BeszélgessünkJegyzetfüzet

Szeretetből jeles

2012. január 31. | Nótár Ilona

Nem akarok emellett elmenni úgy, hogy feledésbe merülő emlékképpé halványuljon. Mert tudom, hogy amit a napokban kaptam, az igazi, kristálytiszta érték. Tudom, hogy itt kezdődik az őszinteség, és itt fejeződik be az odaadó szeretet is.

Egy héttel ezelőtt megbeszéltük egy forgatócsoporttal, hogy találkozunk az egyetemen, ahol óraadó tanár vagyok. Interjút kértek, a szokásos dolgok. Megfogadtam, hogy most már lassanként visszalépek. Sok energiát vesz el mindig. Őszintén vallani magamról, adni magamból, ez hatalmas felelősség, hiszen soha nem beszélhetek csak saját nevemben. De ez az interjú már rég a szívemben volt. Tudtam, hogy itt, ennek a közönségnek fontos lenne.

Az interjú reggelén begyulladt a lányom füle. Fájt neki, szinte elviselhetetlenül. Gondolhatják, milyen dühös lettem. Nem szóltam egy szót sem, de dühösen róttuk az utat a hidegben, egészen a háziorvosig. Vittem magammal a kisebbiket is, neki meg a szemén lett valami, ahogy kell: minden egy napra jött össze.

Telefonálok, hogy lemondjam a tanítást, a forgatást, oda az egész napom. De a forgatócsoport kedves, rugalmas. Vállalják, hogy eljönnek hozzánk.

Szalad a ház, a fülfájós sír, a kisebbik éhes. Lefektetek, etetek, takarítok, hajat mosok. Csöngetnek. A kisebb kérdi: beengedje őket? Még félkész a hajam. Mondom a kaputelefonba, pár percet várniuk kell, odakinn a hidegben. Jaj, nagyon kellemetlen.

Kellett nekem port törölni, szőnyeget pucolni, meg levest főzni, amikor embereket várok, hogy faggassanak. Persze ilyenkor nincs segítség. Jó úton haladok az összeomlás felé. „A cigány értelmiségi asszonyság” – gúnyolom magamat, nézem a tükörben a fáradt tekintetemet, miközben szépen rendbe rakom a piperecikkeket. Az útravalóul régen kapott bölcsesség visszhangzik bennem anyai kötelességről, gyermeknevelésről, a meleg családi otthon megteremtéséről, a felelősségteljes viselkedésről és a többi.

Be kell engednem a forgatócsoportot. Hajam nedves, smink semmi, magamra kapok egy Romani Design blézert – ennyi menthető. Kávé, tea, víz. Kínálom, ahogy illik. Két percet nyerünk. A nagyobbik lányomat lefektetem, megnyugtatom, mesét kapcsolok neki, megszeretgetem, közben megjön a mami is.

Hajszárítás, gondolatok összeszedése. „Mi a cél ezzel az egésszel? Miért csinálom mindezt? Rendben, kezdhetünk” – lépek a nappaliba. Kihúzom magam, kamera indul.

Telefoncsörgés. „Lehetne kicsit később? Épp interjú közben vagyok, és ne tudd meg, úgy nézek ki, mint egy…” – leteszem. A kisebbik lányom hallotta a beszélgetést, és nem tetszett neki. Odajön, megfogja a kezem: „Anya, olyan vagy, mint egy topmodell.” Úgy döntök, hiszek neki. Legalábbis elfogadom, hogy a számomra legfontosabbaknak így is megfelelek.

Lili végig mellettem marad, nem néz mesét, nem játszik. Segít, támogat a jelenlétével. Az érzés, a tudat, hogy ott van, erőt ad. Őszintévé, hitelessé, igazivá teszi minden mondatomat. Beszélgetés közben meg kell állnunk, bemegyek Hannuskához, megnyugtatom. Még fáj a füle kicsit. „Bárcsak nekem fájna – gondolom, és tovább: – Bárcsak kettő lenne belőlem.” Egy ott ülne a nappaliban. Ő, ha lehet, legyen sokkal ügyesebb, okosabb, szebb, hiszen nem csupán magáért beszél, hanem a például most az európai, magyar roma nők nevében. Meg legyen egy itt benn a szobában, aki a lányát simogatja, s levest kavar neki.

Vége az interjúnak. Nem vagyok magammal elégedett. De a Lili lányom a beszélgetés végén odaszalad, megölel. Búcsúzáskor a roma operatőr megfogja a kezem, szemembe néz: „Jó volt. Azt mondtad el, amit mi is megélünk mind. Mi is ezt érezzük, csak te szépen el is tudod mondani.” Ez nagyon jól esik. Szinte sírok örömömben. Mert pont ez volt a célom. Ezért vállaltam az összes vesződést. Az ölelés a lányomtól, meg ez az őszinte kézszorítás, a szemembe mondott szavak erőt adtak estig.

Este nem jön álom a szememre. Azon gondolkodom, hogy Lili mostanában odajön hozzám, miközben mosogatok, s kérdezi: „Anya te miért szeretsz engem ennyire?” Csak azért, mert vagy. Az enyém vagy. Nekem vagy adva ajándékba.” Ölelés a válasz. Visszakérdezek, habozás nélkül felel: „Azért, mert te olyan jó vagy.”

Próbálom erőltetni az alvást, de a fejem még zsong: minden gyermeknek járna egy anya, akit a gyermeke „olyan” jónak tart, ítél, dicsér, megbecsül, értékel… A gyermeknek jár. Az anyáknak ajándék.

Hannuska estére jobban lett, de azért mindketten mellettem alszanak. Mintha beszélnék álmomban, mert mikor felriadok Lili félálomban ugyan, de kezemet fogva motyogja: „Anya mit segítsek neked? Hozzak valamit?” Így volt. Komolyan.

Sírok. Vagyis folynak a könnyeim. Ez nem holmi női érzékenység. És nem csupán egy női blog bejegyzése. Fontosabb dolgokra utal minden előbbi mondatom. Hideg van. Mínusz tizenöt. Az emberek éheznek, lázadoznak, elégedetlenkednek. Keresik a boldogságukat. Mindenki teszi a dolgát, megélni próbál, jobb esetben segít élni másoknak is. Ebbe a munkába néha én is belefáradok. Ilyenkor vannak napok, amikor hajamat sincs időm megszárítani, s nincs festék az arcomon, mégis ki kell állni, és dolgozni kell, hitelesen, őszintén, szívből.

De a lányom szerint még ilyenkor is olyan vagyok, mint egy modell, az oktalan szigoromból csak annyi marad meg benne, hogy „olyan” jó vagyok. Interjút adok és időt vonok el a szeretetteimtől – de ölelgetést aratok. Este, mikor édesen álmodnia kellene az én kicsikémnek, nem nyafog, ha miattam megébred, hanem segítő kezet nyújt.

Ez a csoda. Ez az igazság. Ez a szépség. Ez a színtiszta szeretet.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink