BeszélgessünkJegyzetfüzet

Újévi fogadalom

2012. január 5. | Nótár Ilona

Önök szoktak újévi fogadalmat tenni? Én most tettem. Többet is.

Van egy gyönyörű, arannyal díszített cirádás könyvem, ebbe minden évben egyetlen egyszer írok, az év utolsó napján. Decemberben végigveszem, hogy mi történt velem az év során, mit sikerült elérnem abból, amit célként tűztem magam elé, miben vallottam kudarcot, milyen új dolgok hatottak az életemre, hogyan változtam… Tudatosan igyekszem élni az életem.

Idén (tavaly) végleg elbúcsúztam a húszas éveimtől. Néhány kilóval ugyan kevesebb lettem, de még mindig torzít a tükör, ha magamat nézem benne. Első fogadalmam: elfogadom a külsőmet, és végre elkezdem magam szépnek látni úgy, ahogy vagyok. Nehogy már úgy múljanak el a fránya harmincas éveim (is), hogy nem látom magam szépnek. Azért is!

Be kellett látnom: eddig idealista voltam. Azt hittem, hogy ha én jó vagyok másokkal, ők is jók lesznek majd hozzám, s visszamosolyognak, ha mosolyt küldök feléjük. És ha keményen dolgozom, elismerésben fogok részesülni, mind anyagilag, mind megbecsülésben. S mivel az anyaság olyan magasztos, az erőfeszítésemet majd tisztelik mások, hiszen az anyaság mellett nehéz dolgozó nőként megállni a helyem. Aztán rájöttem: soha, de soha az életben nem lesz olyan, hogy mindenhol és mindenkinek meg tudok majd felelni. Tudom, hogy vicces, de sokkolt a tudat, hogy valaki mindig elégedetlen lesz velem, rosszabb esetben utál. Beláttam: akinek karakteres egyénisége van, cselekszik, és nem tud az átlaghoz simulni, az mindig szóbeszéd tárgya lesz. Merészel (máshogy) élni, saját utat keresni, alkotni, mit tudom én… Hallatja a hangját. Vagy: mások állítják reflektorfénybe a pletykáik által…

A múlt évben teljesen új ember lettem. Muszáj volt. Egész eddigi életemben abban a tudatban éltem, hogy JÓ ember vagyok. Nem nagyképűségből. A már említett naivitásból. Bocsássák meg nekem, már megtértem. Ehhez az első lökést az adta, hogy sokak, akik engem vagy másokat bántottak, rosszat cselekedtek, hitványul éltek, hazudtak éjjel és nappal, hitszegők, becstelenek voltak – szóval mind-mind azt mondták: ők jó emberek, és nem átallottak valami magasztos, jó és nemes célra hivatkozni. Feltettem a kérdést: ha ők jók, akkor én mi vagyok? Hiszen nem lehet egyszerre jó Piroska is, meg a farkas is. Vagy csak attól függ, honnan nézzük?

Elkötelezetten hiszek az ember szabadságában, de azért mégiscsak van egy alkotmány, vagy Biblia, vagy valamiféle erkölcsi értékítélet, hogy tovább ne mondjam: lelkiismeret, ami gátat szab a nagy emberi szabadosságnak és a gátlástalanságnak.

Az óév megtanított, hogy kétkedjek mindazokban, akik fennen hirdetik: ők jók, tudják mi az abszolút igazság, és csakis nemes célokért tesznek mindent, akár bántó dolgokat is. Ők azok, akik előbb cselekednek, később meg nem is kérdeznek, mert úgy érzik, náluk az adu: hisz ők a „jók”…

Jaj, de jó, hogy már tudom: nem kell mindig tökéletesnek lennem. Az év vége felé közeledve már alig kaptam levegőt a fullasztóan szűk „tökéletesnek kell lenni” viselettől. Meg is fogalmaztam a legnagyobb fogadalmamat: felszabadítom magam. Vállalom, hogy esendő, bűnös, hibákat elkövető és azokat beismerni képes ember leszek ebben az évben (is). Ezzel leszek különleges: az egyetlen vétkes ember a tökéletesek között. Ollé!

Különben is, csak az tud hibázni, aki próbálkozik. Én próbálkoztam, kérem, nem is keveset. Tanítottam kicsiket és nagyokat, írtam szinte minden újságnak, rendeztem irodalmi klipeket, tanultam, vizsgáztam, szerkesztettem, anyáskodtam, nevelgettem, asszonykodtam, nőciskedtem, épp, mint egy huszonegyedik századi magyar cigány nő. Vagyis én – én voltam…

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink