Borok és történetek – Szilvási Istvánnal

Szilvási István

Szilvási István pörgős, ízig-vérig nagyvilági férfiú, azt sugallja, hogy sosem fárad el, még akkor sem, ha sokkal nagyobb a teher rajta, mint másokon. Sokakat szponzorál, tehetségeket kutat, intézi saját zenekara, a Szilvási Gipsy Folk Band ügyeit, szervezi az Athe Sam Roma Összművészeti Fesztivált, és a listának még nincs vége. Élvezi ezt a tempót. Teszi mindezt azért, hogy a cigány kultúrát magasabb színvonalra emelje, és terjessze külföldön is. Talán ezek a célok adják neki az energiát. Nehezen tudtam elképzelni, hogy arra is lesz ideje, hogy leüljünk, és a mindennapi rohanástól egy kicsit elszakadva beszélgessünk Istvánnal borokról, termőföldről, művészetről, múltról és jövőképről. De szerencsére mégis így alakult.

sosinet.hu: Ahogy a tavalyi Athe Samot figyeltem, majd utána interjút készítettem veled, akkor találtam ki rád a bio-cigány jelzőt. Leginkább a minden mesterkéltségtől mentes, közvetlen stílusod miatt. Majd amikor beszélgetésünk során a minőségi cigány kultúrát a jó minőségű borral szemléltetted, azt éreztem, hogy muszáj lesz egyszer erről is beszélgetni Szilvási Istvánnal. Örülök, hogy elfogadtad a felkérést.

Szilvási: Én is örülök, hogy össze tudtuk hozni, mivel a bor mostanság népszerű téma lett. Jó azt hallani, hogy a nagy gondossággal készített magyar borok egyre ismertebbek és elismertebbek, és nyugodtan tekinthetjük őket nemzeti kincsnek. Még inkább megerősítette ezt bennem, amikor egy nívós külföldi borszaküzletben ráakadtam néhány magyar palackra. Vásároltam is az egyikből, majd hazaérve az adott tételt készítő borásznak ajándékoztam.

sosinet.hu: Mindenekelőtt arra vagyok kíváncsi, hogy miért figyeltél fel éppen a borra. És nyissuk is ki az első üvegünket, egy 2010-es hárslevelű gyöngyözőbort az egri Bolyki Jánostól. Egy nehéz év könnyű bora.

Szilvási: Mátraalján születtem, így már kiskorom óta gyönyörű szőlőterületeken jártam, Amikor kicsit nagyobb lettem, kijártam a szüleimmel a szüretekre. Már akkor érdekelt, hogy ebből a szép és finom gyümölcsből hogyan is lesz bor. Amit most kóstolunk, némileg idézi a mátrai emlékeket, mert üdítő, gyümölcsös, könnyed, és úgy rémlik, a Mátra is hasonló karakterű borokat ad. De hogy mikor is kezdtem tudatosabban érdeklődni a borok iránt? Néhány éve a kocsiban hallgattam egy nagyon érdekes rádióműsort. Arról szólt, hogy a boroknak milyen fontos szerepük van az egészséges életmódban, a különböző betegségek megelőzésében. Ügyesen volt megszerkesztve, kóstolási tapasztalatokat is említettek, amelyek a borvidékek és a különböző fajták sokszínűségéről árulkodtak. Ezt azért találtam fontosnak, mert törekszem az egészséges életmódra, nekem fontos a mozgás, a korszerű ételek fogyasztása. Az egészségtudatosság sokat nyom a latban, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, ne legyünk egész nap enerváltak. A borokban magas az antioxidáns-tartalom, ezért érdemes rendszeresen fogyasztani az orvosok által javasolt mennyiséget. Na, a rádiós műsorról kiderült, hogy sorozat, így amikor tehettem, hallgattam, és többnyire megmaradtak bennem az elhangzottak. És egyre érdekesebbnek tartom ezt az ügyet gazdasági szempontból is, mert ha valamiben jók vagyunk, arra rá kell feküdni, és amit csak lehet, megtenni a jó hírünk öregbítéséért.

sosinet.hu: Akkor ennek fényében most egy antioxidáns ágyúval folytatjuk a kóstolást, Bock Valér Libra küvéjével, azaz több fajtából házasított borával, a gyönyörű 2007-es évjáratból. Örülök, hogy szóba hoztad az egészséges életmódot, mert valóban nagy szerepet játszanak az egészség megőrzésében a jó borok. Mi az első benyomásod erről a Libráról?

Szilvási: Valóban nagyágyú. Mély vörös a színe, áradnak az illatai, és ahogy forgatom, alig akar lejönni a pohár faláról. Ebben aztán van anyag. 2007-nek csupa ilyen kirobbanó bora lett?

sosinet.hu: Abban az esztendőben tényleg különösen kedvezően alakultak a dolgok. Gyönyörűen beértek az alapanyagok, ráadásul ez a bor a legkiemelkedőbb villányi területek hibátlan szőlőiből készült, visszafogott terheléssel, vagyis egy tőke terméséből mindössze 4-5 deci bor készült. Precíz hordóválogatás után kerültek a palackokba. Azaz így készül egy csúcsbor.

Szilvási: Nagyon komoly anyag, erről árulkodik a színe, illata és az egész szájat betöltő különleges íze. Kérdeztél a szokásaimról. Jóban vagyok az alkohollal, ez nálam azt jelenti, hogy válogatottan és mértéktartóan iszom. Tehát arra törekszem, hogy a jó minőségű alkohol, a bor és a pálinka az egészségemre váljon. Éppen ezért sokszor vissza kell utasítanom az ismerőseimet, barátaimat, amikor meg akarnak kínálni egy pohárral, mert ha mindenkivel innék egyet, az már ártana az egészségemnek. Szóval patyívból, vagyis tiszteletadásból nem iszom. Gondolj bele, ha például az Athe Samon mindenkivel innék egyet, aki felajánlja, akkor 1-2 órán belül filmszakadás lenne.

Visszatérve erre a borra, amit most kóstolunk, van némi köze a sztorihoz, amit az elején említettem. A francia üzletben vásárolt palack is egy Bock volt, csak az Bock József nevéhez kötődik. Gondolom, Valér az új generációs borász a családban.

sosinet.hu: Igen, Valér Bock József fia. Folytatja a családi hagyományokat, és remek borokat komponál. Halljuk a teljes verziót az ajándékozásról!

Szilvási: Ez a sztori 2008-ra nyúlik vissza. A Szilvási Gipsy Folk Banddel koncertsorozatunk volt. Budapesten kezdtünk, Bécsben folytattuk, majd Párizs és végül ismét Budapest. Franciaországban kaptunk egy felkérést, amely szerint Budapesten, egy hölgy születésnapján kellene fellépnünk, amelyet a Bock Bisztróban tartanak. Eközben Párizs utcáin sétálgatva egy előkelő borszaküzletet pillantottam meg, a kirakatban a legkülönlegesebb bordeaux-i és egyéb külföldi prémium borokkal. Mellettük megakadt a szemem egy mutatós díszdobozban lévő Bockon. Arra gondoltam, hogy megveszem, és mivel úgyis megyünk játszani a bisztróba, ahol Bock József is jelen lesz, neki ajándékozom. Később megtudtam, hogy ez a bor a nívós világversenyeken elért kitűnő eredményei miatt volt a kirakatban, a „nehézbombázók” között. Büszke voltam, és egy pillanatig sem gondolkodtam azon, hogy megvegyem-e vagy sem. Két palackot kértem, egyet az alkotójának, egyet az ünnepeltnek szánva. Amikor aztán Pesten, a születésnapi koncerten elkezdtünk játszani, láttuk, hogy szinte valamennyi számunkat ismerték a vendégek, és láthatóan nagyon kellemesen érezték magukat. Úgy tűnt, hogy a Bock-borok, a zenénk és a neves séf, Bíró Lajos ételei kiegészítették egymást. Ekkor éreztem rá valamelyest arra, hogy mit jelent a zene és a bor összhangja.

Sosinet.hu: Nagystílű borokhoz nagystílű zene. Erről majd beszéljünk még.

Szilvási: Mindenképpen. Szóval, jó volt látni, hogy élvezik a zenénket, és akármennyire fáradtan érkeztünk egyenesen Párizsból, ettől felfrissültünk. A szünetben kerestem Bock urat, aki egyszer csak ott állt előttem. Szilvási úr? Igen. Bock úr? Igen. Éppen önt keresem – mondtam. Én is önt – hangzott a válasz. Mondta, hogy nagyon tetszett a zenénk, egy kicsit úgy beszélt róla, mint ahogy most mi beszélgetünk a kóstolt borokról. És ez nagyon tetszett. Átadtam neki az ajándékba hozott bort, megemlítve a helyet, ahol vásároltam, és azt is, hogy a legszebb chateau-k nagy boraival együtt díszítette a kirakatot ez a palack. Erre annyit mondott, jól esik neki, hogy gondoltam rá Párizsban jártamkor, pláne, ilyen rendhagyó módon. Majd gratuláltunk egymás munkásságához.

sosinet.hu: Talán több alkalmatok is lesz egy-egy ilyen szép eseményen a „kísérletezésre”, és kiderül, hogy a szortiment melyik tagjával alkot harmóniát a Szilvási Gipsy Folk Band stílusa. Most pedig bontsuk ki az utolsó palackot. Ez egy cabenet franc az elegáns 2008-as évből, a Konyári János által irányított dél-balatoni Ikon borászattól. Ennek érdekessége, hogy sok hazai és a nemzetközi szakértő szerint ez a fajta hazánkban mutatja a legszebb arcát.

Szilvási: Ez nem kis dolog, kíváncsian várom, hogy mit is tud egy szép év magyar cabernet franc bora.

sosinet.hu: Közben következzen egy kis asszociációs játék. Mivel sok zenei műfajban otthon vagy, mondok neked előadót, zenei stílust vagy esetleg eseményt, te pedig elmondod, hogy milyen bort adnál fel hozzá, mihez hasonlítanád a borok világából.

Szilvási: Nagyszerű, jöhet!

sosinet.hu: Mozart.

Szilvási: Egri Bikavér. Mert a nagy minőségű bikavér elegáns, nem nehézkes, érdekes és sokszínű. Éppen olyan, mint Mozart stílusa.

sosinet.hu: Szép hasonlat. Még gondolkodom, hogy Szűcs Antal Gáborra vagy a Váradi Roma Caféra kérdezzek. Addig kóstoljunk.

Szilvási: Ezen ne gondolkodj, mert ugyanazt a bort kapod mindkettőhöz. Közös zenei vonásuk a szofisztikáltság és az elegancia. Lazító és elgondolkodtató zenéjük van, azzal az üzenettel, hogy vegyük könnyedén az akadályokat, és ne éljünk stresszesen. Mindkettőhöz 6 puttonyos aszú megy, olyan Szepsy István-os, egetverő színvonalú.

sosinet.hu: Athe Sam Roma Összművészeti Fesztivál.

Szilvási: Ez jó! (nevet) Úgy gondolod, hogy most megfogtál?

sosinet.hu: Biztos vagyok benne, hogy nem.

Szilvási: Ehhez összetett bor dukál. A minőségi cigány kultúra minőségi bemutatása, világszínvonalon, kerekasztal-beszélgetésekkel, jelentős médiumok részvételével. Tudod mit, az Athe Samhoz nagyléptékű, komplex és áradó bort adnék. A most kóstolt Bock Librát például. Direkt cuvée-t említettem, ezzel hangsúlyozva, hogy a különböző fajták harmonikus egységet alkothatnak, mint ahogy a különböző nemzetiségű emberek is. Ez az Athe Sam missziója.

sosinet.hu: Fluor Tomi. Na jó, csak hülyéskedek…

Szilvási: Ne nézd le Fluor Tomit! Gyorsan robbant be a köztudatba, de a zenéje precíz, olyan éles és pontos ritmusszekció váltásokkal, amelyekhez metronómot lehetne igazítani. A pontosság rendkívül fontos adottság egy zenész számára. Szóval, Fluorhoz egy feszes, friss és pontosan megkomponált fehérbort adnék, mondjuk mátrai fehér primőrt.

sosinet.hu: Mostantól ennek az iránymutatásnak megfelelően fogok Fluort hallgatni, de csak ha beszereztem mellé a primőr mátrai fehéret. Most viszont mondd el, kérlek, mi a véleményed a cabernet franc-ról.

Szilvási: Ha már sok elismert szakértő is úgy látja, hogy ez a fajta hazánkban mutatja a legszebb arcát, az bizony nagy dolog. A bor, amit most kóstolunk, zseniális, szinte ébenfekete, nagyon lassan mozog a pohárban. És igazi „nagyboros”, kifinomult illata van. Ízében ugyanilyen telt és bársonyos. Minden korty élvezet. És bizony, ez nagy kincs a magyar borászok kezében. Remélem, minél jobban ráállnak erre a fajtára, és megmutatják a világnak, hogy a mi cabernet franc-unk a borok bástyája, a futó előkészítője, a király hátvédje, a királynő védője, a paraszt barátja, vagyis hazánk egyik nagy ásza, nemzeti kincse.