Komolyan

„Igaz, most megint félhetünk, hogy elveszik a kislányunkat!”

2012. január 25. | Fény

Két hónapra volt szükség, hogy egy család hazavihesse elsőszülött gyermekét egy csecsemőotthonból, ahová ideiglenes hatállyal került a tápiószelei önkormányzat illetékeseinek intézkedései miatt . A helyi védőnő és a családsegítő szolgálat szerint ugyanis nem volt helye még pár hétre sem a babának a nagyszülői házban, holott a szülők és a nagyszülők mindent megtettek, amit az illetékesek feladatul szabtak nekik. Azonban a kislány ügye Tápiószele, Pest megye és a XV. kerület gyámhivatalai és önkormányzatai között járt körbe, mert a hatóságok valamiért nem tudták eldönteni, hogy ki illetékes meghozni a döntést, hogy a kislány az otthonból végre családjába kerülhessen. Aztán majdnem 12 heti huzavona után megszületett a határozat. Harmadik hónapja együtt van a család, az édesapa alkalmi munkákból ugyan, de el tudja tartani hármójukat. Tavaly karácsony előtt azonban a tápiószelei önkormányzat jegyzője újra úgy döntött, hogy védelembe veszi a kislányt, bár ezt a döntést az általa hozott határozatban – és a szülőknek szóban – azóta sem indokolta meg.

„Az a legjobb, hogy a karjaimban tarthatom, és nem kell szoptatás után otthagynom a csecsemőotthonban a kislányomat” – mondta Vivien, az édesanya. A tápiószelei ház a vasútállomástól húsz perc sétányira van. Két szoba összkomfort, gázfűtéses, a házhoz tartozik még egy műhelyépület, és egy rendezett, zárt kert is. A házban konyha, a tűzhelyen edények, zuhanyzós fürdőszoba, a sarkában keverőtárcsás öreg mosógép, az első szobában asztal, székek és egy kis szekrény, a belső szobában szekrénysor, kiságy és a szülők kinyitható ágya található. A tévében egy mesecsatorna adja a háttérzajt. Meleg van.
„Rend és tisztaság van, nincs kutyánk, nincsenek legyek, na jó, volt már, hogy beszállt egy, de azonnal leütöttük, és nem dohányzunk” – kezdi az apuka, szinte abban a pillanatban, amikor belépek a házba. Fontosnak érezte, hogy azonnal elmondja ezt, no és a függönyt az ablakokon, mert ennek hiánya komoly kockázatot jelent egy pár hetes baba fejlődésében. Erre a korábbi védőnő nyomatékosan felhívta a szülők figyelmét. „Az új védőnő, Rita nagyon fain, sokszor jön, de még egyszer sem mondott semmi rosszat rólunk, de nem is tudna, mert igyekszünk” – kissé védekezősre sikerül a beszélgetés első pár perce. Vivien, karjában a babával, leült mellém a kinyitható ágyra, István, az apuka, hozott egy kis kekszet. Már akár idillinek is nevezhettük volna a helyzetet, amikor az apuka megkérdezte: mi van akkor, ha a jegyző védelembe veszi a kislányt? Ugyanis néhány hete megtette, mondta az apuka, és a szekrényből elővette a végzést. „Most megint félhetünk, hogy elviszik a kislányunkat?” – kicsit megremegett a hangja.

Kórházból csecsemőotthonba

Istvánnak és Viviennek tavaly augusztus végén született az első gyermeke. Érkezésére magánorvosi és védőnői felügyelet alatt készültek. A ceglédi kórházban azonban kiderült, hogy a tápiószelei védőnő szerint nem megfelelő környezetbe kerülne az újszülött, ezért a babát nem engedték haza velük. Mivel a hatóságok ezt elfelejtették előre közölni a szülőkkel, az édesapa folyamatosan ingázott a kórház, a tápiószelei családsegítő szolgálat és a polgármesteri hivatal között, hogy megtudja, mi történt. Végül kiderült, hogy a védőnői vélemény szerint a szülők szerint felelőtlenek, a szülői házat sem tartotta megfelelőnek, bár azt az egyik általa készített dokumentumban elismerte, hogy nem is ismeri a családot. A helyi Családsegítő Szolgálat szociális, anyagi és higiénés okok miatt nem javasolta az újszülött hazavitelét, ők kérték a környezettanulmányt a védőnőtől. Hiába volt berendezett, külön szoba a háromfős családnak, és hiába takarítottak, mostak rendszeresen a nagyszülők, a helyi családsegítőket és a védőnőt ezzel sem tudták meggyőzni.
Szakmailag és emberileg erősen megkérdőjelezhető a védőnő és a családgondozó eljárása – állította Adorján Emese, korábban a két fővárosi kerület gyermekjóléti szolgálatának szakmai vezetője, esélyegyenlőségi szakértő. A szakember szerint miközben a család saját erejéhez mérten teljesítette a családsegítő és a védőnő által kiadott feladatokat, a döntésük mégis az utolsó percig titok maradt a család előtt. Adorján Emese segített kérvényt írni a családnak, amelyben törvényes joguk alapján átmeneti elhelyezésüket kérték, vagy szerették volna albérletbe vinni a babát, hogy az édesanya szoptathassa. Válaszként a Maka-baba ügye körözni kezdett a tápiószelei önkormányzat, a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, a XV. kerületi önkormányzat, valamint a nagykátai gyámhivatal bűvös négyszögében, keresvén, ki is illetékes eljárni az ügyben.

Alkalmassá válni

Az illetékesség októberben éppen a Nagykáta Városi Gyámhivatalára esett. A nagypapa beszámolója szerint október 10-én egy hetet kaptak arra, hogy a fia és a párja egy berendezett házat mutasson be, ellenkező esetben az unokája hivatalos gyámot kap, tehát állami gondozásban marad.
Vivien két napra rá nagykorú lett. Ez azért volt fontos dátum, mert az anyuka kislánykora óta maga is állami gondozott volt, ami nagykorúságával véget ért. Aznap bementek a gyámhatóságra aláírni a papírokat, és október 14-én már a bankszámlán volt az édesanya életkezdési járadéka. Vivien nevére meg is vásárolták azt a házat, amiben jelenleg élnek. István haszonélvező lett. A fürdőszobában volt néhány szerelni való, a ház oldalát kisebb foltokban vakolni kellett, ám az édesapa szerint még így is mindent megoldottak egy hét alatt. Azonban hiába jelentették be, hogy elkészültek, lehet jönni környezettanulmányra, senki sem érkezett, hogy megnézzék, hová várják gyermeküket. S közben az ügy visszakerült Nagykátáról a XV. kerületbe.
„Már nem tudtuk, mit gondoljunk. Kétségbe voltunk esve, amikor jöttek a tévések” – meséli az édesapa. A sosineten megjelent cikk után a köztévé egyik riportere úgy gondolta, hogy megnézi, hol tart a Maka-baba története. Váradi Béla szerkesztő-riporter szerint a forgatás során a település polgármestere elmondta, hogy ismerik a történetet, de nem értette, hogy ez miért is érdekelhet másokat. Ottjárta után két nappal, október 24-én viszont jegyzőkönyv született arról, hogy a szülők soronkívüliséget kérnek a XV. kerületi gyámhivataltól kislányuk ideiglenes hatályú elhelyezésének megszüntetése ügyében. A jegyzőkönyv rögzíti, hogy az előző héten érkeztek meg az iratok, amikből kiderül, hogy a Maka-baba szülei már kérték a nagykátai illetékeseket: szüntessék meg a kislány csecsemőotthoni elhelyezését. Csatolták az ingatlanvásárlást igazoló dokumentumokat, a jegyzőkönyv szerint a környezettanulmányt is, és a jövedelemigazolást.
A szülők a környezettanulmány elkészültére nem emlékeznek, mint ahogy azt sem értik, miért és mivel kapcsolatban kellett lemondaniuk fellebbezési jogukról ahhoz, hogy a babát minél hamarabb hazavihessék. A fellebbezési jogról való lemondás annak az iratnak volt része, amely a baba csecsemőotthoni elhelyezését szüntette meg. A XV. kerületi Gyámhivatal ügyintézője által készített jegyzőkönyv szerint soron kívül megkeresték a gyermeket gondozó csecsemőotthon vezetőjét, hogy a látogatási napló és saját tapasztalatai alapján küldje meg véleményét. Ez a dokumentum szerint pont aznap érkezett meg, amikor maga a jegyzőkönyv készült. A vélemény pedig a Maka szülők támogatását tartalmazta. Ezen kívül, ugyancsak soron kívül, a szülők megkeresték a Fővárosi Önkormányzat Módszertani Szakszolgálatát – mivel a kislány fővárosi gyermekintézmény szakellátásában volt –, hogy ők is küldjék el javaslatukat. Végül a jegyzőkönyvben olvasható, hogy a vélemények birtokában és mivel a szülők a fellebbezési jogról nyilatkoztak, azaz lemondtak róla, soron kívül fogják meghozni a döntésüket.
Akkor most hogy is volt ez?
„Meglepődtünk, de nagyon örültünk, amikor másnap mehettünk a kislányunkért”– mondta az édesanya. A XV. kerületi gyámhivatal október 25-től megszüntette a baba ideiglenes hatályú elhelyezését és megállapította, hogy az édesanya és az édesapa szülői joga „gyermekük felett feléledt.” Az indoklásban azért néhány dologra fény derülhetett. Az ügyben keletkezett iratok alapján, amelyekre a gyámhivatal hivatkozik, kiderült, hogy a tápiószelei önkormányzat a kislány születése után 3 nappal indította meg hivatalosan az eljárást. Miközben a kórházban már az első napon tudták, hogy a babát nem fogják hazaadni.
A megszüntető határozat pontról pontra elmagyarázza a történteket, mint ahogyan azt is láttatja, hogy cirkulált a Maka-baba ügye a hivatalok között, és így hogyan lett egyre hosszabb az idő, amit a kislány csecsemőotthonban töltött, és nem családban, a szülei mellett. A felsorolásból hiányzik a szülők – Adorján Emese segítségével írt – kérvénye, amiben még a baba csecsemőotthoni elhelyezése előtt kérték, hogy ha a nagyszülőknél berendezett lakrészt alkalmatlannak tartja a hatóság, akkor családok átmeneti otthonában kérnek elhelyezést arra a két hónapra, amíg megveszik a házukat. Az sem szerepel a megszüntető határozatban, hogy a szülők jelezték, találtak albérletet, ahová beköltözhetnének, és így együtt maradhatna a család.
A határozatban viszont arra fény derült, hogyan került csecsemőotthonba a kislány ahelyett, hogy a Fővárosi Önkormányzat Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálat I. Átmeneti Otthonában baba-mama szobában helyezték volna el az édesanyjával együtt. Vivient ugyanis a kórházból a rendőrség – a személyazonosságát megállapítandó – a szülés után néhány nappal két órára előállította, s ekkor szóltak a kórházból a csecsemőotthonnak, az otthon vezetője pedig a XV. kerületi gyámhivatalnak, hogy Vivien „a gyermeket a kórházban hagyva eltávozott onnan”. Ennyi elég volt ahhoz az iratok tanúsága szerint, hogy a szakemberek úgy gondolják: az édesanya elhagyta gyermekét.
Így mire a rendőrségen tisztázták, hogy Vivien nem tényleg Vivien, és visszaértek a kórházba, a baba már a csecsemőotthon lakója volt. Azonban mivel az édesapa szülői joga még fennállt, ezért 2 nap múlva már a nagykátaiak vizsgálhatták felül, hogy jogos volt-e a döntés. Nagykáta ugyanis a megyei gyámhatóság helyszíne, ide tartozik Tápiószele is, ami az apa állandó lakcíme. A nagykátai kollégák pedig azonnal kérték a Pest megyei hivatalt, hogy segítsenek eldönteni és meghatározni a gyermek gondozási helyét, ugyanis ettől függ, hogy kihez tartozik az ügye.
Ezután a szülők az október 10-i nagykátai „tárgyaláson” ismét kijelentették, hogy még mindig szeretnék saját maguk felnevelni gyermeküket, mint ahogyan azt is, hogy vállalják az ehhez szükséges feltételek megteremtését, aminek egyik sarkalatos pontja, hogy házat vesznek. Az édesapa igazolta, hogy van rendszeres jövedelme – akkor még közmunkás volt. Manapság alkalmi munkákból tudja eltartani családját.
Két nappal később, mivel Vivien az iratok szerint nagykorú lett, feléledt szülői felügyeleti joga is. Ezért a nagykátaiak gyorsan felülvizsgálták az eljárási illetékességüket és megállapították, hogy mivel a gyermek a XV. kerületi csecsemőotthonban él, mégiscsak ők tudnak eljárni az ügyben. Igaz, már azelőtt is ott élt, mielőtt a nagykátaiakhoz került volna az ügye. A megszüntető határozatban olvashatjuk azt is, hogy e felismerés után került vissza az ügye a fővárosi kerülethez.
Közben a szülők megvették a házat, tehát a papírokat a nagykátaiak után a fővárosiaknak is be kellett mutatni – emlékeztet az édesapa. Azt se felejtsük el, hogy miközben a szülők folyamatosan rohangáltak, az édesanya kétnaponta szoptatta a csecsemőotthonban a kislányát. A megszüntető határozat indoklása szerint az ingatlanvásárlást október 17-én jegyezték be, és a dátumok szerint éppen a televíziós forgatás környékén történt, hogy a fővárosiak kérésére a nagykátaiak kimentek környezettanulmányt készíteni a megvásárolt házba, és faxon küldték a támogató hangú anyagot, „gyorsítva ezzel az ügy intézését” – olvashatjuk a dokumentumban.
Mivel tehát az új otthon megfelelőségét firtató környezettanulmány szerint minden rendben volt, jött a következő kör: a fővárosiak bekérték minden illetékestől a javaslatokat, hogy mi legyen a gyermek sorsa. Valamennyi javaslat támogatta a szülőket. A „bizonyítási eljárás során” megállapították, hogy megfelelőek a körülmények, és a kislány édesapja és édesanyja ezentúl a gyakorlatban is lehetnek szülei gyermeküknek.
A megszüntető határozatban olvasható az is, hogy Vargáné Kalán Ilona, a XV. kerületi gyámhivatal vezetője kérte fel a tápiószelei jegyzőt, hogy a fiatal szülők támogatására és szülői feladataik kontrollálása érdekében a gyermeket vegye védelembe. Ez általában azt jelenti, hogy védőnő mellett a családsegítő is rendszeresen ellátogat a családhoz, hogy segítse őket mindennapi gondjaik megoldásában. A fellebbezési jogról pedig a szülők lemondtak, hogy az ügy gyorsabban haladhasson.
A Maka-baba ügyében született, és a szerkesztőségünk által ismert eddigi utolsó dokumentumban azonban az már nem szerepel, hogy a család támogatása és kontrollálása a cél, csak annyi olvasható a jegyző megbízottja által aláírt végzésben, hogy „a jegyző a gyermeket védelembe veszi” és a „végzés ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye”. Ami viszont a törvények szerint nem így van, a szülők kérhetnek az önkormányzati végzés ellen felülvizsgálatot, mint ahogy akár perre, bíróságra is vihetik a velük történteket.
Végeredmény
Tápiószelén december végén a szülők és a szóban forgó szakemberek közreműködésével megtartották a tárgyalást, amelynek tárgya a kislány további sorsa volt. Az édesapa elmondása szerint a szakemberek nem látták indokoltnak a védelembe vett állapot fenntartását. „Meg vannak velünk elégedve, a védőnő is már csak hetente jár ki” – nyilatkozott a sosinetnek Maka István. Most úgy tűnik, a hatóságok is elismerik, hogy a 20 éves apuka és a 18 éves anyuka is képesek „szülőként működni”. Ezt erősítheti a három hónapos, hét kilós kislány, aki köszöni szépen, jól van.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink