A Costa Concordia igazi kapitánya – Fehér Sándor hegedűművész

Fehér Sándor

Az élet könyörtelen fordulatai távolinak tűnnek. Mindaddig, amíg valami olyan kegyetlenség történik az emberrel vagy közeli hozzátartozójával, amelyre rémálmában sem gondolna.

Nemrég, mielőtt belevágott volna az utolsónak tervezett hajóútjába, interjút készítettem az unokatestvéremmel, Fehér Sándorral. A magyar hegedűtanítást szerette volna egy világhírű külföldi zeneiskolában művelni, öregbíteni országunk és a magyar zenepedagógia hírét. Ezzel az úttal akarta lezárni évtizedes munkásságát, amelyet a hajó színháztermében töltött el, hegedűművészként. Úgy látta, eljött az ideje, hogy búcsúzzon a hajós élettől, és hogy kizárólag az utánpótlás nevelésével, képzésével foglalkozzon. Az élet ehelyett úgy hozta, hogy most mi búcsúzunk tőle.

A Costa Concordia pénteken, 13-án szenvedett hajótörést Olaszországban, Giglio szigeténél. A kapitány viselkedését és gyávaságát felesleges lenne hosszasan taglalni. Elsők között menekült a hajóról a tisztekkel együtt. „Véletlenül” belecsúsztak a mentőcsónakba, majd „véletlenül” taxit hívott, és megkérte a sofőrt, hogy a lehető legmesszebb vigye a víztől. Sok szemtanúval sikerült beszélnem az iroda segítségével, amely unokabátyám útját is intézte. Ők megerősítették, hogy Sanyi a kétségbeesett, síró gyermekekre segítette rá a mentőmellényt, és vigasztalta őket. Ugyanis sok szülő is pánikba esett, így Sanyi tapasztalt hajóutasként segített annak, akinek szüksége volt rá, leginkább a kicsiknek. Szerette a gyermekeket, jól szót értett velük, tanítványaival is jó kapcsolatban volt. Nemrég beszéltem közülük néhánnyal, nem tudták abbahagyni a zokogást, annyira megviselte őket a tanáruk elvesztése.

Egyre több külföldi szemtanú szólal meg, hogy Sándort higgadt embernek ismerte, és nem is értik, miért hangzott el korábban a hírekben, hogy a hegedűjét menteni tért vissza. Ezt néhány magyar kollégája gondolta. A külföldiek, akik valóban a közelében voltak, megerősítették, hogy a katasztrófa idején a gyermekek mentésével és vigasztalásával volt elfoglalva, sőt még azt is látták, hogy kisméretű mentőmellényt keresni indult. Akkor érhette a fejét a halálos ütés, amikor a tömegtől eltávolodott. Ezután már senki nem látta őt.

A katasztrófahelyzetben minden egyes mozzanatot a kapitánynak kellett volna irányítania. Nem ez történt. A kapitány feladatát ezek szerint Fehér Sándor végezte, vagyis a tényeket nézve ő volt az óceánjáró valódi kapitánya! Nem véletlenül említette számos olasz és nem olasz lap hősként.

Sanyi mindig a hivatásának élt. Sokat jelentett számára, hogy a felsőfokú zeneművészeti oktatásban eltöltött éveiben éppen a példaképeitől tanulhatott, és az is, hogy a szülei is támogatták minden lépését. Így válhatott ő maga is remek pedagógussá és virtuóz hegedűművésszé. Önfeláldozó viselkedése ráirányította a figyelmet Magyarországra, a hegedűtanításra – és a hősre, aki példa lehet bárki számára.

Isten nyugosztaljon, drága bátyám!