivoltuk a kisebbségi létbe taszítja őket. És a kiutazás sok esetben csupán időleges könnyebbséget jelent egy-egy család számára, amelyiknek ezért a könnyebbségért minden ingóságát el kellett adnia Magyarországon. Sokan hiteleket is vesznek fel, ha pedig arra kerül a sor, hogy mégis haza kell térni, akkor nincstelenként érkeznek haza, teli adóságokkal. Ám ezekről a történetekről lényegesen kevesebbet hallunk, mint azokéról, akiknek sikerül kint letelepedniük.

Az eddigi gyakorlat szerint akár két-három évet is eltölthettek a bevándorlók Kanadában az állam jóvoltából, amíg a kérelmük elbírálására vártak, de az idén júniusban megszavazatott rendelet szerint, mely 2012 júniusától lép hatályba, ezentúl mindössze kilencven nap alatt döntés születik, mely azonnali hatályú. Tehát ha valakinek elutasítják a kérelmét, azonnal csomagolhat és fordulhat vissza. Bevándorlóként letelepedési engedélyt a bécsi konzulátuson lehet igényelni, később az ilyen irányú kérelmeket a nyelvtudás, életkor, iskolai végzettség, szakképzettség és gyakorlat alapján osztályozzák. Munkavállalói vízumért is ugyanitt lehet folyamodni. Egyébként a beadvánnyal egy időben megkapják a szociális juttatásokat a családok, a gyermekeik iskolába járhatnak. A járandóságokra minden olyan személy jogosult, akinek a kérelmét befogadták, és azt az első hónaptól kezdve rendszeresen folyósítják, egészen a kérelem elbírálásáig. Ha pedig valakinek már van adószáma, akkor munkát is vállalhat.

Czirok Péter és felesége

Czirok Péter és felesége

Czirok Péter, a pesterzsébeti Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) vezetője borúsan látja a romák helyzetét Magyarországon, ugyanakkor nem reménykedik a kanadai kivándorlók sorsának jobbra fordulásában sem. Véleménye meglehetősen radikális. „Ez a hazám, itt születtek a gyerekeim, itt a családom, itt élnek a szüleim, az identitásom meghatározásához tartozik ez az ország, ezért szeretem. De pontosan megértem azokat, akik úgy érzik, hogy üldözi őket ez a rendszer. Egy olyan országban, ahol intézményesült a rasszizmus – erre jó példa a miskolci vagy a sajóbábonyi per, amelyben egy bírónő nyugodtan kijelentheti, hogy van Magyar Gárda közösség, meg cigány közösség; ahol Gyöngyöspatán mindenféle neonáci közösség nyugodtan grasszálhat, ahol a hatalom nem tesz semmit ez ellen –, nem lep meg, hogy menekülnek az emberek. Koszovó intő példa lehetne, ahol belügyként kezelte az ENSZ a problémát, később tömegsírokat kellett kiásni… Elgondolkodtató a kanadai hatóság, amelyik megelégelte a magyar cigányok nagyszámú kivándorlását, majd felhasznált egy ügyet (ami már két éve folyik – romák nincsteleneket visznek ki Kanadába, cselédmunkára kényszerítik őket éhbérért) cigány ügyet kreált belőle, hogy lezárható legyen a határ. Ez nem volt neki nehéz, hiszen a helyi hatalom ezt megtámogatva felhasználta Forgács Istvánt is – aki véleményem szerint szégyenteljesen nyilatkozott a roma társairól –, és így lehet, hogy a kanadai kormány, amelyik eddig gondosan ügyelt arra, hogy emberjogi szempontból ne legyen támadható, olyan információt ad ki, hogy roma származású személyeket fogott el. Ez elgondolkodtató, hogy mennyire érdemes Kanadába költözni bárkinek is.”

Ennek ellenére sokan reménykednek a mai napig a „kanadai csodában”. István és családja egy évvel ezelőtt hagyta ott Borsod megyei otthonát, ahol munkalehetőség híján létminimum alatt élt feleségével és három gyermekével. Torontóba költöztek, itt hagyták önkormányzati lakásukat, eladták mozdítható tárgyaikat és útnak indultak az ismeretlen felé. Menekült státuszért folyamodtak a kormányhoz, jelenleg az elbírálásra várnak. Munkahelyük nincs, az egyetlen bevételi forrásuk az állami támogatás. Beszélgetésünk során az apa elmondta lapunknak, hogy nem szeretnének visszajönni Magyarországra, hiszen mindennap olvassák a híreket, és látják, hogy a fajgyűlölet, ahogyan mondják, „erősödik itt”. Ők egy élhetőbb, jobb élet reményében mentek ki egy olyan országba, ahol végre bőrszínre való tekintet nélkül ugyanolyan emberként élhetnek, mint mások. „Itt, ha bemegyünk a bankba, ugyanúgy bánnak velünk, mint bárki mással. Végre nincs kisebbségi érzésünk.” Munkájuk azóta sincs, az állami támogatás maximumát élvezik, de még így is nehézkes minden hónapban kifizetni az 1200 dolláros albérletet és fedezni a gyermekek szükségleteit. A családapa nagyon panaszkodott a honvágyra, de ha lenne egyetlen lehetősége a tartós kint maradásra, nem jönne haza, mert kintről úgy látja, hogy a helyzet polgárháborús indulatokig feszült. „Lázad a nép, mert éhezik” – fogalmaz a háromgyermekes apa.

Kiút

De nem csak Kanadába mennek a magyarok. Igaz, hogy Anglia, Írország, Svédország vagy esetleg az Európai Unión kívül az Egyesült Államok inkább azoknak lehet ideális célország, akik már biztos munkalehetőség kapcsán jutnak ki. A hiányszakmák, melyekbe szívesen várják a magyarok elismerten képzett szakembereit, például az orvos, a nővér, a szülésznő, a hegesztő, az asztalos, a kárpitos vagy akár a mérnök is olyan foglalkozás, amivel lehet odakint boldogulni. Ha már valakinek állása van, akkor vagy a munkáltatója, vagy maga az állam segít a boldogulásban lakhatási támogatással, az egészségügyi ellátás vagy nyelvtanulási lehetőség megteremtésével.

Baranyi Sándor

Baranyi Sándor

2007 nyarán felhívott egy régi barátom hogy most jött vissza Írországból és a főnöke keres még technikusokat hajtogató-ragasztó géphez – osztja meg velünk a történetét Baranyi Sándor. – Nyomdászként nekem volt ilyen gyakorlatom, sőt az akkori munkahelyemen még a gép megtervezésében és kivitelezésében is segítettem. Nem mondom, hogy kaptam az ajánlaton, mert negyvennégy évesen az ember már nem nagyon akar utazni meg költözni.
De végül is belevágtam.

2008. január 10-én kezdődött a munka. Angolul nem nagyon tudtam. A cég első lépésben Amerikába küldött el, hogy gyakoroljuk a géphasználatot. Azóta Írországban dolgozom, de hazajárok, ha csak tehetem, minden szabadságomat Magyarországon töltöm. Most áprilisban megyek újra vissza Ballincolligba, Cork mellé. Az írek csodálatos népek. Soha nem kellett bezárnom a kocsimat, mindenki a legnagyobb szeretettel volt felénk, soha nem éreztették velem, hogy cigány vagyok, vagy más, mint ők, pedig azért látszik rajtam a származásom. Sok jó barátot találtam közöttük. Mit mondhatnék? Az én történetem sikersztori. Jó történet. Én nem a fajgyűlölet, hanem a jobb állásajánlat miatt mentem el az országból, de tény és letagadhatatlan, hogy nagyon nehéz, szinte elviselhetetlen a helyzet Magyarországon. Örülök, hogy a gyermekeimnek én már más utat is tudtam mutatni, mint a magyar valóság.

Kézdi Gábor szociológus megérti azon családok panaszát, amelyek diszkriminációra vagy oktatási, gazdasági kirekesztettségre hivatkozva menekülnének el az országból. A Közép-európai Egyetem tanára ezért is sürgetne egy olyan komplex megoldási tervet, amely itt Magyarországon javítaná a romák helyzetét a munkaerőpiacon, az iskolai képzésekben és a lakhatásban. Tartós megoldást a problémákra csak az országhatárokon belüli intézkedések hozhatnak, az elvándorlás nem. Hiszen a szegénység nem számolódik fel Magyarországon a romák elvándorlása nyomán, csupán kicsit elodázódik a probléma, hogy felerősödve ismét megjelenjen, amikor az elvándorlók visszatérni kényszerülnek. Nagyszámú kivándorlásuk jel, amit értelmeznie kell a kormánynak, illetve a mindenkori hatalomnak és lépéseket tenni a helyzetük javítására.

Valószínűleg nem helytálló az a megállapítás sem, melyet Farkas Flórián országgyűlési képviselő a közszolgálati m1 televíziónak adott interjújában (2011. november 27-én) fogalmazott meg, miszerint csodálkozik, hogy nem ide menekülnek a cigányok. Hiszen szerinte itt a kisebbségi lét nagyon pozitív, „van lehetőség, pénz és politikai szándék a jobb életre”. A vidéken, netán gettóban, putriban vagy szegénytelepeken élő cigányok ezrei, akik inkább a sok bizonytalansággal járó elvándorlást választják, a jelek szerint nem így élik meg a magyar valóságot.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink