
Váradi Gábor (Fotó: Molnár István Gábor)
Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat kapott Váradi Gábor roma festő a Magyar Kultúra Napja alkalmából. A nem hivatásos művészetek és a népművészet területén kimagasló teljesítményt nyújtó alkotóknak járó kitüntetést Szőcs Géza kulturális államtitkár és Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium politikai államtitkára adta át a roma művésznek a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Váradi Gábor alkotói tevékenységéért, a hátrányos helyzetű fiatalok művészeti neveléséért és tehetséggondozásáért kapta a rangos elismerést. A reneszánsz figuralista hagyományokat követő festő Ózdon él, ahol 1999 és 2008 között a Rabindranath Tagore indiai íróról, költőről elnevezett tanodát működtette. Előtte évtizedekig az Ózdi Vasműben, mint hengerész-olvasztár dolgozott.
1987 óta fest, mesterének Rákosi Zoltánt és Péli Tamást tartja, az első kiállítása 1989-ben volt a szülővárosában. Zsigó Jenő meghívására kiállított a Magyarországi Roma Parlamentben, majd bekapcsolódott a roma képzőművészek alkotócsoportjába. Péli Tamás festőművész 1993-ban a következő szavakkal nyitotta meg egyik tárlatát: „Váradi Gábor nemcsak fest, hanem megpróbál írni is képeivel. Van minden festményében egy üzenet. Patrin, cigányul így mondják. Valamint egy félreértést akar rendezni, azt a félreértést, amit a szeretet szavával ír meg képein. Nekem az ő üzenetei az emberségről, az emberiségről, egy harmonikus és becsületes világról mesélnek.”
Festményei megtalálhatók a Néprajzi Múzeumban és a Magyarországi Roma Parlament Képtárában.
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel
Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.