BeszélgessünkNili blogja

Tudatos Családtervezés IV.

2012. január 26. | Nili

– Most maga igazából mit csinál nálunk?
– Hozzátok jöttem, hogy együtt játsszunk.
– De mit fogunk csinálni?
– Hát, beszélgetünk kicsit. Kezdjük is! – csaptam össze a tenyerem, hogy leplezzem az izgatottságomat (talán a zavaromat is).
A tizenéves fiúk, lányok körém csoportosulnak.
– Egyezzünk meg valamiben: én őszintén mesélek magamról, ha kérdeztek. Nem fogok hazudozni semmiről, de cserébe nektek is őszintének kell lennetek.
Mindenki bólogat. Körbeülünk. Labdákat veszek elő. Pattogtatom az egyiket.
– No, mi érdekelne benneteket leginkább: barátság, szerelmi kapcsolat – mondjuk?
Naná, az mindenkit érdekel. Tovább görgetem a témát: barátság, szerelem, megcsalás, hazugság, szex. Szex.
Mindenki felkapja a fejét. Ezt látni kellene. Eddig egymás szavába vágtak mind, de amikor elhangzik a titokzatos szó: szex, nagy csend támad, aztán meg kínos röhögcsélés.
– A szerelemhez, a kapcsolathoz ez is hozzátartozik, nem? – szegezem nekik.
– Hát igen, de ezek még kicsik, idióták… – próbálják kivágni magukat.
Valahogy így kezdődött a foglalkozás. Megdöbbentett az a fajta nyíltság, leplezetlen kacérság, amit főként a fiatal lányok tanúsítanak ebben a témában. Persze mi, „öregebbek” mindig azt mondjuk, hogy ’bezzeg a mi korunkban’ nem így volt… De higgyék el nekem, tényleg veszélyesen nyitottak lettek a tizenéves kamasz lányok. Kis vidéki tanítványaim közül sokakkal facebookos kapcsolatban vagyunk: csak így, fiatalosan. És ilyeneket olvasok az üzenőfalon (vegyük úgy, hogy kisípoltam):
„Te rohadt kis (sípolás)… megcsaltá, hogy rohadjon le a (sípolás)…, de (sípolás)… jó voltam, mostmá’ hiába sírsz utánam te … (sípolás), (sípolás) … le a ribancodat, többet nekem nem kellesz.”
De persze van lírikusabb vonal is: „Meghalok utánad kis (sípolás)…, nem tok rád haragudni soha. Amikor hozzám érsz remeg az egész testem. Kívánlak kicsim.”
Ezek a lánykák itt 12 és 14 év közöttiek. Személyesen ismerem őket. Sokat gondolkodtam azon, a fiúk miért sokkal hallgatagabbak ebben a témában? De hát ezek a nyílt üzenetek csak szólnak valakiknek, kell valamilyen „fiús” előzménynek lennie. Ami igaz, igaz: a fiúknak nem kell sokat pedálozni, elég, ha hagyják magukat. Aztán a lányok lerendezik egymást – és egymás között a dolgokat…
Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy szerelmes természetűek. Ez nagyszerű tapasztalat, határozottan emlékszem hétéves kori szerelmemre én is. Szóval megértem én… Az a baj, hogy ezek a fiatalok legtöbbször teljesen felkészületlenek. Lelkileg, fizikailag, alkatilag, anyagilag – szinte mindenhogyan. Honnan veszem? Próbára tettem az érzelmi érettségüket néhány egyszerű kérdéssel.
Persze akkor lehetne munkám a leghatékonyabb, ha több alkalommal tudnánk találkozni, hosszabb időt eltölteni egymással. Akkor lenne időnk, hogy kialakuljon a bizalmi kapcsolat, a csoport összetartóbbá, együtt gondolkodóvá váljon.
De ha csupán egy hosszú órányi időt kaphatok, akkor is hasznos lehetek: az alkalom megszabja az alaphangulatot és nyitottságot követel. Székek körben. Akinél a labda, az válaszol.
Kérdés: Mit jelent számodra a család, a szüleid? Gondoltam, a szüleiről mindenkinek van valamilyen véleménye. Érdekelt, mennyiben számíthatnak ezek a fiatalok a szülők segítségére. Az egyik kislány büszkén mesélte, hogy minden dolgát megbeszéli az anyukájával, csak éppen fiúk ügyében nem tud tőle tanácsot kérni, mert ahogy ő mondja, „az ember az anyjával hogyan beszélje meg, hogy smároljon-e vagy ne”.
Általánosságban azonban a kép ennél sokkal riasztóbb volt. A gyerekek nagyobb részének nem volt semmilyen konkrét élménye, megfogalmazható, elmondható gondolata, a szüleiről, az iránta érzett érzelmekről. Éreztem, nem azért vonakodnak válaszolni, mert nem akarnak, hanem mert valóban nincs megformált véleményük. Nincsenek mindennapi mélyebb beszélgetések, közös játékok, ebédek vagy még inkább vacsorák – így aztán esély sincs arra, hogy szóba kerüljenek az egyébként is kényesnek ítélt témák.
Nem akarok általánosítani. De volt a csoportban olyan fiúgyermek (nem is egy), aki hirtelenjében azt sem tudta megmondani, hogy hívják a szüleit. „Hát, anyu meg apu.”
Az órára nézek: este nyolc van, a lányaim még játszanak, de már fürdés után, lassan lefekvéshez készülődnek. Kihívom a hétévesemet a szobájából, kérdezem tőle: „Lili, hogy hívják anyukádat?” Néz rám értetlenül, de egyből rávágja a helyes választ. „Apukádat?” Megmondja azonnal, aztán számon kér: „Minek kérdezted ezeket?” „Éppen cikket írok. Kíváncsi voltam, ha váratlanul kérdezlek, tudod-e a szüleid nevét.” Nem is hagyja, hogy tovább magyarázzam, felháborodva vágja oda: „Anya, ti vagytok a szüleim, hogyne tudnám, mi a nevetek!” – bemegy a szobájába, látom, még mindig bosszankodik a buta kérdés miatt. Én meg mosolygok.
De térjünk vissza a borsodi csoporthoz. A legnagyobb probléma még mindig ugyanaz: nem ösztönzi semmi a gyerekeket. Szülők, tanárok, a többi gyerek, valamilyen közösség – akik arra sarkallnák a hátrányos helyzetű gyerekeket, hogy elgondolkozzanak alapvetőnek tűnő dolgokon is. Hiszen a gondolataik lehetnének értékesek, jók és mindenképpen fontosak.
Alapvető kérdés például: hogy hívják a szüleimet, mit jelentenek számomra, hogyan tudom kifejezni a szeretetemet irántuk, mit jelent a baráti és mit a szerelmi kapcsolat…
A szerelem mindenki számára fontos, ugyanakkor óhatatlanul intim kérdéseket vet fel. Főleg olyan közegben nehéz erről beszélgetni, ahol több, a hagyományaikat erősen őrző roma fiatal van. Hiszen ez a téma az ő köreikben még sokkal inkább elhallgatnivaló, mint a többségi társaiknál. Félreértés ne essék: nem a tradíciók eltörléséről beszélek, sokkal inkább a gondolkodásmód, látásmód tágítására buzdítok.
A foglalkozás fele ideje már eltelt. A facebookos üzenetek alapján a legfontosabb témánk a szexuális felvilágosítás lenne, de hogyan beszéljek ilyen nagyon is bensőséges dolgokról, mikor még az alapvető érzéseket sem tudtam kibányászni a gyerekekből. Ráadásul tartani akarom magam az alapvető célhoz: legalább három új információval kellene gazdagítani ezeket a kamaszokat.
Hirtelen döntök, jöjjön az erre legmegfelelőbb játék, a „Hitek és tévhitek”. A gyerekek belelkesülnek, ahogy vártam. Jönnek a kérdések rendesen. Cikizik egymást, néha engem, beszólogatnak, de volt komoly szó és érdeklődés is bőséggel. „A csókolózással el tudjuk-e kapni a nemi betegségeket?” Herpesz kontra AIDS, vér, nyál, levegő útján terjedő vagy nem terjedő betegségek… Az ezekkel kapcsolatos tévhitek – meglepetésemre – majdnem verekedésig korbácsolták az indulatokat.
Inkább konfliktuskezelésről kellett volna beszélnem velük? – gondolkodom hazafelé menet. Talán majd legközelebb.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink