Bogdán Péter blogja

Célzások?

2012. február 12. | Bogdán Péter

Eszemben sincs az MTI-t a KGB-hoz hasonlítani, hiszen hosszú évek óta foglalkoztatja az egyik roma kollégámat, rangos elismerések odaítélésével áll ki a romák mellett és a megkülönböztetés ellen. Mégis: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.

Vádalku keretében bűnösnek vallotta magát a kanadai magyar embercsempész banda egy újabb tagja címmel adott ki 2012. február 10-i dátummal a Magyar Távirati Iroda egy hírt, a tudósító Polgár Demeter. Az összefoglaló a hazai közvéleményt foglalkoztató bűnügy minden fontos mozzanatát feltárja. (Ez a bűnügy azonban „nem embercsempészet. A rászedett magyar romákat senki sem csempészte át illegálisan Kanadába, hanem érvényes útlevéllel léptek az ország területére. Joggal lehet beszélni emberkereskedelemről, ami nem jobb, hanem valószínűleg még rosszabb is, de más”– pontosítja Kulcsár István.)
Mégis megállt bennem az ütő, amikor az amerikai demokráciát a helyszínen magába szívó és élvező kolléga azt találta írni, hogy: „A korábbi kanadai sajtójelentésekből kiderült, hogy egy kiterjedt magyar roma család tagjai az elmúlt tíz évben legalább 16 embert csábítottak Pápáról Kanadába munkahely és megélhetés ígéretével. Ott azonban ingyen dolgoztatták őket, és elkobozták tőlük a hamis indokokkal igényelt szociális juttatásaikat. Az irataiktól is megfosztott áldozatokat pincékbe zárták és moslékon tartották. Az elkövetők menedékjogot kértek Kanadában és áldozataikat is erre kényszerítették.”
A szakma íratlan szabályai szerint csak akkor utalunk a hírben szereplők etnikai hovatartozására, ha annak funkciója van, ha nélküle nem lenne érthető, vagy nem lenne pontos a hír. Például, ha megírom, hogy a kabinet szociálisan hátrányos helyzetben lévő roma fiataloknak ad ösztöndíjat, akkor ebben az esetben lényeges információ, hogy melyik az a kör, amelyik a támogatásra számíthat. Ugyanakkor egy bűncselekmény esetében nem közöljük az elkövetők etnikai hovatartozását, mert annak a ténynek, hogy valaki roma, semmi köze ahhoz, hogy amit tett, az törvénysértő. Ha ezt mégis megírják, akkor azzal az előítéleteket erősítik, hiszen a tudósító szerint a származás meghatározó körülmény a bűnelkövetés tekintetében.
Az MTI tudósítója – akarva, akaratlanul – ezt üzeni: Magyarországról azért menekülnek a cigányok Kanadába, mert az ottani befogadói rendszert kihasználva megvetik a lábukat, és miután a szociális juttatásokat megszerezve berendezkednek az országban, hazai cigánytársaikat félrevezetve, hamis menekültkérelmek beadására ösztönözik azért, hogy elszedjék az ő szociális juttatásaikat, amiért cserébe pincét és moslékot adnak ellátásként. Ez az üzenet akkor is ijesztő lenne, ha egy kis lapban jelent volna meg, amelyet kevesen olvasnak. De a baj nagy, hiszen a hírt a Magyar Távirati Iroda adta ki. És azt sem menti fel a tudósítót, hogy leírta, a kanadai sajtójelentésekből derül ki, hogy az elkövetők romák. Vagyis ő mossa kezeit, hiszen mások hozták fel a cigány származást.
Az, hogy Kanadában mi a szokás, és hogy hol vannak a szakmai határok, nem menti fel a tudósítót a hazai szabályok alól. Sőt ha úgy érzi, a tengeren túli cikk megfogalmazása erősítheti a magyarországi rasszizmust, akkor ennek elkerülése érdekében finomíthat is a szövegen. Erre főleg azért van szükség, mert a magyar parlamentben (is) felbukkanó szélsőségesek folyamatosan „cigánybűnözésről” beszélnek.
Az Orbán-kabinetnek nagyon kellemetlen, hogy a romák egy része nem akarja önként a nyaktiló alá hajtani a fejét, ezért oda menekülnek, ahol reményeik szerint életben maradhatnak. Az MTI nyilván visszautasítaná, hogy – állami szervezetként – le akarta mosni a most regnáló kormány gyalázatát, nekem mégis a KGB jut eszembe erről a tudósításról, meg Szolzsenyicin.
Amikor az orosz író az amerikai Vermont államba költözött, valóságos erődítménybe zárkózott be, mert évtizedekig biztos volt abban, akárcsak Trockij esetében, Moszkva ezúttal is megtalálja annak a módját, hogy valahogyan tisztára mossa magát. Éppen ezért érzem úgy, hogy ebben az esetben az MTI mintha az Orbán-kabinetet tisztára mosni akaró propagandagépezet részeként funkcionálna Amerikában.
Eszemben sincs az MTI-t a KGB-hoz hasonlítani, hiszen hosszú évek óta foglalkoztatja az egyik roma kollégámat, rangos elismerések odaítélésével áll ki a romák mellett és a megkülönböztetés ellen. Mégis: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Ismerve a magyar hírszolgálat profizmusát, elvárható, hogy nálam jobban ismerjék és alkalmazzák a szakma szabályait. Tudniuk kell, hogy ezekben a vészterhes időkben minden egyes papírra vetett szó befolyásolja akár az én családom és barátaim biztonságát is. Ugyanis cigányok vagyunk.
Sajnos, nem láttam, hogy az MTI ugyanaznap kiadott volna egy olyan hírt is, hogy mondjuk az igen nagy Daróczi családban már ötvennél is több diplomás roma van, akik közül az egyik európai parlamenti képviselő, és Magyarországon volt miniszteri biztos is – nemrég mégis Kanadába ment, az ottmaradás szándékával. Arról nem írtak, hogy őt senki nem tartja pincében, nem etetnek vele moslékot. Arról sem, hogy olyan diplomás ember, aki csak életben akar maradni, miután ki tudja, hányszor fenyegették meg, mert nem hagyta elmismásolni a magyarországi romagyilkosság-sorozatot. (Csak jelzem: az utolsó mondatban helyén van a szó, mert tényleg többletüzenete van annak, hogy gyilkosságsorozatban nem pirézeket öltek meg, hanem romákat.)
Soha nem gondoltam volna, hogy pedagógusként kellett kimondanom néhány tanár kollégáról: defektus látszik rajta, ahogy roma gyermekekkel bánik. Most az újságíró kollégáról is azt kell mondanom, torzult a szabálykövetése, amikor olyan ügyről írt, amelyben romák is szerepelnek.
Milyen furcsa, hogy a világsajtó érdeklődésének középpontjába kerülő Fehér Sándor esetében ilyen „torzulás” nem volt. A Costa Concordia hajótörésekor, a hőstette kapcsán sehogy sem akart kiderülni, hogy ő is roma volt.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink