Komolyan

Százezrek létbizonytalanságban

2012. február 18. | Nótár Ilona

A rendszerváltás előtt szinte minden munkaképes cigány ember dolgozott. A rendszer változásával és a munkahelyek egyharmadának megszűnésével a szakképzetlen romák nyolcvan százaléka hirtelen munkanélkülivé vált. Mára immár a harmadik generációnak kell felnőni munkanélküliként, perspektíva nélkül. Önbecsülés híján, a társadalom perifériáján, mélyszegénységben élnek sokan közülük, düh feszíti őket, mivel gyermekeik is csak hasonló életfeltételekre számíthatnak.

„Otthagytak egy padon, Miskolcon, miután megszülettem. Nevelőszülőkhöz kerültem. Egyik helyről a másikra dobtak – panaszolja a csaknem ötven éves, megtört Róbert, aki élete nagyobb részét hajléktalanként töltötte. – Nem tudtam, mit jelent a szülő vagy a család. Ugyanakkor a nevelőszüleim megadták, amire egy gyereknek alapvetően szüksége van, például tanulhattam. Gimnáziumba kerültem, szakmát szereztem, kikerültem az életbe. Összejöttem egy lánnyal. Gyermek lett a kapcsolatból, de nem nagyon tudtam felfogni, ez mit jelent. Fiatal voltam, nem tudtam, hogyan kellene családapaként viselkednem és mit jelent a család… Elkezdtem felkutatni az igazi családomat, hogy majd ők megmutatják, milyen igazi, összetartó családban élni. Pesten találtam meg őket. Nem kaptam meg tőlük, amit kerestem. Egy hét után adott anyám egy tányér paprikás krumplit, meg egy ezrest, és elküldött. Hazajöttem Miskolcra, itt lettem hajléktalan. Itt egyébként is kevés a munka, nekem meg cigányként esélyem sem volt elhelyezkedni. Mindent megpróbáltam, de már az elején a hajléktalanszállóból kellett mennem állás után, ugye, ez nem valami jó ajánlás.”
„A tartós munkanélküliség mentálisan tönkreteszi az emberek önbecsülését – mondja a Baptista Szeretetszolgálatnál dolgozó szociális munkás. – Néhány év után nehéz, szinte lehetetlen visszavezetni őket a munkához, és a foglalkoztatottság jelenlegi szintjén ez nem is fog változni. Erős az alkoholizmusra, az öngyilkosságra való hajlam, gyakori közöttük a megélhetési bűnözés. Emiatt persze a rasszisták farkast kiáltanak, és erőt adnak a szélsőséges jobboldaliaknak” – magyarázza.
„Már a szállóra jöttem vissza – folytatja Róbert a történetét. – Itt hamar alkoholista lettem, mert másképp ezt nem lehet túlélni. Bérházak lépcsőházában, szemétledobókban, kartonpapírokon, liftaknákban és üres padokon aludtam. Ahol tudtam, ahol meghagytak magamnak. Dolgoztam bárhol, ahol kaptam munkát, de inkább nem akartak alkalmazni egy olyat, mint én. Körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdték el nekem mondani Istent. Beláttam, hogy ő tudja csak rendbe hozni az életemet. Egyik nap kórházba vittek, mert haldokoltam. Küszködtem az öngyilkosság gondolatával is, mert nem bírtam a szállóban lévő nyomort, a szagot, a vért, a magányt. Isten megsegített, mert hozzá fordultam. Többé nem ittam. 2002 óta járok ide a gyülekezetbe, és azóta dolgozom is, a miskolci kht-ben közmunkásként, amikor van mit csinálni. De bármilyen munkát elvállalok. Gyűjtöttem pénzt, vettem itt Miskolcon egy kis házikót, rendben tartom, fűtöm, ahogy kell. Egyedül élek ott békességben. A családommal nem igazán tartom a kapcsolatot, és még nem találtam meg a társam. Pedig nagyon vágyom már egy igazi barátra.”
Róberttel a miskolci városi könyvtárban beszélgetünk, ahol mostanában Vivaldi zenéjét hallgatja és magyar festők képeit tanulmányozza. Mindenki ismeri és szereti ott. Olyannak tűnik, mint egy öreg bútordarab. Kicsit kopottas, kicsit kirí a többiek közül, de valahogy mégis illik a környezetéhez.

Váradi Gábor

A mélyszegénység és a hajléktalan lét nem roma probléma, de be kell látni, hogy a hat-hétszázezres roma népesség többszörös hátrányt szenved el. A romák számára egyik legfontosabb érték, a nagycsalád, már nem jelent pozitívumot, hiszen a szociális háló jelenleg inkább kirekeszti, mint előnyökhöz juttatja őket. Nem ritka például, hogy az önkormányzatoknál az is „önhibának” minősül, hogy „ilyen szegénységre miért szültek annyi gyereket – osztja meg velem tapasztalatait a helyi kisebbségi önkormányzat vezetője, Váradi Gábor – Azt sugallják, hogy csak a segély miatt szülik a gyerekeket”– magyarázza, hozzátéve: adatokkal igazolható, hogy minél több a gyerek a roma családokban, annál kisebb a segély egy főre jutó összege.
A cigányság esélyeit a szakértők szerint a települések gettósodása is tovább rontotta. Elkülönülten (szegregáltan) élnek, telepeken, nyomornegyedekben, főként az ország keleti és bizonyos dunántúli régióiban, éppen a munkanélküliséggel fokozottan sújtott területekre szorulva. A szakképzetlenség, az egyre súlyosabb munkahelyi diszkrimináció hosszú távon is hozzájárul a munkanélküli léthez. A rossz minőségű, hitelre felépített lakások rezsijét és a hiteltörlesztés részleteit fizetni képtelen családok, az alsó középosztályból egyik napról a másikra a létbizonytalanság és a hajléktalanság rémisztő rabjaivá váltak.
Aki szegény, az a legszegényebb

Horváth Gyula

Horváth Gyula

Horváth Gyula elismert cigány író. A nyolcvanas években a versei a legszínvonalasabb irodalmi lapok hasábjain jelentek meg, a magyar és a cigány értelmiségi közélet aktív és közkedvelt tagja volt. Pályája elején néhány éves fővárosi létet követően visszament Miskolcra, ahol éveken át tanítóskodott, és közben tovább alkotott. Azonban amióta az iskolák összevonása miatt megszűnt az állása – immár több mint tíz éve –, munkanélküliként kénytelen élni egy alig harminc négyzetméternyi lakásban, hatodmagával, lánya családjával osztozva a kicsiny helyiségeken. A felhalmozott számlatartozás miatt az önkormányzat hamarosan kilakoltatja őket. Most a hideg miatt védi őket a moratórium, de nem kérdés, hogy nemsokára menniük kell. „Mit fogok csinálni? Nyakamba veszem a gitáromat megint, és zenélni fogok. Bemegyek a városba és nem foglalkozom azzal, hogy éppen milyen idő van. Játszani fogok, és ha jó napom van, ezzel kereshetek akár napi 1000-1400 forintot is” – bizakodik Horváth Gyula.
Azonban a cigányok életminőségének látványos romlása ellenére sem lenne helytálló azt mondani, hogy Magyarországon csak a romák nyomorognak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérése szerint a magát romának valló lakosság 6-7 százaléka a létminimum alatt tengődik. Ugyanakkor nagyon sok, magát nem romának valló ember is ebbe a csoportba tartozik, ugyanis a KSH adatai szerint a létminimum alatt a lakosságnak összesen tizenhárom százaléka él, közülük minden negyedik ember cigány családban – de ezek csak becslések. Pontos adatok nincsenek, hiszen a nemzetiségek szerinti nyilvántartás tilos, a köztudatban azonban mégis az terjedt el, hogy a segélyezési kereteket főleg a romák élik fel.

Váradi Gábor azonban más tapasztalatokat oszt meg. A felmérések szerint a romák sokszor be sem adják a kérelmüket. Eleve lebeszélik őket erről a hivatalokban, illetve sokszor nem is ismerik a jogaikat. A nem roma szegények többsége ugyanazokban a lemaradó térségekben él, mint a cigányok, sokuk ugyancsak gettósodó környezetben lakik. A szegénység tehát egyformán sújt cigányt és nem cigányt, akik a munkalehetőség nélkül, adósságteherrel a nyakukban, szegregáltan kénytelenek élni még mindig, mert a mindenkori kormány segítő szándéka ellenére a szegénység mértéke nagyon megnőtt. A hajléktalanok száma majd harminc százalékkal emelkedett az ez év februárjában befejezett hajléktalanszámlálási kutatás eredménye szerint – közölte a Menhely Alapítvány kuratóriumának elnöke, Győri Péter.

Sokak számára elképzelhetetlen, hogy ők maguk valaha hajléktalan létbe süllyedjenek, hiszen dolgoznak, otthon és család van mögöttük. Mára viszont azok a családok is veszélybe kerültek, amelyek háttere eddig viszonylag biztos volt: elveszíthetik állásukat, és mivel megtakarításuk nincsen, képtelenek fizetni a hitelt, a lakást, így hamar és könnyen válhatnak nincstelenekké. Vidékre költöznek, hogy olcsó otthonhoz jussanak, de a munkanélküliség ott is súlyosan érinti a családokat.

A magyarországi kutatások szerint a hajléktalanok többsége nem a fővárosban él, hanem vidéki kisvárosokban. Az elszegényedettek immár területileg és helyileg is koncentrálódnak, és gyermekeiket létbizonytalanságban, a kiközösítés, a hátrányos megkülönböztetés súlyával terhelten kénytelenek felnevelni. Az ő egyetlen biztos örökségük a kirekesztettség érzése.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink