BeszélgessünkNili blogja

Abortusz ügyekről

2012. február 17. | Nili

Zeng a sajtó, mindenhol az orvosról beszélnek, aki több mint száz magzatot vett el, illegálisan. Engem, mondjuk, érdekelne, mi bántja jobban a közvéleményt: hogy megtette, vagy hogy nem jogszerűen? Magyarországon szigorú rendje volt eddig is a terhesség-megszakításoknak. Most még ezen is szorítani szeretne a kormány, elmenve egészen az abortusz tilalmáig.
Nem lehet, nem szabad. Látni kell az embert, a mögötte lévő egyéni sorsot. Természetesen védelmezni kell a még meg nem született emberi életet (a méhen belüli élet méltóságának védelme), de az esztelen szigorítás helyett sokkal jobb és hatékonyabb prevenciós kampányok kellenének, tudatosabb életre nevelés már iskolai szinten, és szükség volna megfelelő tájékoztató, felvilágosító rendszerek elindulására. Ez olcsóbb is lenne egyébként, mint az abortuszra szánt költségvetési tétel. (2010-ben 1,6 milliárd forint, az erre az évre elfogadott költségvetés azonban a negyedére csökkentette, 400 millióra.)
Szülészeti kötelező gyakorlatom része volt az is, hogy részt vegyek terhességbefejező műtéteken. A blog korábbi bejegyzéseiben már említettem, mennyire fontosnak tartom a minél előbbi személyes kapcsolatfelvételt egy szüléses krízishelyzetben, a pszichés vezetés, támogatás céljából. Ilyen alkalmakkor viszont inkább arra törekedtem, hogy szigorúan a kisműtő területén maradjak, és lehetőség szerint ne beszélgessek műtétre váró páciensekkel. Valahogy úgy voltam, hogyha nem tudok javítani a páciens közérzetén, akkor legalább ne nehezítsem meg az életét. Tudtam, hogy nem lettem volna képes odamenni hozzá, és bátorítani őt, bízva a beavatkozás sikerében.

Tíz évvel ezelőtt szültem először. Veszélyeztetett terhesként akkor hosszú hónapokat kellett kórházban eltöltenem. Ha véletlenül, helyhiány miatt, mellénk tettek egy „abortuszost”, lenéző pillantással méregettem, hozzá sem szóltam. Még dühös is voltam rá, hiszen én az életem kockáztatásával vállalom a gyermekemet, és hálás vagyok az anyaság lehetőségéért, ő meg önként nem kér mindebből. Hiába láttam arcán a félelmet, a szégyent és a szomorúságot – mást nem akartam észrevenni. Nagyon fiatal voltam. Mára már tudom, hogy ez a kérdés sokkal bonyolultabb ennél, s hogy minden anya (és apa) számára nehéz meghozni egy ilyen döntést.
Fehér falak. A műtő középpontjában a nőgyógyászati szék, felemelt lábtartókkal. Három-négy ember készülődik: az aneszteziológus vénát szúr, magyaráz, kábít, a műtősegéd előkészül, előkészítve a  laminária pálcákat, a méhnyaktágító Hegar-eszközt, jódot, tálcákat, vákuumszívót… Egy-egy kiabálás vagy nyögés műtét közben a kábított anyától, aztán szívóhang, folyó és darabos vér, küretkanál, jódvizes öblítés. (abortusz video) Morbid és szomorú. Egy kis dobozba minta kerül, szövetvizsgálatra megy. Negyedóra elteltével a páciens kicsit magához tér, és már tolják is kifelé. Másnap délután otthon lábadozik.
Ma a 12. hétig bárki elvetetheti a magzatát válsághelyzetre hivatkozva, amely lehet akár egészségügyi, szociális ok vagy súlyos magánéleti következmény. Ha az orvos megállapítja a terhességet, a páciens a védőnőhöz fordul a lelettel, az jegyzőkönyvet vesz fel, elmagyarázza a helyzetet, tájékoztatást ad. Az ifjú anya minden esetben kap három nap gondolkodási időt (az orvosok legtöbbször már a terhesség megállapításakor előjegyzik a terhességbefejező műtétre a kismamát, de kivárják a törvényben kiszabott időt ), és körülbelül huszonhatezer forintosos csekk befizetésével, érvényes jegyzőkönyvvel, öt napon belül jelentkezik a szülészeten, ahol elvégzik a beavatkozást. Ennyi egy élet.
Tudták önök, hogy a második hónap végére, vagyis a nyolcadik hétre a magzat már emberi formát ölt, kialakulnak a végtagok, a belső szervek, és az anyáén kívül már harsányan dobog egy másik szív is? Bizony! A magzati idegrendszer korai működését éppen az abortusz során figyelték meg: a szájzug érintésére a fej elfordításával reagáltak. A két és fél centiméteres magzatok már reagálnak a külső ingerekre. És az abortusz műtét egyes felvételein látható is a kényszeredett menekülésük a vákuumaspirációs beavatkozás miatt… (abortusz video)
Most felsajdul bennem a szőke doktornő emléke, aki bedurran a folyosó csapóajtaján, és a kollégáknak ront: „Ti itt ültök, én meg kaparom a nyóckert?” És senki nem válaszolt.
Pedig a kutatások szerint a romák a mai napig több gyermeket vállalnak a nem roma társaiknál. Az átlag gyermekszám három-öt. Neményi Mária szociológus a könyvében (Anyák az egészségügyben) elmondja, hogy például az ő mintájában szereplő tizenkilenc beás cigány anya közül egyiknek sem volt abortusza, mert tradícióikra hivatkozva elutasították. Átlagosan három gyermeket vállalnak.
A KSH kutatásai szerint 2009-ben 43 000 abortuszt végeztek Magyarországon. Száz megszületett gyermekre negyvennégy elvétetett magzat jut. Az ebből származó bevétel az állam számára: csaknem hatszáznyolcvanmillió forint. Az abortuszt választók többsége csak nyolc általánost végzett, de például 2009-ben több mint négyezer volt felsőfokú végzettségű.
Európában sokféleképpen vélekednek a meg nem született gyermekek sorsáról. Míg Szlovákiában egyenesen magyarul hirdetik a terhesség-megszakítás könnyű lehetőségét (nem igényel különösebb feltételt vagy dokumentációt), addig Máltán a katolikus anyáknak még akkor is tiltják, hogy elvétessék magzatukat, ha ez az anya életét veszélyezteti. Amerikában, Oklahoma államban viszont a nőknek meg kell nézniük az ultrahangos felvételt a magzatukról, és az orvos tájékoztatni köteles a képen látható embrió vagy magzat pillanatnyi életállapotáról.

Magyarországon toleránsabbak a kérdéssel kapcsolatban. A tizenharmadik hét után is megszakítható a terhesség, ha az anya kiskorú, cselekvésképtelen, bűncselekmény áldozata, vagy esetleg orvosi hiba gyanúja áll fenn. A terhesség végéig kitolható a megszakítás, ha az élettel összeegyeztethetetlen betegség áll fenn.
Számomra nagyon fontos az élet védelme. De hiszek abban, hogy ezt erőszakkal nem szabad és nem is lehet elérni. Fiatalon szültem a lányaimat, előtte tudatosan készültem az anyaságra. Amikor az orvosomhoz elmentem, hogy fogamzásgátlót írjon fel nekem, azonnal adta a receptet. Mondtam, előtte még beszélgessünk kicsit. Nekem olyan hatóanyag kellene, ami nem elpusztítja a megtermékenyült petesejtet, hanem megakadályozza, hogy az élet megfoganjon. Csodálkozott. Ilyen kéréssel még nem fordultak hozzá. Mikor később találkoztunk, elmesélte, hogy nagy hatással volt rá a beszélgetésünk, és kutakodni kezdett a múltban, hogy megismerje a különböző módszereket. Nem végez abortuszt, nem vesz részt olyan folyamatokban, melyek során az emberi élet méltósága sérül.

Az én javasolt megoldásom tehát: a fiatalokat kell tudatosabb életre nevelni, felelősségteljes döntésekre kell bírni őket. A tantervekbe is be kellene építeni ezeket a modulokat. De hatékonyan ám, nem csupán a biológiaórák keretében. A kismamákat sokkal lelkiismeretesebben, informálisabban, empatikusabban kellene kezelni, a valóságot hitelesebben – vagyis drasztikusabban – bemutatni, és a saját helyzetükhöz illeszkedő tanácsokkal ellátni őket.

Ez a feladat nem lehet csupán hivatali rutin eljárás, hanem egy életre szóló döntés meghozatalának az utolsó állomása. Az ebben szerepet játszó hivatalos személyeknek – védőnők, orvosok! – hatalmas felelőssége van. De a döntésnek a tizenkettedik hét végéig az anyánál kell maradnia.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink