Bogdán Péter blogja

Néhány nap Malévval

2012. február 17. | Bogdán Péter

A Malévot megbüntette az Európai Bizottság tiltott állami támogatás igénybevétele miatt. És a hogy párizsi utam még izgalmasabb legyen, persze nekem is Malév-jegyem volt.

Párizzsal kapcsolatosan egész életemben voltak problémáim. Talán tizenhét évesen fogalmazódott meg bennem, nem szeretnék úgy meghalni, hogy nem megyek fel az Eiffel-toronyra. Aztán, mint ahogyan a Néhány nap Párizsban című jegyzetben írtam, ellentmondásosra sikeredett a múlt évet záró francia vakációm, ezért érdeklődéssel vártam, hogy idén áprilisban mit fogok tapasztalni a városban, amikor már nem pihenni, hanem tanulni megyek oda.
Persze, az élet olyan, legalábbis az én esetemben biztosan, hogy amikor Párizsról van szó, akkor az inkább valami tortúrához hasonlít. A repülőjegy decemberi megvásárlása után pár héttel közölték, hogy a Malévot megbüntette az Európai Bizottság tiltott állami támogatás igénybevétele miatt. És a hogy párizsi utam még izgalmasabb legyen, persze nekem is Malév-jegyem volt. Eleinte persze nem nagyon érdekelt a súlyos büntetési tétel. Gondoltam, oldja meg a cég, ahogy akarja. A lényeg az, hogy repkedni fogok jobbra-balra. Pár héten belül azonban kiderült, ahhoz, hogy az égbe emelkedjek, stabilabb költségvetéssel kellene rendelkeznie a magyar társaságnak, ezért kénytelen-kelletlen elkezdtem olvasgatni a híreket.
Annak a hétnek az elején, amikor a Malév leállt, még mindig jól elvoltam, mint a befőtt, mert az illetékesek valami olyasmit nyilatkoztak, hogy a magyar légitársaság repül, és remélik, hogy holnap is repülni fog. Meglepődtem azon, hogy ha annyira biztos, ma repülnek, és nem lesz semmi gond, akkor miért csak reménykedni lehet abban, hogy másnap is talpon maradnak, de nem szőröztem tovább. Ők tudják, mit akarnak. Különben is, az említett nyilatkozat előtt már felhívtam őket, akkor azt mondták a telefonos ügyfélszolgálaton, hogy egyelőre repülnek, és ha turista jegyet vettem, akkor a pénz egy részét nem fogom visszakapni, tehát nincs is más lehetőségem, mint várni.
Így hát vártam. És reménykedtem, hogy másnap is repülnek, de pár órával a nyilvános bizakodás bejelentése után az internetes hírportálok közölték, a magyar kormány felkészült arra az eshetőségre is, hogy leáll a Malév, ezért 2 milliárd forintot elkülönítettek a kártalanításra. Mit tudtam tenni? Megkerestem a Magyar Közlönyben a rendeletet. Első olvasásra úgy tűnt, hogy minden rendben, de a második olvasásra már kételyeim lettek. A rendelet ugyanis emlegetett valami „leállás napját” és az azt követő három napot. Ez felébresztette bennem a gyanút, hátha mostantól érdekemben áll, hogy a Malév aznap menjen csődbe, amikor Párizsba kell repülnöm.
De különben is, miért van megszabva a február 29-i határidő a visszafelé útra? Lehet, hogy a kormány titkol valamit? Lehet, hogy ők már tudják, hogy a Malév február 29-ig biztosan csődbe fog menni? És ha így van, akkor miért nem közlik ezt az utasokkal? Ezekre a kérdésekre sosem fogok választ kapni. Viszont pár nap múlva felmentem a Malév honlapjára, azaz, csak akartam, mert az oldal addigra eltűnt. Egy viszonylag rövid tájékoztatóból viszont kiderült, hogy a Malév leállt. OK, rendben. Leállt. Majd újra indul, amikor tud – gondoltam. A főnököm, aki már korábban hallgatta híreket, közölte, hogy ez nem olyan leállás.
Párizs. Miért kell nekem ennyit szenvedni ezért a városért? Ha Mikronéziába pályáztam volna, talán már minden gond nélkül ott lennék. Akár még a Malévval is. De mit lehet tenni? Felhívtam a magyar légitársaságot. A honlapon közzé tett telefonszámon nem tudtam elérni senkit, állandóan foglalt volt. Erre írtam egy e-mailt, hiszen azt is adtak. Nem válaszolt senki. Igaz, a hírekből megtudtam, vagy 1200 elektronikus levél érkezett a csődbe ment céghez. Kíváncsi vagyok, hogy csak nekem nem válaszoltak-e, de azt hiszem, nem.
Mivel kicsit, de csak egy kicsit előrelátó vagyok, még idejekorán felhívtam a pályáztató szervezetet, hogy mi legyen, ha csődbe megy a magyar légitársaság. Azt mondták, hogy várjak. Valószínűleg vis maior helyzetként fogják kezelni az ügyet, és nem lehet probléma, mert úgyis nagy balhé lesz, ha a Malév leáll. Ők is tudni fognak róla.
Persze, mivel leállt, megint telefonálnom kellett. Azt mondták, hogy rendezik, és várják az Európai Bizottság állásfoglalását, hogy mit és hogyan kell elszámolni ebben az esetben. Gondoltam, ez nekem így jó lesz. Aztán olvastam a hírekben, hogy nem mindenki kapja vissza a pénzt. A Magyar Bankszövetség bejelentette, hogy a károsultaknak a Malévhoz kell fordulniuk. Pár óra múlva kiderült, hogy a Mastercard és a Visa szerint – a szolgáltatás nem teljesítése miatt – azok a bankok fizetik vissza a repülőjegy árát, amelyek az ő kártyáikat használták. A Magyar Bankszövetség is így gondolhatta, mert a Malévhoz fordulás alatt azt értették, hogy a magyar légi társaság kártyaelfogadó bankja fizet.
Szóval visszakapom a pénzt. De azért csak felhívtam a magyar légitársaságot. Ezúttal fel is vették a telefont. Kérdezték, mikor vettem a jegyet? Milyen formában? Megmondtam, mire közölték, hogy irány a kártyakiadó bankom, de legyek felkészülve, hogy akár veszekednem is kell, ha OTP-s vagyok, mert az összes hazai és nemzetközi bank befogadja a reklamációt, de az OTP elküldi a klienseket.
Hajjaj, pont az OTP-nél vezetem a számlámat. Én ennyire hátrányos helyzetű Párizsba utazó állampolgár még soha sem voltam. Éppen annál a légitársaságnál foglalok, életemben először, amelyik csődbe megy. És amikor visszatéríteni kell, csak az én bankom nem akar teljesíteni, míg az összes többi igen. Mit lehet tenni? Felhívtam a Magyar Bankszövetséget. Éppen abban a pillanatban készültek sajtóközleményt kiadni, mert káosz van, de most tisztáznak mindent. És az OTP-vel mi van, arra is kötelező lesz, amit írtak? A hölgy érezhetően dühös lett, hogy nekik még ilyet senki nem mondott az OTP-ről.
Aztán kijött a közlemény. Aki a csőd előtt vette a jegyét és bankkártyás, az visszakapja a pénzt. De először csak azok, akiknek már lejárt a jegye. Akiknek még nem – tehát például nekem –, azokat később rendezik, a bizonytalanság miatt. Aztán valahol elolvastam, hogy mit kell vinni a bankba. Vittem is, sőt felkészültem, hogy veszekedni kell majd. Hála az égnek erre nem került sor, de meglepődtek, amikor azt mondtam, hogy Malév-károsult vagyok. Ezt nálunk kell bejelenteni? A Magyar Bankszövetség szerint igen. Melyik gombot nyomjam meg? Hová menjek? A hölgy azonnal telefonált: számlaügyintézés. Túl vagyok a nehezén. Gyorsan behívtak, de a kolléga nem tudja, hogy mi a teendő. El kellett olvasnia az utasításokat. Úgy tűnt, én vagyok az első Malév-károsultja. És lehet, hogy senki más nem látott még hátrányos helyzetű párizsi utazót, mert a biztonsági őrtől kezdve az ügyfeleken át mindenki felélénkült, és megütközéssel meg egy kis haraggal, sértődöttséggel nézték, ahogy elfogadják a reklamációmat. Enyhült az ellenérzés, amikor kiderült, hogy mi a foglalkozásom, mit keresnék Párizsban, és hogy nem kértem vissza túl sok pénzt, mert a jegy akciós volt. A biztonság kedvéért beleírattam a reklamációba, hogy a számlát nem tudtam csatolni, mert a számla a Malév honlapján volt elérhető elektronikusan, a honlap viszont már nem működik. Még szerencse, hogy a elektronikus számlacsomagon a számlatörténet igazolja a pénz átutalását.
Az utolsó információm e jegyzet írásakor, hogy vagy 9 milliárd forint az eladott repülőjegyek összértéke, és a vételár mindenkinek visszajár. Alakul már, hogy melyik légitársasággal utazom, de még várom, hogy az Európai Bizottság nyilatkozzon, hogyan kell elszámolnom a pályáztatómmal.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink