Nili blogja

Én meg a Hétes / Ózdi történet

2011. december 22. | Nili

Senki nem vár a vasútnál. Húszpercnyi felesleges várakozás a tűző napon meggyőzött, hogy jobb, ha nem várok fogadóbizottságra. Egy tizenhat év körüli srác ötpercenként megjelenik a kopott biciklijével, és egyre rámenősebben fejezi ki, hogy nagyon bejövök neki. Mondom neki: „Héj, fiú, idősebbeket tanítok, mint te!” – nem nagyon értette. Betérek valami boltocska-kocsma félébe, de senki nem ismeri Bódis Kriszta írót, aki minden évben kreatív tábort szervez Ózdon, a Hétes telepieknek. A boltos csöppet sem kedves, a szalvétáért is pénzt akar. Kérdezem tőle, merre van a Hétes telep, ahova mennék. Na, azt mindenki tudja. Pont a másik irányban a hegyen, vagyis a domb tetején. Kérdem, merre van a busz, ami oda visz. Harsány nevetés: „Oda nem jár busz, oda nem jár semmi, és nem jár senki.” És nem ajánlják, hogy egyedül arra menjek, mert még elkap egy kutya. Hívok egy taxit.

A taxis nem akar elvinni arra a környékre. Mondom, akkor vigyen el egyik kedves, bár eddig ismeretlen ismerősömhöz, a cigány festőművész Váradi Gáborhoz. Na, őt ismeri, el is visz. Gábor úgy fogad, mintha a testvére érkezett volna hozzá messze földről. Igazi vendégszeretettel. És a taxis a festő kedvéért – aki miatt sok útja volt e házig – még azt is vállalta, hogy felvisz a Hétes telep széléig.

Gáborhoz szalad a fél telep, mikor meglátják, hamar megtaláljuk Bódis Krisztát is. Lássuk a telepet, a telepieket, a környezetet. Vécék a cigánysor szélén. A kút kevéssel mellette. A forró levegőben keveredik a poshadt víz meg az emésztőgödör szaga. A házak vakolatlanok, roskatagak, düledeznek. Kerítések nincsenek. Mindezt gyönyörű zöld táj veszi körül, a telepen túl semmi nincs. Az ott lakók éppen pihenőt építenek, kőpadokkal. Fa nincs, árnyék sincs, de ideiglenesen felállított sátrakat helyeztek ki, hogy némi enyhülést adva megkezdődhessenek a foglalkozások.

Ez az évente megrendezett kreatív tábor vagy kreatív hét alkalmat ad, hogy fiatal és öreg, gyerek és felnőtt kipróbálhassa magát szinte mindenben: építhet, festhet, beszélgethet, játszhat, tornázhat, énekelhet, táncolhat, szórakozhat…, és persze részt vehet velem a Tudatos Családtervezés Programban is. Ezeken a napokon a telep átalakul egy nagy kreatív táborrá. Nekem mindössze két napom maradt, hogy beszélgessünk az ott élőkkel.

Mit is mondjak? Nagyon féltem. Itt tényleg kézzelfogható volt a szegénység. És ismerem ezeket az embereket, hiszen én is éltem hasonló környezetben. Tele vannak félelemmel, előítélettel és dühvel. Minden miatt. Erre idejött nekik egy szőke, fagyis pólós fiatal lány, a messzi Pestről, a katedráról, hogy megmondja nekik, mi a tuti… Ráadásul kevés az idő. Nem lehet hosszú kifutást hagyni a kényes témáknak sem. A közepébe kell vágnom.

Kapok egy mikrofont, hogy összetrombitáljam magamnak a közönségemet. „Szép jó napot. Nótár Ilona vagyok, és mielőtt mindenki felkapná a fejét, el kell mondanom, hogy sajna semmi közöm a Nótár Maryhez” – erre, vagy csak az ismeretlen jelenségre, de felfigyeltek rám, és elkezdtek hozzám gyűlni az emberek. Elmeséltem néhány mondatban, ki vagyok, honnan jöttem és miért. Fél füllel hallom: az idősebbek gúnyolnak rendesen. Tudtam, hogy rajtuk múlik a hitelem, a sikerem. Ha kivívom a tiszteletüket, akkor a többiek is meghallgatnak, ha nem, semmi értelme, hogy idejöttem, csak bohóc lehetek. Odamentem a kuncogó idősebb asszonyhoz, és neki címeztem a szavaimat: „Szégyellhetitek magatokat! Azért jöttem ide, mert szeretlek benneteket, és segíteni akarok. Nem a vak világba beszélek. Én is tudom, milyen nincstelenül, szegényen felnőni, és nem felejtettem el, hogy ki vagyok. Cigánylány vagyok, és Isten kegyelméből nagyon sok mindent elértem, még ha ez nagyon, de nagyon nehéz is volt. Úgyhogy neked, nektek inkább támogatnotok kellene a testvéreteket, engem, nem pedig gáncsoskodni. Mert talán segítségetekre lehetek…” A legnagyobb meglepetésemre a nő visszavonult, meglepték a szavaim, és amilyen hévvel hangolta ellenem előbb a közösséget, most éppen mellettem kezdett érvelni. És úgy tűnt, rá mindenki hallgat.

A romák körében tabuknak számító témákról beszélni kell, hiszen a szociológiai adatokból tudjuk, hogy a korai családalapítás máig nagyobb számban jellemzi a romákat, az első gyermekvállalás időpontja is jóval korábbra tehető, mint a többségi társadalomban, a szexuális felvilágosultság azonban egyáltalán nem megfelelő. A Tudatos Családtervezés Program célja az erről való tájékoztatás és – ami talán még ennél is fontosabb – a tudatos gondolkodás a megtervezett jövőről, az álmok mentén, az egyén központba helyezésével.

Játszani kezdtünk. Megcsináltam velük is a játékot: „mondj egy igaz mondatot magadról, és foglald bele a tőlem kapott szavakat”. Hát… Az egészet az idősek mentették meg, akik nem hagyták annyiban a fiatalok egykedvűségét – „nem tudom, nekem semmi véleményem” –, és jól odamondogattak nekik, hogy gondolkozzanak kicsit.

Melyik a legérdekesebb és a legtöbb feszültséget kiváltó játék? Aminek a neve: Hitek és tévhitek. Sok-sok kicsi kártyát vettünk elő, alapvető és kevésbé ismert információkkal a szerelem kezdetétől egészen a családalapítás minden részletéig. A csoport két részre osztva agyalt a megfejtéseken. Sokat tanultunk itt. Az asszonyról, aki az elején olyan ellenségesen méregetett, kiderült, hogy már nagymama, itt volt közöttünk a lánya, aki éppen terhes, meg a nagyobbik unokája is. Sokat kérdezett, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ezzel okosítsa a gyermekeit.

De aztán egyik idősebb hölgy magából kikelve támadt rám: „Te meg akarod ölni a gyermekeinket!”. Mert a témánk a fogamzásgátlás volt. Tudtam én, hogy nagyon húzós lesz, de hát mondom, kevés az idő, és amit ma itt hagyok, azzal tudnak gazdálkodni az elkövetkezendő hónapokban. A kvíz során elszabadultak az indulatok és felszabadultak a gondolatok.

Mikor mozdul meg a baba? Vannak-e méhen belüli emlékei? Mikortól és meddig lehet elvetetni? Mikortól tekintjük élő embernek a magzatot? Vajon érett-e egy tizenhárom éves lány az anyaságra? Sok-sok kérdés és közösen megbeszélt válaszok – ekkor kaptam a vádat, hogy gyermekgyilkos vagyok. Megbeszéltük, hogy léteznek olyan fogamzásgátló tabletták, amik nem ölik meg a már megtermékenyült magzatot, és hogy egy kicsit nagyobb felelősségvállalással megelőzhető az abortusz. Ehhez a témához csak kellő ismeretekkel, megértéssel és tisztelettel lehet nyúlni, s azt hiszem, hogy én, aki hasonló családközpontú felfogást hoztam magammal otthonról, hitelesen beszélhetek nekik erről a témáról.

A romák nagyon családszerető nép. Számunkra a gyermek hatalmas áldás, nyereség és öröm. Nem csupán a család gyarapodását jelenti ez, hanem azt is, hogy léteznek, nem múlik el a népük, tovább tudják adni az örökségüket. Nincs saját országuk, ezért a kiterjedt család egyben maga az ország. Sokan közülük úgy gondolják, hogy az első gyermek megszületéséig nem is igazi a család. Ugyanakkor még mindig nagyon jellemző a roma családok életében, hogy abszolút tabu, megbeszélhetetlen téma a szex, a szexualitás. És ez nem csak a hagyományaikat erőteljesebben őrző beás vagy oláh cigányokra jellemző. Az én gyerek- és fiatal lány koromra is rettentően jellemző volt a szexualitás témakörét övező némaság. Emlékszem, nyolcadikos voltam, amikor először találkoztam a koton szóval. Biztos voltam, hogy valami csúnya dolog lehet, a szövegkörnyezetből ez derült ki, de semmit nem tudtam arról, mit takar a szó. Hazamentem és óvatosan puhatolóztam a testvéremtől, mit jelenthet. Hát mit mondjak? Mindennek elmondott anyukám, csak nem jó és engedelmes leánynak. Semmit nem tudtam meg, pedig érdekelt volna. És ezt az érdeklődést tapasztaltam Ózdon is. A fiatalok várták a válaszokat, az idősek pedig örültek, hogy hidat építettem – helyettük – amelyen keresztül az érintettek beléphetnek a „tiltott”, de annál fontosabb témák területére.

Néhány hét múlva ismét találkoztam az én festő barátommal, Váradi Gáborral. Ő mesélte, hogy máig úgy mondják a Hétesen: „Az a szőke cigánylány, na az jól beszélt, ő kellene nekünk ide!” Mondom én: van miről beszélni, és van kikkel…

További cikkek a rovatból
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Színház élmény a Gellért-hegyen Színház élmény a Gellért-hegyen
– Come, come! Sit down, please! This is my Ppppub! – invitál tört angolsággal, a szabadtéri előadás egyik színésznője (Lovas Emília), a képzeletbeli kocsma tulajdonosa. A többi nézővel együtt, mit sem sejtve, leülünk a fűre, vagyis a kocsma legjobb asztalához, ahol éppen a konfliktus kellős közepébe csöppenünk.
Örök megvetés hulljon a fejetekre! Örök megvetés hulljon a fejetekre!
A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-ára tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését a romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében.
Elég már a megjátszásból Elég már a megjátszásból
Tavaly írtam egy blogbejegyzést Szilveszter alkalmából. Önvallomás volt és egyben felszabadító fogadalomtétel. Abban a bejegyzésben bevallottam, hogy időnként nem cselekszem a társadalom által meghatározott „helyes” mérce szerint, sőt hibázom, néha vakmerőségből és csak azért is felszabadítom magam a konvenciók alól. Nem akarok, és nem tudok mindenki előtt tökéletesnek és tisztességesnek látszani. Elég, ha annak látnak, aki tényleg vagyok, esetlenül és vétkesen, de őszintén és nagyon is emberien. Első leszek a tökéletlenek között.
Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson! Emberek vagyunk, segítenünk kell egymáson!
Önnek mi jut eszébe Romániáról? Valószínűleg sokan nem választanák elsőre a legkívánatosabb turistacélpontnak. Számomra mégis egy megvalósult álom helyszíne, ahová lehetőségem nyílt most elutazni egy tíznapos tréning alkalmából. A Roma Youth – European Youth elnevezésű tréninget a román származású cigány ember, Daniel Derbeldinger szervezte, hét ország küldötteinek részvételével
Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva? Mi lesz holnap? Mi lesz egy év múlva?
Nincsenek túl sokan, kilenc-tíz gyermek összesen. Középiskola előtt állnak szinte mind. Ismerik egymást évek óta, együtt élnek a bentlakásos iskolában, Nógrád megyében. Igazán tudhatják, hogy mi a másik álma, vágya, gondolata.
Szabadságot Geréb Ágnesnek! Szabadságot Geréb Ágnesnek!
Engedjék meg nekem, hogy egy kicsit elkanyarodjak választott témámtól, a Tudatos Családtervezéstől. Ugye ismerjük a történetet Geréb Ágnesről, a szakemberről, aki merészelt másként gondolkodni.
Abortusz ügyekről Abortusz ügyekről
Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Tudatos Családtervezés IV. Tudatos Családtervezés IV.
– Most maga igazából mit csinál nálunk? – Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk. – De mit fogunk csinálni? – Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is!
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink