Tegyük fel.

Tegyük fel, hogy minden kék szemű embernek, meg aki szeplős, távoznia kell. Mármint az élők sorából. Persze ez így túl direkt, durván hangzik, izzad az ember tenyere egy ilyen vérlázító és eszement kijelentéstől. De mi van akkor, ha egy bizonyos – szakmailag nagyra becsült – tudós genetikus társaság, mely történetesen feddhetetlenül tiszta vérvonalú, igazi hazaffyas lelkületű tagokból áll, kijelentené és minden kétséget kizáróan bizonyítaná is (bár szigorúan titkos vizsgálatok nyomán), hogy a klinikai kutatások szerint ezeknek az embereknek a génjeikben van a hajlam a bűnözésre, s megrontják a jó erkölcsöket. Tegyük fel, hogy ezek az igaz hazaffyak – egyetértésben a legfelső vezetéssel – eldöntik, hogy ez ellen tenni kell. Azonnali hatállyal. Törvényi szabályozás születik, természetesen kizárólag a nemzet érdekeit figyelembe véve. A cél: kiiktatni a veszélyesnek ítélt egyedeket. Az akció titkos neve: Féregtelenítés. Ezt kívánja a haza, a nemzet érdeke, kerüljön bármibe.
Friss hírek: a kékszeműek gyilkosságot követtek el, a merényletben két barna szemű derék hazafi halálát lelte. (Némelyek ugyan önvédelemről beszélnek, de ez a lényegen mit sem változtat). A béke érdekében európai összefogást sürgetnek, hiszen ez a hatalmas baj kezdete: a kék szeműek (ahogy várható volt) támadnak. Könyvtárnyi bizonyítékot tesznek az asztalra: már eddig is furcsán viselkedtek. Mások a szokásaik, a hagyományaik, az értékrendjük. Tanulatlanok. Egyértelműen tolvajok, becsapják az embereket, börtöntöltelékek, aszociálisak, csalók, mások kárára nyerészkedők.
Egyezmény születik. Némelyeket kiutasítanak a hazájukból, másokat megszorításokkal próbálnak rávenni, hogy személyes hozzájárulásukkal szorítsák vissza a gyermekszületési rátát. Magyarország ellenben sokkal engedékenyebb. Mert ez azért mégiscsak a demokrácia és a szabadság hazája. Meg hát a cenzúrázott közvélemény is háborog. Kicsit talán félnek is: mi történne, ha a gyermekük valami szörnyű véletlen folytán kékszeműnek születne, ne adj isten napvilágot lát, hogy volt a családban kék szemű, szeplős. A kormány hosszasan mérlegel, és megtalálja a mindenki számára megfelelő megoldást. Kolóniákat hoznak létre, Miskolcon először, aztán Gyöngyöspatán is egyet és így tovább. Ingyen házakat kapnak a kékszeműek. Pozitív diszkrimináció. És: emelt szociális segély az először odaköltözőknek. Az akció titkos fedőneve: Szeparálás – első fázis.
Néhány év alatt létrejönnek a jól elkülönült, a többségtől hermetikusan elzárt „szeplős” falvak. A kijárási tilalom már megszokott, a fejkvóta szerinti vásárlást a kékszeműek rég elfogadták, hiszen ez állítólag az ő érdekükben történik így. Néhány renitens lázadozó (vagyis titkon a többség) tudja jól, hogy végleges csapdában vannak: vagy éhen halnak, vagy törvényszegés miatt börtönbe kerülnek.
Az egyik „szeplős” kolónia azonban tömegesen lázadni mer. Két nap alatt polgárháborús helyzet alakul ki. Nyilvános mészárlás: a „tisztavérűek” védik, ami az övék. A törvény mellettük áll. Elkezdődik a kék szemű, szeplősök irtása. A népirtás.
Nonszensz ugye?
Akkor mi alapján tudtak megölni nem is oly régen több százezer embert, ártatlanul? Miért tudott sok-sok-sokezer ember hallgatag cinkos vagy tevékeny gyilkos lenni a mészárlásban? Mért nem bántotta őket az égő emberhús szaga? Nem tudni. Nincs válasz. Akkor haltak a barnák meg a ferdeorrúak.
Persze ismerjük a híres kísérletet, amely a pszichológus Philip Zimbardo nevéhez fűződik. A résztvevő önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el egy, az egyetem alagsorában berendezett börtönben. Két hét sem kellett ahhoz, hogy az addig mélyen vallásos férfiból vagy az éppen éretté váló fiatal fiúból brutális, kegyetlen, megalázni és kínozni képes börtönőr legyen, és a másik oldalon elveiket, méltóságukat feladó, hitehagyó, összeroppant, magát bűnösnek érzővé váljanak a kísérlet fogva tartottjai. A kísérletet hat nap után be kellett rekeszteni az embertelené váló brutalitás miatt.
Én félek. Mindig félek. Mert az emberek mind azt mondják: jók. Csakhogy a jó nevében követnek el gonoszságokat. Hitler azt mondta, a legnemesebb célért küzd, a német nemzet látnokaként viselkedett. Mengele tiszta lelkiismerettel szerint vágta fel a még élő cigányasszonyok hasát, hogy kivegye a pár percig élő ikermagzatokat.
A nevesített cigányösszeírások állítólag az összetartozást erősítik, a szegregáció állítólag önkéntesen vállalt, a pozitív megkülönböztetés állítólag a büszkeséget erősíti…
Emlékezzünk! Akkor sem mondta nekünk senki, hogy meg fogunk ölni benneteket, és halálnak halálával mészárolunk le benneteket. „Munka, jólét, biztonság, igazságosság” – ezzel hitegettek akkor is.
Isten adjon nekünk kegyelmet. Adjon bölcsességet, adjon jó szerencsét, hogy többé soha, de soha nem történhessen meg mindez. Mert – nincs ok. Nem volt semmi bűnünk. Csak gonoszság volt. Mérhetetlen. Emberi vagyis inkább embertelen. Kérlek, Istenem, könyörgök.

Most legyünk bátrak, emeljük fel a szavunkat, amikor kell: magyar, cigány, kék és zöld szemű, szeplős és szeplőtelen. Emlékezzünk, és az őseink szomorú történetén okulva ne engedjük idáig korcsosulni az emberiséget. Minden lehetséges eszközzel fékezzük meg a gyűlölködő indulatokat.